Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-291

•25)1. országos illés október 22. 1877. 349 nemzetközi jelleg kifejezését, mint a képviselő ur által felemiitett formában, és ugy a dolog érdemére semmi különös dolgot az indítványban nem látok és most is abban a nézetben vagyok, hogy a törvényjavaslat épen ugy megfelel azon alapeszmének, melyet a t. képviselő ur indítványa által kifejezni akar. A törvényjavaslat ugyanezen alakba öntve terjesztetett elő itt is, amásikpénzügyminister ur által is, a másik törvényhozás elé; különben az indítványban különös vívmányt a képviselő ur maga sem lát. mert szíves volt beismerni, hogy köriilbelő! nemzetközi szerződés természetével bir a törvényjavaslat azon alakban is, amint elő van terjesztve Kérem tehát, hogy az eredeti szöveget, a mely. mint mondom, természeténél fogva ugyanazon jelleggel bir. mint a t. képviselő ur által előterjesztett alak, megtartani méltóztassék. (Helyeslés a középen.) Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa az indítvány .) Elnöli : Méltóztatik a t. ház ez indítványt elfogadni? Azok, a kik elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) A többség az indítványt nem fogadja el. Következik az 1. g. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa az 1. §-í, mely észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 2. %-t.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Ezen szakaszhoz egy módositványt leszek bátor benyújtani. A módosításnak ezélja az, hogy inig a §-nak szövege a eontingentálást előre 0 millió forintról 500 ezernyi évenkénti növekedés utján fokozatosan 10.500.000-nyi összegre akarja emelni: én azt óhajtom, hogy — a jelen törvényben legalább — egy ily emelkedés előre meg ne határoztassók, hanem maradjunk annál a 6 milliónál, mely mindjárt a legközelebbi termelési idénynél lesz beszedendő. Indokaim a következők : A contingentálas eszméjére nézve egyátalán a ház ezen oldaláról igen szakavatottal! és oly kimeritőleg mondattak el a létező aggályok, hogy arra nézve többet mondanom nem szükséges; de azért sem lehetne, mert gondolom, tul vagyunk már rajta; ugyanis a t. ház, midőn a törvényjavaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alapjaid elfogadta, elfogadta a contingentálás elvét is. De viszont nem határozott még azon mértékre nézve, melyben ez alkalmazandó lesz, és ez nyújt alapot mostani felszólalásomra. Ha Hegedűs t. képviselő urat, a törvényjavaslat czéljai illetékes magyarázójának tekinthetem, — pedig gondolom, azon szakavatott előadás után. melylyel ő azt támogatta, ilyennek csakugyan tekinthetem,,— a contingentálás által elérhetni szándékolt ezéloknak egyike, a kincstár jövedelmének szaporítása, másika azon iniernationalis nehézségek megszüntetése, melyek a túlságos mértékben létező kiviteli dijak által előálianának; szóval, azáltal, hogy fokozatosan a belfogyasztás mértékére emeljük a czukoradót: azt akarjuk utolsó eredményben elérni, hogy a mi ezukorkivitelünk jutalomban ne részesüljön, s ezáltal megszüntettessenek azon ellenvetések, s azon agitatió is, mely a külföld több tekintélyes államában a mi czukoriparunk ellen folytattatik. A kiviteli dijakra nézve nekem elvileg, miután én a szabadkereskedelmi elvek híve vagyok: az a nézetein, hogy csakugyan nem egészséges állapot az, amely a piaczi árakat kiviteli dijak által meghamisítani igyekszik. Egészséges állapotnak azt tekinteném, midőn a belföldi termelés által a belföldi fogyasztás fedeztetik, de azonkívül piaczra találjon, — és pedig természetszerű piaczi árak mellett — azon fölösleg, mely a belföldön előállittatik. De midőn eddigelé Európának majdnem minden országa és az észak-amerikai egyesült államok ezukorterményeiket tetemes, más és más alakban rejtőző, de tényleg létező kiviteli dijakban részesiti: a kiviteli dijak megszüntetését egy ország részéről, anélkül, hogy azok egyidejűleg a többi országok részéről rnegszüntettessenek, nem tartanám azon czélra vezető intézkedésnek, hogy egyátalán a világpiacion természetes állapotok idéztessenek elő, hanem ezáltal csak az éretnék el, hogy mintegy lefegyverkeznék az egyik ország ipara, mielőtt a többi országok iparai lefegyverkeznének. Ebből azt következtetem, amit különben azon szakirodalom, mely a premiumok rendszerét legrendszeresebben megtámadta, a német szakirodalom, mindenkor elismert, hogy a kiviteli dijak megszüntetése csak nemzetközi utón, egyezmény által érhető el. Már pedig t. ház, a négy állam közt létesítendő czukoregyezmény közüli tárgyalások közben felmerült nehézségek, az egyezmény elérésének még mindig nagyon kétes volta mutatja, mily nehéz e tárgyra nézve nemzetközi egyességre jutni. Azért nem találok helyesnek egy oly intézkedést, mely a kiviteli dijak megszüntetését egyoldalulag nálunk ezélozza, a nélkül ós függetlenül attól: vajon sikerülend-e internationalis utón elérni azt, hogy más országok is megszüntessék a kiviteli dijakat. Nem tarthatom tehát helyesnek, hogy előre törvénybe igtattassék oly fokozatos progressiója a ezukor megadóztatásának, melynek végczélja a kiviteli dijak megszüntetése: mielőtt tudnók, hogy sikerülend-e a többi országokat, melyek terményeit ily dijakban részesitik, ugyanarra bírni. Ez az egyik ok, melynél fogva én, még eltekintve is a speciális magyar érdekektől, és a közös vámterületet mintegy organicus ezukorter-