Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-290

334 290. országos Illés oktdber 20 1877 tik-e? hogy ennélfogva ezen törvény képes lesz-e bisztositani, hogy az itt fogyasztandó ezukor adója a mi kincstárunkba folyjon be? Senki sincs, ki ezt állítaná, maga a t. pénzügyminister ur sem. Ez a törvény nem alkalmas arra, hogy a lehetőségig biztosítsa azon czélt, hogy — mint ismételve mondottam — az itt fogyasztott czukoradó a magyar kincstárba folyjon be. Egymagában tekintve ós bíráltaivá, ugyanazért nem is lenne az elfogadható. De hogy szükségképen egymagában kelljen tekintetnie és külön állásában megilletnie: attól függ, ha mindegyik fogyasztási adótárgyra nézve külön külön kell-e ama czélt elérni? Vagy nem épen azon eredményre jutunk-e, ha a convergáló törvények egyeteme biztosítja azt, hogy e czikkek mindannyiájánál minket megillető jövedelmi részt meg is kapjuk? Lehet ezen czélt elérni akarni singiíativ minden egyes tárgynál, meg lehet combinative e tárgyak valamennyiénél is. Hogy ez lehetséges, az kétséget nem szenved; csak az kétséges, hogy el lesz-e tehát érve; mert azt elismerem, hogy vagy igy vagy ugy, de a czélt el kell érni; ezt kívánja a fennálló 1867: XII. t.-cz. 63. §-a, de kívánja a magunk iránti kötelesség is. Ismétlem, el lehet ezt érni igy is, ugy is. Es ha combinatio után törekszünk feléje, akkor érkezünk meg azon compensatiók és ellencompensatiókhoz, melyek ellen Lukács képviselőtársain elvi kifogásokat emelt, és melyekben részemről vele osztozni képes nem vagyok. Tökéletesen igaza van a pénzügyminister urnák, hogy igen sok esetben lehetetlenséggel van dolgunk, ha a minket megillető előnyöket — akár szövetséges, akár szerződéses állammal szemben — minden egyes tárgynál teljesen salválni akarjuk. Ez igen gyakran lehetetlen. Vannak inferioritások, melyeket el kell fogadni, de azon feltétellel, hogy ellensúlyozva legyenek másutt. Nem mindig ugyanazon tárgynál, de másiknál találjuk a compensatiót. Hogy ezen eljárások mindegyike nemcsak lehetséges, hanem tényleg követve is volt: mutatja az 1867/8-ban követett eljárás, a mikor a czélt a sónál magával az arra vonatkozó törvénnyel akartuk biztosítani, a többi fogyasztási adóknál pedig combinative. Mert hogy akkor ne tudta volna azt a magyar tőrvényhozás, hogy az egyenlő adóztatás a sörnél s a czukornál hátrányunkra van: azt senki sem fogja tulajdonítani akarni az akkori tőrvényhozásnak. Tudtuk azt akkor is; ele azt is tudtuk, hogy a szesznél a dolog fordítva áll, s miután akkor a ezukor és sör túlsúlya nem volt oly nagy mint ma, mégis megnyugodtunk. ÓK ugy vélem joggal. Az 1867-ik évi eljárás tehát praeeedeusként szolgált arra, hogy ott, hol megfelelő módon lehetséges, minden egyes adótárgynál magánál létesítsük az eszközöket, melyek a czélt biztosítják, ós hogy ott. hol az nem lehet, vagy nagy nehézséggel járna: recompensatiokkal akarjuk ugyanazon czélt elérni és biztosítani. Azt gondolom, ezekből kiderül, hogy nem baj a:;, ha a minket megillető beue-ket ezen utóbbi módon érjük is el, csakhogy elérjük. Azt kérdik a t. képviselő urak: de hát elérjük-e ily módon? Erre azt felelem, hogy magából ebből a törvényből senki ki nem láthatja, hogy elérjük. {Derültség a haloldalon.) Ha a t. képviselő urak az igazság elismerésére nevetéssel akarnak válaszolni, legfeljebb arra indíthatják ezen oldal szónokait, hogy óvakodnak önök ellenében az igazságot elismerni; hogy azzal az ügynek szolgálatot tennének, nem hiszem. De nekem már az a természetem, hogy ilyenek által sem engedem magam vísszatartatni attól, hogy a mit gondolkozom, ugy beszéljek is. Tehát ismétlem, ebből a törvényjavaslatból nem lehet azt kilátni. De a t. minister ur mondja: igenis lesz megfelelő compensatio másutt. Annak idejében, mikor az a másik tárgy, melynél a compensatiónak előállnia kell, felmerül: lesz módunk s alkalmunk megvizsgálai azt a most kilátásba helyezett compensatiót, ugy mivoltában, mint fokozatát tekintve. Eá is van mutatva. Az van mondva, hogy ezért az itt szenvedett rövidségért a financvámoknál fogjuk kapni a compensatiót. Midőn azokról lesz szó : meg fogunk emlékezni arról, hogy ott nekünk keresni valónk van. (Felkiáltás a haloldalon : De nem adnak ám !) A t. miniszter ur azt mondta, hogy ezeu törvények együtt, vagy sehogy sem lesznek törvényekké. Ha nem találjuk majd a compensatiót azon törvényben sem, a melyben annak kellene lennie: nem fogadjuk azt el. Pedig ha a többség ezen törvényeknek csak egyikét is el nem fogadja^: megbuktatta mindannnyit, tehát ezt is,, melyet elfogadott azon reményben, azon előfeltétel alapján, hogy lesz compensatio, kilátásba helyezvén azt a minister ur, a ki ismeri mindannyit. Mudrony képviselő ur azt állítja, hogy azon fináncvámoknak sok dolguk lesz, sok néz rájuk, mert ha arról van szó, hogy a restitutiónál szenvedett rövidséget pótoljuk : reámutatnak a finánc/vámokra. Én ugy tudom — legalább azokból, a mik eddig elénk kerültek — ugy tudom, hogy e tekintetben nincs azokra mutatva; hanem az van mondva: hogy a két kormány megegyezett abban, hogy a restitutiót jövőre a termelés arányában viseli mindkét fél, tehát ugyanazon arányban, 'melyken a fogyasztási adót szedi. Tehát az én tudomásom szerint a finánc vámoknak ezt a terhet nem kell viselniök. Aztán meg azt mondja, hogy ha arról panaszkodunk, hogy a vámközössóg folytán, a védvámok