Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-271

271. orsíiásos ülés gepterabor 24. 1ST? 29 intézmény meghonosítását czélozza s hiszem, hogy lesz idő, midőn ezen életképes institutió nálunk is tért foglaland; azonban ez idő szerint alig hiszem, hogy ily bókebirák a kellő számban találtassanak és ezért, habár elméletileg helyeslem is a békebirói intézményt, mégsem hiszem, hogy ennek felállításával oly közeget találnánk, a mely a kitűzött ezélt ez idő szerint megvalósíthatná. A községi bíráskodást hasonlólag olyannak tartom elméletileg, mely a ezélt biztosítaná; de ha nem ringatjuk magunkat illlusióban és ha beismerjük azt, a mit tagadni is alig lehet, hogy községeinkben nagy részben a birák és az elöljárók oly korlátolt műveltséggel bírnak, hogy írni és olvasni is alig tudnak: akkor azt hiszem, hogy minden tartózkodás nélkül kimondhatom, hogy ezek bíráskodásában sem találjuk fel azon közegeket, a melyeket keresünk. Más közegeket keli tehát megbíznunk, a melyek a kitűzött ezélt megvalósíthatják, és ezek — véleményem szerint — a speciális magyar viszonyokat tekintve, egyedül és kizárólag a szolgabirák, illetve a közigazgatási szakasz első tisztviselői lehetnek. Nagyon jól tudom, én t, ház, hogy ezen eszmét e házban, nagyon sokan elkárhoztatják, sót az 1869: IV. t.-czikkel szembe vissza-esésnek tartják, de ennek ellenében ki merem mondani azon meggyőződésemet, hogy e házon kivül, a hazában a polgárok nagy része ezen véleményt tartja, {ügy van! a szélsőbalon.) Tudom, hogy igazságügyi politikánknak főelveként szerepel az. hogy a közigazgatás az igazságszolgáltatástól elválasztassék, illetőleg, hogy e két hatáskörbe vágó teendők egy kézbe ne összpontosittassanak. Ezt elfogadom én is elméletileg; de ha a speciális magyar viszonyokat tekintem, akkor ezen elválasztási elvnek merev keresztülvitelét csak helyteleníteni tudom: mert ezen elvnek szigorú keresztülvitele hazánkban az igazságügyi politikának egy másik és sokkal lényegesebb főelvét dönti meg, azt t. i., hogy minden polgárnak, még a legszegényebbnek is lehetővé tétessék, minden költség nélkül igénybe venni az igazságszolgáltatást. Épen ezen elválasztás merev keresztülvitele szülte a létező hiányokat, és éppen ez teremtette meg szükségét a tárgyalás alatt levő a törvényhozatalának, s ezért az ezen elvhez való ragaszkodás a polgároknak hátrányául szolgál. Ezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy álláspontomat igazoljam, különösen a Horánszky képviselő ur és társai által beadott határozati javaslattal szemben, melyei; én épen a kitűzött czél érdekében nem fogadhatok el. mivel ezen javaslat csakis az 1869. IV. t. ez.-ben kimondott elvhez való görcsös ragaszkodás, mely a speciális magyar viszonyok követelményével ellentétben áll s 'azok előtt' szemet huny. E javaslat, elfogadása csak azt eredményezné, hogy törvényt alkotnánk anélkül, hogy a ezélt megvalósítanék, mert igaz ugyan, hogy az eljárást egyszerűsíti : de mert az eddigi közeget megtartja: a ezélt csak nagyon is kis részben valósithatja meg. En a. szolgabiróban, illetőleg a közigazgatási szakasz első tisztviselőjében vélem feltalálni a közeget, mely a polgároknak otthon és minden költség nélkül képes igazságot szolgáltatni. A szolgabíró, illetve a közigazgatási szakasz első tisztviselője már állásánál fogva is kötelezve van a kerületében lévő minden egyes községet bizonyos idő tartama alatt be utazni, s igy költség nélkül is gyorsan saját tűzhelyén képes a polgároknak igazságot szolgáltatni, annyival is inkább, inert a bizonyítékokat is helyben és minden költség nélkül megszerezheti. Egyébiránt a szolgabiró képes is ezen feladatának megfelelni; mert ha képes a közigazgatás keretében tartozó fontosabb ügyeknek megfelelni, mennyivel inkább képes ezen egyszerűbb s könyebben tisztázható ügyeket elvégezni. De századok tapasztalatai igazolják, hogy igazságszolgáltatásunk kivált alsó fokaiban, addig mig azok a szolgabiró által láttattak el, nem szült annyi panaszt, mint a mennyivel jelenben találkozunk. Meglepő azonban az, hogy midőn a határozati javaslatot benyújtók bizonyos összegig a községi bírót, illetve az elöljáróságot megbízhatónak tartják a bíráskodásra, akkor a szolgabírót ép ugvan oly könnyen megoldható kérdésben már megbízhatóknak nem tartják, holott ott is csak ugyanazon jogi kérdések megoldásáról lehet szó. {Derülttel/ • helyeslés fi szélső balon.) En meghajlok t. ház, a jogi képzettség előtt: de nem az erről kiadott bizonyítványok előtt, mert azt nem mondom ugvan, hogy mindig, de legtöbbnyire felületes jogi olvasmánynyal és nem tanulmány nyal szokták megszerezni. (Helyeslés bal/döf.) Ugyanazért én egy tapasztalt szolgabiró bíráskodásában részemről több megnyugvást találok, mint egy a jogi tanfolyamot keresztül hallgató, de nem tapasztalt egyén bíráskodásában. {Helyeslés a szélső balon.) Elismerem ugyan, hogy ezen két feltételnek egy szemólybeni találkozása, bár a kisebb polgári perek elintézésére nem mulhatlanul szükséges, de megnyugtatóbb volna: ugyanazért, ha a közigazgatási tisztviselőktől egyátalában bizonyos .képzettség fog megkívántatni, egy netán benyújtandó törvényjavaslatban azt én kijelentem, hogy kézséggel fogom elfogadni. (Helyeslés bal felöl.)"' A határozati javaslat azonban, midőn a jogvégzett szolgabi rakat bírósággal akarja a kisebb polgári peres ügyekben felruházni, azon reményből indul ki, hogy ez által a szolgabirák nagy részét a bíráskodástól ugy is elüti; a másik rész