Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-291

291. országos ülés októfier 22, 1877. 351 nem fogunk találni; de viszont, ha mi egyszer valamely nagyobb terhet előre decrotáltunk : nincs reményem-, hogy az osztrák kormány bennünket annak elviselése alól valaha fölmentsen. Mindezek folytán kérem a t, házat, méltóztassék egyelőre megelégedni azzal, hogy a 6 millió contingentálási összeg törvénybe iktattassák, s a többit bizza a jövő fejlődésére. Ajánlom erre vonatkozó javaslatomat elfogadásra. í.lnöii: Fel fog olvastatni .a módosítás. Beőthy Algernon: Módosítás a czukoradótörvényjavaslat 2. §-ához. Beadják: gr. Apponyi Albert, Berchtold László gr., Széchényi Pál gr., Bujanovich Sándor, Földváry János, Tomesányi László, Kállay Béni, Dessewffy Kálmán, Dessewffy Aurél, Kajucli József Ezen 2-ik g. második pontja első bekezdésének három utolsó sora eként módosittassék: Az 1878 —79-iki évi termelés idényétől kezdve 6 millió frt tiszta jövedelem éressék el. Ugyancsak a második pont második, harmadik; negyedik bekezdése hagyassák ki. A harmadik pont első bekezdésének első sorában és ugyanezen pont második bekezdésének második sorában e szavak helyett: „kilátásba tett" tétessék: „hat millió forintnyi." Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Vau szerencsém azokra, amiket a t. képviselő ur indokolására elmondani méltóztatott, a magam részéről megtenni észrevételeimet. Mindenekelőtt legyen szabad előrebocsájtanom azt, hogy a törvényjavaslat azon intézkedésének, hogy ezen contingentálás évről évre bizonyos összeggel emeltessék: meg van a maga igen természetes, igen rationabiiis egyszerű alapja, amely tökéletesen jogosult is, és ez az, hogy miután nem lehet tagadni, —• az utóbbi évek példája is ezt mutatja, — hogy a ezukorfogyasztás egy bizonyos arányban évről évre mégis csak emelkedik, ezen a fogyasztás arányában való emelkedést kifejezésre hozni azon összegben, melyei a ezukoradóból a monarchia ez után bevenni akar, — feltótlenül szükséges. Ezen emelkedés 500 ezer forinttal van felvéve, ami az utóbbi 10 év tapasztalása szerint mérsékelt emelkedésnek tekinthető. Ha mi a czukoripart nyomni akartuk volna, méltóztassék meggyőződve lenni, a hat milliónál nem kezdhettük volna. Hiszen, ha a t. képviselő ur méltóztatik megfontolni azt, hogy hat rniliionyi tiszta jövedelme volt a lajthántuli pénzügyministernek és magyar pónzügyministernek a ezukoradóból már 1868-ban, tehát nyolcz évvel ezelőtt, sőt 1869-ben jelentékeny összeggel több volt, mert ekkor 7—nyolczadfél millióra ment a tiszta jövedelem : akkor elfegja ismerni, hogy ma, nyolcz évvel azután a hat milliónál való kezdés csakugyan nem sok, hanem igen szerény követelés, melyet az ipar irányában emelünk. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy elmondatott már azon helyről, miért nem helyes a contingentálásnak ezen rendszere, és azért azt nem ismétli. Igen, elmondatott, ha jól emlékszem, gr. Zichy Nándor részéről, aki azt mondotta, hogy igy évről évre nagyobb teher elviselésére szorítjuk a czukoripart, s miután az iparos nem tudja előre, mennyit kell majd utólag fizetnie: ez annál nehezebben fog neki esni Erre most kívánok refleetálni. Megvagyok arról győződve, hogy azon pótadó, mely ezen törvényjavaslatba fel van véve, és a melylyel pótoltatik a két állam kincstárának a ezukoradóból eredő jövedelme hat millióra, ezen póíadó ritkán fog bekövetkezni. Miért"? Azért, mert mikor óvenkint az átalányozási alapok megállapítása iránt a két minister magát az érdekeltekkel érintkezésbe tévén, meg fogja szabni, menynyit kell fizetnie minden iparosnak: ők, miután már tudják, hogy ki nem bújhatnak a fizetés alól, mint eddigelé, megfogják mondani, hogy a technika mai állapota szerint körülbelül mennyit lehet termelniök és igy milyen összeg fogadható el általunk, ós igy előre fognak a pauchalisálások elfogadásába beleegyezni, ós ugy fognak megadóztatni, hogy az a hat millió be fog folyni. E szerint pótadó utólag aligha fog reájok rovatni, s ennél fogva ez okon a termelés nagy hátrányozása sem "fog bekövetkezni. Azt mondja t. barátom, s ebben megegyezem az ő nézetével, sőt ezt a múlt nyáron kifejezésre is hoztam, midőn a provisorius ezukoradóra vonatkozó törvényjavaslatot ajánlottam, és kifejezésre hoztam a pénzügyi bizottságban is, hogy azon anomáliák megszüntetése, melyek ma fenállanak, feltétlenül szükséges már azért is, mert ily nagy kiviteli praemiumokat, mint a milyeneket ma adunk, és melyek nem is praemiumok, hanem a subventió jellegével bírnak, a mennyiben a restitutionál 10—11 milliót fizetünk, ellenben a czukoradóból ennyi nem íoly be, mondom, az ily nagy kiviteli praemiumokat a külföld nem fogja eltűrni, s igy ezen szempontból is feltétlenül szükséges a rendszer megváltoztatása. Arra figyelmeztetem t. barátomat, ki ezt elismeri, de azt mondja, hogy mi ne fegyverkezzünk le előbb, mint azon államok, melyek velünk versenyeznek, mondom, figyelmeztetem, hogy azon esetben fegyverkeznénk le : ha elfogadtuk volna a terményadót, mert ez esetben csakugyan megszüntettünk volna minden praemiumot. De mikor a terményadót nem fogadtuk el. hanem megtartottuk az átalányozási rendszert, s mikor ebből csak hat millió garantirozott tiszta jövedelmet határozunk meg: akkor bizonyos mértékig praemiumot ma is biztosítunk, mert senkisem fogja mondani, hogy a monarchiában csak 6 millióra