Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-291

350 291. országos Ules október 22. 1877melési complexet tekintve, ezen intézkedést nem tarthatom helyesnek. Azonban t. ház, ezen érveknek hatálya fokozódik, ha tekintetbe vesszük a viszonyt, melyben a magyar czukortermelós az osztrák czukortermeléshez áll. ugyanis a czukortermelők nem fognak-egykönnyen lemondani a kiviteli dijak élvezetéről ; ők a törvényhozásnak azon intézkedéseivel szemben, mely őket ettől megfosztani akarja : okvetetlenül minden kezükben levő eszközzel oda fognak törekedni, hogy kiviteli dijaknak mégis birtokába jussanak; részemről nem is hiszem, hogy ezeknek megszüntetése ily utón elérhető lenne; hanem el fog éretni egészen más valami. A eontingentáiás, fix terhének nyomása alatt még fokozódni és hatványozódni fog a lázas törekvés a minden áron való kivitel felé; meri; ha a eontingentáiás által a kivitt czukor mázsája utáni díj kevesbbittefik, ezért a ezukoriparos pótfást csak abban találhat, hogy ha a ozukorból többet szállít ki, és igy a czukorpiacz azon egészségtelen állapota — praemiumot hajhászó túltermelés folytán, — melyre a törvényjavaslat védői a vita alkalmával annyiszor hivatkoztak, csak fokoztatni fog. De t, ház, ki lesz képes ezen aetiót a törvényjavaslat intentióival szemben kifejteni? Csak azon ezukoriparos, kinek módjában áll termelési képességét majdnem a végtelenig kiterjeszteni, ki tőkegazdag, ki a legjobb technikai processusok ismeretével bir, szóval az erősebb és a fejlettebb czukoripar, vagyis •— a mi viszonyainkra alkalmazva — az osztrák és főleg a csehországi czukoripar lesz képes a törvény ily intentióval szemben sikeres ellenállást kifejteni. Kinek rovására? Azon eznkoriparosok rovására, kiknek viszonyai meg nem engedik, hogy ezzel szemben hasonlóképen hatásos aetiót fejtsenek ki, vagyis a mi gyenge ezukoriparunk rovására. A törvényjavaslatnak ezen czélzata által tehát nem fog más eléretni, mint az, hogy fokoztassék a helyzet ama lesújtó kedvezotlensége, ' melyben ezukoriparunk az osztrák czukoriparral szemben máris van- És kinek javára történik az? Kizárólag az osztrák kincstár javára: mert az iránt senki sem lehet kétségben, hogy a magyar kincstár jövedelme a eontingentálásból eltünőleg csekély lesz, s alig 1—2 százezer forintot fog tenni. Különben átalános axiómául fogadtathatik el, hogy midőn egyenlő teherrel sujtatik az erős és a gyenge: ezt az erősebb könnyebben fogja elbírni, mint a gyengébb, hogy az erősebb fen fog tudni állani, inig a gyengébb összeroskad; és talán ezen átalános tekintet már önmagában elegendő volna arra, hogy e téren a legnagyobb óvatossággal járjunk el. De t. ház, a törvényjavaslat védői maguk is elismerik, hogy az nem más, mint experimentum, melyre más országok törvényhozásaiban sem igen találnak előzményt. Tehát elismerik, hogy annak hatását előre meghatározni nem lehet. Már most, t. ház, midőn egy ily kétes kimenetelű experimentumot létesítünk, mindjárt a behozatalnál kezünkből kiadni a módosítás lehetőségét, szerintem valóban meg nem engedhető eljárás. Hogy pedig a kérdéses szakasz változatlan elfogadásával ezen lehetőséget csakugyan kiadjuk kezünkből, be fogom igazolni. T, ház! A tegnapelőtti napon, az átalános vitának befejezésére a kormánypártnak több tekintélyes tagja által beadatott és a háznak többsége által elfogadtatott egy indítvány, mely az orosz zoua-adórendszer tanulmányozását teszi a pénzügyminister urnák kötelességévé. Nem hiszem, hogy midőn a t. ház ezen indítványt elfogadta, csupán a pénzügyminister ur ismereteinek bővítéséről akart volna gondoskodni; ezt bátran ő rá magáivá bízhatjuk; a t. ház inkább azt óhajtotta, hogy ezzel megnyíljék a lehetőség, hogy törvényhozási reform eszközöltessék a czukoripar javára. Azi akarták-e a t. indítványozó arak, és azt akarta-e a t. ház, hogy ezen reform, melyet a czukoripar fönállhatására nézve oly véghetetlenül fontosnak ismertek el, csak 10 év múlva legyen életbeléptethető ? Alig hiszem; mert megvallom , hogy ha ez lett volna intentiójok javaslatuk mellett, mint tökéletesen meddő mellett, nem szavaztam volna; mert ha 10 évre halasztjuk el ezen reform keresztülvitelét: akkor már ezukoripart nem fogunk hazánkban találni. Én tehát azt hiszem, hogy mind az indítványozó uraknak, mind a t. ház többségének, mely e javaslatot elfogadta, czélja az volt, hogy lehetővé tétessék a vámszövetség e tíz év határán belül is azon eredmény elérése, melyet a javaslat alapján várunk. Már most a vám- és kereskedelmi szerződés szerint, a mint az eddig fenállott, és a mint az valószínűleg meg fog újíttatni, a fogyasztási adókra fenálló törvények csak közös egyetértés mellett módosíthatók. De képzelhető-e. hogy az osztrák pénzügy minister beleegyezése oly törvényjavaslat módosításába: mely az ő fiscalis érdekeinek már mind azt előre nyújtja, a mit egyátalán csak óhajthat? Én a tegnapelőtt elfogadott határozati javaslatnak minden gyakorlati eredményét meghiusitottnak látnám : ha már most törvénybe iktatnák azon emelkedési fokozatot a ezukoradó contingentálásán, mely a mi részünkről Ausztriának adandó végső concessióuak tekintendő. Azon esetre, ha a magyar pénzügyminister és az ő előadása folytán a magyar törvényhozás meggyőződnék arról hogy a magyar czukoripar az igy fokozott contingentálást megbírja: fenáll ugyan annak lehetősége, hogy a contingentált összeg fölemeltessék, — mert erre nézve az osztrák pénzügyministernél soha nehézséget