Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-290
g40 3 ®° or-aágo- Illés ellenvetések újbóli taglalásába annál kevésbé tartom szükségesnek ez alkalommal bemenni, mert | tegnapi előadásomban 'tőlem telhetőleg igyekeztem elmondani mindazt, mit e törvényjavaslat vedel- ! mére elmondani szükségesnek tartottam, és mert azt gondolom, hogy azon ellenvetések legnagyobb részét már megczáfoltam ás lerontottam. Csak két észrevételt kívánok tenni egy ma ' szólott képviselő ur beszédének elején mondottakra, j E két észrevétel is inkább rectificatiója kivan lenni a tényállásnak, s ez által kiderítése annak, hogy j annak az észrevételnek, a melyet a képviselő intett, nagyon kevés alapja va.n Az egyik az. hogy a t. képviselő urnák nézete szerint ezen törvényjavaslatnak előterjesztése j csak azt bizonyítja., hogy én felületes javaslatokat, munkálatokat szoktam a törvényhozás elé terjesz- i teni, mert hisz beismertem — a mint ő monda, •— hogy a terményadó első látszatra helyes. Én megígértem a terményadót a múlt nyáron, most beismertem, hogy csalódtam, capacitálódtam az iránt, hogy nem helyes, és hoztam egy másik javaslatot. ; Rectificálnom kell ezt, mert nem egészen ugy áll. Én a terményadóról szóló törvényjavaslatot tudtommal nem terjesztettem a ház elé. Ha : a t. képviselő ur tud róla, én nem tudok ; de az én tudtommal ily javaslat a ház elé az én, kezemből nem került. Én beszéltem a nyáron arról, hogy a kérdés j oly fontos, oly sok oldalról megbírálandó, oly j eomplicált, annyira vizsgálat tárgyát képezi Európa 1 minden törvényhozásában, hogy mily rendszerre j menjen .Tát Európa a oznkoradózásnál: a lé-rend- : szerre vagy a terményrendszerre-e, vagy a pau- | salirozás micsoda nemét tartsa meg ? hogy mi, ezen kérdé.-d nem akarván praeeipitálni, proviso- j riumot hozunk javaslatba, hogy e kérdés bővebb megfontolása után a rendszer és melyik rendszer ; a mi viszonyainkhoz való, lehető helyes és észszerű alkalmazás által, majd akkor, ha az európai törvényhozások azon két irányú adó, t. i. aj lé-adó és a czukoradó iránt megállapodásra jutót- | tak, mi is végleges megoldással állhassunk elő. Ezt mondottam én a nyáron. Most azt mondom : j az iparosok felszólalása és az általam előadott okok mérlegelése bennünket arra indított, hogy e rendszerre ne menjünk át. hogy a provisorium helyett tartsuk meg a mai állapotot ugy, hogy megorvosoljuk annak kinövéseit, bajait. Ebben oly dolgot látni, mint a t képviselő ur jellemezte eljárásomat: én a magam részéről képes nem vagyok A felett, hogy helyes-e, nem helyes-e ? az ügy érdekében volt-e ez az eljárás vagy sem ? e felett nem a t. képviselő ur, hanem a ház fog dönteni, s én a t. ház ítéletében jobban s könynyebben és bátrabban nyugszom meg, mint a t. képviselő úréban. j októfcer 20.1877 T. képviselő ur azonban azt mondja, s azzal mintegy jellemezni akarta a tegnapi előadásokban mondottak egy nagy részét, — hogy én hallottam valamit harangozni arról, hogy ez áfalányozási eljárás mellett azon különböző gyártási procedúra, a mely a rosszabb minőségű, vagy jobb minőségű répánál dívik, kiegyenlíti később a roszszabb és jobb minőségű répa közti különbséget. Azt mondja, hallottam valamit harangozni: mert beszéltem arról, hogy mig hosszabb idő alatt kell feldolgozni, felgyártani a jobb minőségű répáit, rövidebb idő alatt lehet a rosszabbat feígyártani, hogy a roszabbhoz kevesebb víz, a jobbhoz több viz kell; hanem az olyan dolog, a mire a maga részéről nem ad semmit, s hogy ez nem volt semmi más, mint élénk színekben festett képe annak, hogy az általánozási rendszer a magyar ezukorrépa gyártás előnyére válik, s csak ezt akartam azzal erőltetve bebizonyítani, az egész argumentátió különben nem ért semmit. Hát t. ház, én a t. képviselő urat arra figyelmeztetem, hogy o, a ki minduntalan és nagy applombbal hivatkozott azon enquétekre és azon szaktestületek nyilatkozataira, melyek itt-ott az n ínye szerinti kijelentéseket tesznek, s rendesen csak akkor szokott rajok hivatkozni, mikor épen az ő ínyére nyilatkoznak, figyelmeztetem, hogy a ezukor kérdéssel is foglalkozott egy szaktestület 1869ben s a mikor én ez argumentatiót használtam, körülbelül csakugyan azt mondtam, amit e ezukor enquéte-bizottság, mely jelentésében így szól: „A gyárosok szabadságára van hagyva az ilyfóle répát csekély mennyiségű vizzel föleresztve gyorsabban és kevesebb pontossággal, tehát olcsóbban dolgozni fel. és miután a selejtesebb répábó' termelt ezukorra azért több adó nem esik, mint a jó répából termeltre, mert ennek feldolgozása késedelmesebb, nagyobb figyelmet igényel s igen fel kell hígítani, a kérdéses adórendszer bír a gyártmány adórendszer azon nevezetes tulajdonságával is, miszerint a különböző minőségű répából termelt ezukrot meglehetős helyes arányban érinti.' No tehát, kérem, én nem harangozni hallottam, hanem ezúttal éltem ugyanazon testület szakértő véleményével, melyre ellenemben a t. képviselő urak s különösen ő oly annyiszor hivatkoztak. Méltóztassék azt jobban elolvasni és ne csak azon részeit kiszedni, a melyek önök inyje szerintiek és önök álláspontját látszanak védeni, hanem méltóztassék megengedni, hogy mi azokat hozzuk fel, melyek a mi álláspontunk megerősítésére szolgálnak. Én t. ház, magáról a kérdésről, híven ahhoz, a mit kijelentettem, nem szólok; nem akarom czáfolgatni, hogy a t. képviselő urnák igaza van-e abban, hogy Magyarország fogyasztja a monarchiában fogyasztott ezukor '/,-át; ámbár meggyőződé-
