Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-271
30 271. országos Illés september 24, 1877. pedig a közigazgatás állítólagos hátráltatása ezimén nem fog kineveztetni, és ha, mégis esetleg egynehány ki is neveztetik, azok a járásbíróságok versenye által fognak a térről leszoríttatni. De t. ház, a javaslat ezen része veszélyes azért, mert önmagunk fogunk válaszfalat vonni a szolgabíró és szolgabíró közt és ezáltal tekintélyüket rontjuk le ; pedig jól felfogott érdekünkben azok tekintélyét épen emelnünk kell. (Helyedé*.) Lehetne a javaslat ellen más és számos kifogásokat is tenni; de ezt fölöslegesnek tartom azért, mert tudom hogy itt oly két elvi külömbség harczoí egymás ellen mely elvek mindegyike a másik helyességet kizárja, s egymást eapacitálni ugy sem fogjuk. Annyit megjegj r zek, hogy a határozati javaslat benyújtóknak elvéből megbírálva nem tartom a javaslatot képesnek arra, hogy a szegényebb polgártársaink igazság keresését megkönnyítse. A másik tényező, mely a kisebb polgári peres ügyek költséges és hosszas elintézését okozza, az érvényben levő polgári perrendtartás. Ezen úgy segíthetünk, (ha már a helyes közeget megtaláltuk,) ha az eljárás szabályait egyszerűsítjük és a jogorvoslatokat lehetőleg megszorítjuk. Azonban ezen javítást véleményem szerint a benyújtott javaslatok egyike sem tartalmazza, mert ugy az igazságügyminister úr által benyújtott, mint a jogügyi és a központi bizottság által átdolgozott javaslatok bár szűkebb körben, de mégis szigorú korlátok közzé szorított eljárási szabályokat tartalmaznak: már pedig véleményem szerint az ily kisebb polgári perekben, hol a tiszta tényálláson alapuló józan meggyőződésnek kell hogy ítélet alapjául szolgáljon, tökéletesen elég volna az eljárási szabályoknak egy pár rövid szakaszbaili összefoglalása. A jogorvoslatok megszorítását sem oldották meg a javaslatok szerenesésen: mert míg az igazságügyminister által beadott, s a bizosságok által átdolgozott javaslat a fellebbezés megszorításának leple alatt egy perből az uj per kezdhetésének megengedése által több pert csinált, addig a most benyújtott javaslat még a lehetőségét is elutasítja annak, hogy az eljáró bíróság a per érdemébe tévedhessen és azért az egyfokú felebbezést is kizárja. En ezen irányzatok egyikét sem fogadhatom el. Egyfokú fellebezést ugy a polgárok érdekében, mint az igazság feltalálása ezéijából szükségesnek tartok, s azért a központi bizottság javaslata ellenében a második és 5. osztály által benyújtott különvéleményhez csatlakozom. Ezek azonban mind oly eltérések t. ház, melyeket a részletes tárgyalásnál kiegyenlíteni lehet s azért mert a központi bizottság által bebenyujtott javaslat elvi megállapodásaiban nagy részben osztozom: azt egész őszinteséggel, tehát nem úgy mint Horánszky t. képviselő társam, és a javaslatot aláírók tettek, átaíánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyedé?, balfelöf.) Tomcsányi László: Azon nézetegység mellett, mely egy bagatelltörvény-hozatalának szükségére nézve fenáll, részemről is ily törvény meghozatalát e padokról szívesen üdvözlöm. És valóban, a kisebb polgári ügyek túlnyomó volta egyhangúvá tette azon óhajt, hogy ily peres ügyeknek közvetlenebbé, mert olcsóbbá ós jobbá tétele iránt gondoskodás történjék. De minél örvendetesebb ezen egyhangúság, annál inkább lehet sajnálni az egyhangúság megszűntét akkor, midőn a módozatokról van szó. Távol van tőlem az eltérések jogosultságát kétségbe vonni, sőt igen természetesnek találom azt, s egyenesen bevallom, hogy ezen eltérések kútfeje két okra vezethető vissza. Egyik községi rendszerünk fejletlensége, hogy ugy mondjam, hiánya, másik a tévesztett közigazgatási politika, (Egy hang: Ohő!) amint ezt bátor leszek utóbb igazolni. Elvben senki sem perhorrescálhatja a községi bíráskodást. Ez a legtermészetszerübb, a bíró a községben legközvetlenebbül ítélhet, ismervén a felek szokásait ós körülményeit. De ha önök egyelőre sőt sok időre vérmes reményeket kötnek a községi bíráskodáshoz, azt hiszem, túlságos remények táplálnak. Önök nem ismerik azon községi bírákat, kik az írással házról házra járnak és kérik, hogy magyarázzák meg nekik az irás tartalmát. S e részben találkozom Komjáthy képviselő társammal. Azon kell azonban csodálkoznom, hogy egyúttal nem hivatkozott a Horánszky képviselő inaltál benyújtott határozati javaslat 4-ik pontjára, mely e részben egy meglehetős expedienst talált. A nagy és kis községekben, illetőleg a körjegyzői szövetkezetekben alkotható külön béke bíróság lényegesen odairányul, hogy azon lehetlenséget, — mert annak kell neveznem, — megszüntesse. mely sok helyen fenáll arra nézve, hogy a községi bíráskodás gyakoroltassák. A vita súlypontja — s ne tagadjuk ezt — ezúttal a bókebirói competentiának és fórumnak meghatározásában áll. s itt harczot látunk a járásbiró és szolgabíró közt, mely harczot Horánszky képviselő ur ildomosán igyekezett mellőzni. Mi t. ház, igen méltányoltuk azon vívmányt, mely az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztásában áll. De nem akarjuk oly mereven kiterjeszteni a végső consequentiáig. S azon esetben, ha sikerült volna administrátiv politikánkat győzelemre jutatnunk : épen nem vonakodtunk volna a békebiróság fórumául a közigazgatási tisztviselőt tenni meg. De épen ezen politikánkból kifolyólag ma mi sem természetesebb, mint az, hogy ezt nem tehetjük.
