Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-291

352 291. országos ülés október 22. 1877. rugó adótételnek megfelelő a ezukorfogyasztás. Hisz pontosan ki lehet számítani, mennyi mázsa kávé, thea ós ilyféle czikkek fogyasztatnak, a me­lyek fogyasztása nem történhetik máskép, mint czukorral. Midőn tehát 6 millió forintot állapítunk meg: azon utón vagyunk, hogy a praemiumokat megszorítjuk, de nem szüntetjük meg. Azonban akkor fognánk ezen útra térni, ha t. barátom nézetét elfogadtatván, megállnánk a 6 milliónál: mert akkor azon vádnak tennők ki ma­gunkat, hogy évről évre nagyobb praemiumokat akarunk adni; mert nem fogjuk elhitetni a kül­földdel, hogy nálunk a ezukor fogyasztása nem emelkedik. Ha tehát a fogyasztás emelkedését szernmei nem tartva, a cmkoradó ott maradna a hol ma van : évről évre bizonyos mennyiségű na­gyobb praemiuiuot adnánk, a mit a külföldi álla­mokkal szemben pedig nem lehetne megvédeni. A múlt év tavaszán igen komolyan indult meg Franeziaországban, Belgiumban, Hollandban és részben Németországban is aziránt a mozgalom, hogy azon államoknak, melyek a praemiumokat nem szűntetik meg, ipa.'a ellenében retorsióval éljenek. Ennek nem tehetjük ki magunkat A most folytatott tárgyalásoknál és az ezután folyamaiba teendő nemzetközi tárgyalásoknál is már nagyon érezhetővé válik. Ez viszásság, ezt orvosolnunk kell, de nem fogjuk orvosolni azzal, ha azt mond­juk, hogy 6 milliót állapítunk meg most, de nem emeljük az adót a fogyasztás arányában: mert igy bár burkoltan a praeiniumoknak évi növekedését határoznék el. Azt mondja tiszt, barátom, hogy ez fix tétel. Éppen az által nem lesz h'x, hogy évről évre a fogyasztás arányában, de nagyon mérsékelten emelkedik. Azt mondják, hogy hatványozni fogjuk azon lázat, mely a kivitel felé szorítja a gyárakat. Ennek meg van a maga határa, és ez a határ ott van, hogy a mennyi terményt kivisz és a mennyi praemiumot a határvámon kap: annyit restituálnia kell neki pótadó fejében, hogy a 6 millió forint kijöjjön, és restituálnia keli micsoda mórtékben? abban a inertekben, amelyben valaki termelt ós kivisz. Ha tehát valaki ezen inger áltai vezettetve többet termel, mint a mennyit itthon eladni tud : akkor pótadó fejében fogja ennek az árát megadni, mert többet fog fizetni utólag pót­adó fejében. Azt méltóztatott mondani, hogy ez az osztrák kincstár javára jut, ellenben Magyarország ebből semmit nem kap. Ez nem áll. Túlnyomó mérvben esik az emelés az osztrák kincstár javára, mert az ő termelése tulnyomóbb ; de abban az arány­ban, a melyben áll a mi termelésünk az osztrák termeléshez — nem kisebben és nem nagyobban — abban az arányban mi is részesülünk benne. Hogy ez nem tesz milliókat, az nagyon természe­tes, mert a mi termelésünk sokkal kisebb, mint az osztrákoké. Azt sem fogad hatom el egészen, hogy ez egy hallatlan, minden praeeedens nélküli rendszer; mert méltóztassék a Belgiumban fennálló rend­szert ós azon mozgalmat figyelemmel kísérni, a mely éppen Belgiumban és Hollandiában a ezu­koradó reformja körül megindult, s meg fog győ­ződni, hogy ez az eszme nem olyan, a moly hal­latlan, praeeedens nélküli; hanem ezen eszme igenis más alakbán, de lényegében ugyanígy aí­kalmaztatik és alkalmazása iránt ma is tanács­koznak. És legyen meggyőződve, hogy ha beis­merem is, ami e napokban mondatott, hogy arra nézve, mikép fejlesztessék jövőben a ezukoripar ott, hol most nem létezik, nem épen competensek a létező ezukorgyárak tulajdonosai; ha mondom, ezt beismerem is: mégis fel kell tartanom azt, hogy arra nézve pedig mi teher fog e törvény­javaslatból a ezukorgyárosokra származni, micsoda sorsuk lesz ezután a létező gyáraknak, ók a com­petensek és én soha sem hallottam egyiküktől sem, — pedig majdnem valamennyi gyárossal érintkeztem és az ő vélemónyöket a ezukoradó tárgyában nagyon bőven ismerem, — hogy attól félnének, hogy ezen 500,000 írttal való évről évre történő emelés kizárólag vagy csak tuluyo­mólag vagy aránytalanul is őket fogja nyomni. Ezt soha nem hallottam tőlük és nem is hallhat­tam, mert a dolog absolute nem igy áll. ügy áll, mint a múltkor mondottam, hogy e részben a nagy forgalomnak hullámzása és egymás irányá­ban magát kiegyenlítő mozgalma egyforma hely­zetbe juttatja az osztrák termelőt a magyar ter­melővel, amely magyar termelő — közbevetőleg legyen mondva — egyúttal a kivitelre is dolgo­zik, még pedig az itteni fogyasztásnál sokkal na­gyobb arányokban. Ha pedig jogosult, hogy a contingentálás évről évre a fogyasztás arányában emeltessék, még pedig mérsékelt arányában, — mert az 500,000 frt emelés ilyen —• emeltessék pedig 6 millió forintról, a mely összeg a ezukoradó után tiszta jövedelemként nyolez óv előtt befolyt a monarchia pénztárába, ha ez jogosult: akkor nem 1 diet átmennünk olyan térre, a mely bennünket oda vezet, hogy évről évre újra foglalkozzunk ugyanezen tárgygyal ós évről évre újra álljuk ki azon küzdelmet, a melyet most ki kellett állni azon sok szétágazó érdekkel, a melyek itt szóba jönnek, mielőtt ezen törvény létre jött; nem czól­szerü, hogy évről évre bizonytalanságban hagy­juk a ezukoripart magát, a mely nem fogja tudni, hogy évenként mennyivel fog emeltetni az ő adója. Ezt sem magának a ezukoriparnak, sem a tör­vényhozásnak érdekében levőnek nem tartom. A ezukoripar sokkal jobban szereti, ha tudja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents