Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-290

338 290 országes Illés október 20, 1S77 szőr egy egész párt okoskodását részben arra basirozva halljuk, hogy kedvezőtlenebbek az itteni viszonyok, hogy itl protcetió, hogy itt oly adórendszer kell, mely lehetségessé teszi a kividről jövő coneurrentiával szembe szállani, és azt mondja ugyanezen párt egyik főszónoka, hogy azon leírás után, melyet a ezukortermelőföldről olvasott, minta-földkép a magyar alföld állott szeme előtt; mikor felderíti az itteni termesztési viszonyokat, és azokat mint a czukortermelósre legkedvezőbbeket állítja elénk: akkor valósággal minden csodálkozásnak meg kell szűnnie, ily inconsequentia, az előzmények és következtetések ily merev szembeállítása melleit. Akkor nem csodálhatom azt sem, hogy a t. képviselő ur egy füst alatt vádolja a pénzügyminister urat azérl, hogy nem ragaszkodott a terményadó-javaslathoz, melyet előbb beterjesztett, és vádolja egyszersmind a pénzügyminister urat, hogy most az átalányo zási javaslatot hozza be. A pénzügyminister ur kifejtette annak idejében, kifejtette azon tárgyalás alkalmával, mely a jelenlegi czukorado tárgyában teendő ideiglenes intézkedések iránt fennforgott, hogy mennyiben és miért tartotta akkor a terményadót kedvezőbbnek. Kétségtelen, hogy épen azon álláspontról, melyet a szakértők eleintén elfoglaltak, és azon álláspontról, melyet a túloldal elfoglal, a terményadó különbségét és a hátrányokat részünkre sokkal inkább elenyészteti ós jobban megközelíti azon álláspontot, melynek Kerkapoly képviselő ur kifejezést adott, mint az átalányadó. De más részről csodálkozom, hogy a t. képviselő ur nem vette észre azon inconsepuentiát. midőn mindazok összefüggésére nagy súlyt helyez, melyek a különféle kiegyezési javaslatokra vonatkoznak, mely abban volna, • ha követeinők, hogy a szeszadó mindenkép az átalányozási adórendszerre fektettessék, a terményadó pedig teljesen ki legyen zárva, a czukoradónál pedig kizárnók minden áron a termény ad ót és az átalányozási rendszer behozatalát követeinők. Ez bizonyára nem azon eljárás, mely bármely más féllel való alkudozásokban azon bizonyos öntudatot és consequentiát nyújtja, melyre végre is alkudozásokban egyedül építhetünk. Ha másutt megtörténhetik is ezen ineonsequentia: nem hiszem, hogy a túloldal ezen ineonseqnentiát oly követendő például tűzné ki ós azt kívánná a magyar országgyűléstől, hogy induljon más utón, oly utón, mely a mi szempontunkból legkeményebben elítéltetett. Ha tehát azon — úgyszólván — vádoskodást, mely" inkább a múlt és jelenlegi javaslat szembeállítására volt alapítva, mint bármely javaslat komoly pártolására: el nem fogadhatom ; másrészről részemről megvallom, hogy csakugyan azon oompensationális rendszerre látom e törvényjavaslatot is alapítva, a melyet t. előttem szóló képviselő urak oly részletesen magyaráztak, Mi tagadás benne, a emikoradótörvény önmagában átalaban nem tartozik a kiegyezés azon részletei közé, melyek direot előnyünkre, szolgálnak; sőt készségesen elismerem a túloldallal szemben azt is, hogy a czukoradóról szóló törvényjavaslat valószínűleg az, melynek a többi kiegyezési törvények közt legtöbb és legnagyobb hátrányai constatálhatók; de hogy ezen hátrányok nem oly nagyok, mint azokat at. képviselő urak feltüntették: az szintén kétségtelen. Azt hiszem, senki sincs e házban, a ki ne tartaná túlzásnak azt, midőn állíttatik, hogy Magyarországra esik egy harmada a birodalmi fogyasztásnak. Mindenki elismeri, hogy ha Magyarország kétségtelenül többet fogyaszt, mint a menynyit termel czukorban; másrészt az átalános • szokások sem olyanok, hogy a fogyasztásra vonatkozólag a quotaszerü arány megállapítható volna. Egyébiránt elismerem, hogy a fogyasztásnak ily quotáját megállapítani direct utón nem lehet, ós indirecte kiszámítani is felette nehéz; de kétségtelen az, hogyha ezen uj törvény szerint itt vesztünk is : a restitutiónál többé nem veszthetünk, • mert ezen előterjesztések szerint igen jól tudjuk, hogy a ministerium a restitutionális összeget ugyanazon irányban kívánja megállapítani, a melyben a fogyasztási adók a magyar kincstárba befolynak. Ez azt hiszem kétségtelen ; ós midőn Mudrony képviselő ur a restitutionális veszteségeket felszámította: ez a múltra vonatkozólag talán bírt értelemmel; de ha a jövőre vonatkozólag fejti ki, ezzel csak a mostani kiegyezés mellett szól, mert e tekintetbon az egyezkedés által létesítendő állapot határozottan előnyösebb mint azon állapot, a mely eddig fennállt. Hogy az eddigi állapot különben sem volt fentartható, hogy a czukoradóra vonatkozólag eddig fennálló egyéb intézkedések ma sokkal károsabbak, mint ezen törvémnavaslatnak legnagyobb hátrányai is, a melyekkel a túloldal e törvényjavaslatról argumentálni igyekszik: ez azt hiszem világos akkor, midőn előttünk fekszik a tény, hogy az eddig fennálló törvény szerint czukoradóból nemcsak hogy semmi jövedelmet be nem vettünk, hanem még ráfizettünk, és 'mikor látjuk, hogy jövőre e törvényjavaslat alapján ennek ellenkezője fog történni. De épen azon tény, hogy a multban_ a czukoradóra reáfizettünk: mutatja egyszersmind azon ellenvetések teljes hiúságát, a melyeket a túloldalról a magyar termelés elnyomatásának szempontjából felhoztak. Ha csakugyan olyanok voltak az itteni termelési viszonyok; ha áll az, hogy azon rendkívüli kedvezmények daczára, a melyeket nálunk a czukorgyártás nyert, a monarchia ezen felében levő gyárak versenyezni képesek nem voltak a Lajthán-