Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-290

290. orszásros Ülés nktiíher 20 1877. 333 hogy oly természetűnek kell lennie, megmondja a hivatkozott törvény. Senki nem kérdheti tehát, hogyan intézkedhetünk mi amazokat illetőleg. (Nyugtalanság halfelöl.) Bocsánatot kérek, ugy van, amint mondtam. Senki nern kérdheti: mikép történik az, hogy ezen törvényjavaslat intézkedése odáig kiterjedt, minthogy e kérdést az 1867 : XII. t.-cz. 61. és 63. §§-ai előre megfejtik. (Helyeslés a közelién.) Azért én részemről a formai nehézségben megakadni képes nem vagyok ; bár nem tagadom, hogy oly forma, mely a törvényjavaslat ezen természetét azonnal feltüntetné, szintén oorreet lenne. s az ellen sem lehetne kifogás. Ez ellenvetésnél — legalább az én szerény véleményem szerint — többet nyom a másik, a melyet e törvényjavaslat ellen ugyancsak a nevezett képviselő ur és rajta kivül még többen felhoztak, hogy t. i. az nem biztositja azon czélt, amelyet pedig azon 1867: XII. t.-cz. 63. §-a értelmében biztosítania kell, mely igy szól : „az ipartermeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adók nemeire, egyforma arányára és azok kezelésére nézve oly szabályoknak keli meghatároztainiok, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e részbeli intézkedései a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maguk után." Azt mondják a t. képviselő urak, hogy e törvényjavaslat ezt a czélt nem biztositja: pedig — ugy mondják — ez a fődolog s minden egyéb, tehát a vonatkozó adók egyenlősége is csak erre való eszköz lehet, mely e szerint csak azon esetben, azon időre és azon körülmények közt lehet jogosult, ha és a melyekben és a melyek közt ezen czólra vezet, mondják hogv ha 1867-ben az adók egyenlősége határoztatott: ez azért történt, mert akkor alkalmatos eszköznek ez látszott. Ezt elfogadom. Szerintem is ez a fődolog, a többi csak eszköz erre mint czélra. Ezen czél, melyet nemcsak az idézett törvény, hanem a dolog természete is tűzött elibénk, nem levén föladható: azon esetre, ha az adók egyenlősége által nem lenne megvalósítható, ez mint alkalmatlan eszköz elvetendő lenne. Ezt aláírom. De t. ház, azt gondolom, nincs okunk azt mondani, hogy ezt a czélt az adók egyenlősége — de jól értve az adók egyenlőségét — nem biztositja; csakhogy az adók egyenlősége alatt teljes meggyőződésem szerint nem kell érteni az adóknak egyformasága!;; mert hiszen egyforma lenne az az adó, a mely a jó és rósz föld holdjára ugyanakkora adóterhet róna; de hogy ez egyenlő, egyenlően terhelő adó is lenne: azt állítani, ugy hiszem, senki sem fogja. Az adók egyenlősége azok arányiagosságában, abban áll, hogy tárgyaik teheremelési képességének arányában nyomnak. Hogy az 1867-iki törvényhozás az adók egyenlőségét igy és nem máskép értette, annak én tanúságát látom magában a hivatkozott 63. §. szövegében is, a mely azt mondja, hogy az iparemelóssel szoros kapcsolatban levő közvetett adók nemeire, egyforma arányára vonatkozólag kell törvényeket alkotni. Egyforma arányára 1 Mihez arányoljanak azon adók, ha nern az adó alapokhoz ? Még inkább tanúskodik ezen fölfogásról az 1868-ki XI. t.-cz., mely más szavakban ugyanazt azt eszmét fejezi ki. a mely az 1867: XII. t.-cz. 63. §-ában foglaltatik, mondván: „Irányelvül tűzetvén ki, hogy mind a magyar korona országainak, mind ő Felsége többi országainak területén az elfogyasztott só után befolyt jövedelem az illető államnak lehetőleg biztosíttassák: a só árát akként kell szabályozni, hogy a sónak Magyarországból ő Felsége többi országaiba való szállítása, és viszont, haszonhajtó vállalat ne lehessen." Méltóztassék a hosszabb idézést megbocsátni. mert tanúságos hasznát vehetjük nem csak most és ezen tárgynál de később és másoknál is. A második igy folytatja: „E szerint, kellő tekintettel az ő Felsége többi országaiban egyezmény utján megállapított árleszállításokra, a sótermelési helyeken, névszerint: Sugatagon, Szlatinán és Rónaszéken; Déésaknán, Parajdon, Marosujvárott, Tordán és Vízaknán, a darab sónak és a. hordóba rakott morzsaléksónak bécsi mázsája 5 írton, Sóvárotí a főzött só bécsi mázsája szintén 5 frton fog áruitatni. í". §. A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a mutatkozó szükséghez képest a termelési helyeken kivül is állithasson sóeladási rakhelyekel. 4. §. Ezen raktárakban a sóárak akkép állapittatnak meg, hogy a só aknáknál bécsi mázsánként ő írtra határozott árhoz, a jelenben fenálló szállítási és egyéb mellékköltségek hozzászámittassanak. 5. §. Hogy az 1. §-ban felállított elv minden viszonyok közt keresztülvihető legyen, a pénzügyminister ur felhatalmaztatik, hogy Magyarország nyugati részén felállítandó raktáraknál a só árát a 4. §-ban foglalt szabálytól eltérőleg határozhassa meg, mely eltérés azonban mázsánkint 30 krajczárt rneg nem haladhat." Mit tesz ez. t. ház? Azt teszi, hogy a só árának czélbavett egyformasága nem feltétlenül fogadtatott el; hanem csak annyiban, a mennyiben nem veszélyezteti azon czélt. hogy a területén fogyasztott só után mindegyik léi megkapja az őt illető fogyasztási adót. Tehát egyenlő s ennél fogva O •) " tv o a czélt biztosító és nem egyforma törvény és nem egyforma ár! Azt hiszem, ezen felfogás mellett a fogyasztási adótörvények egyenlősége ellen a t. képviselő uraknak sem leend kifogásuk. De az a kérdés: az előttünk fekvő javaslat elfogadásával ily értelemben egyenlő törvény szüle-