Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-290

290. országos ülés október 20. 1877. 327 A t. minister ur kifogást tesz az ellen, hogy Lukács Béla t. barátom felismerte azon formahibát, a melyben az előttünk fekvő törvényjavaslat szenved, a mely — mint ő magát kifejezte— egy közös Osztrák-Magyar monarchiára, egy egységes birodalomra vonatkozó törvényjavaslat, mert a monarchiának mindkét részéről intézkedik, nem pedig külön Magyarországról szól. A minister ur elismerte azt, hogy szerződés alakjában is lehetett volna a törvényjavaslatot szerkeszteni. Azt hiszem, csak is ebben kellett volna: mert a szerződési alak megfelel egy önálló Magyarország fogalmának ; ellenben az egységes adótörvény egy összbirodalom fogalmának felel meg. [Helyeslés halfelöl). A t. minister ur a törvényjavaslat érdemébe bocsájtkozva, azt kérdi, hogy mért látunk mi oly nagy veszedelmet ezen adótörvényekben, nevezetesen a ezukoradó-törvényjavaslat közösségében ? Azt mondja, hogy erre nézve Lukács t. barátom néni emiitette azon különbségeket egyenkint, a melyek a magyarországi és az osztrák gyártás termelési tényezői tekintetében fennállnak; hanem csak átalánosságban hivatkozott az 1869-iki adóenquétre. Bátor vagyok emlékeztetni a t. minister urat, hogy Lukács Béla t. barátom egyenként felsorolta ezen tényezőket, melyeknél oly különbségek vannak. De a t. minister ur ismétli e tényezőket ós azt mondja, hogy különbség van először is a répa minőségében a czukortartalmat illetőleg, különbség van továbbá egyéb más termelési tényezőkben is, és ezen termelési tényezők: a roszszabb közlekedési eszközök, a drágább kőszén, a drágább gépek, a gépgyárak nagyobi) távolsága, végre a munkások viszonyai. En bátor vagyok őt figyelmeztetni egy igen fontos tényezőre, talán a legfontosabbra, a melyet a minister ur elfelejtett, és ez a drága pénz. Erre nézve ismételni kénytelen vagyok , a mit a szeszadónál mondtam: hogy Magyarország és Austria közt az a különbség, hogy Austria telítve van tőkével, Magyarország pedig tőkeszegény. De nem áll, a mit a minister ur ezen egyes tényezőkre vonatkozólag felhozott. 0 azt mondja, hogy a közlekedési eszközök tekintetében egészen más viszonyok vannak most, mint 1868-ban voltak. Erre nézve azt mondom, hogy igenis más viszonyok : mert azóta behoztuk a szállítási adót és ez által felemeltük a száHiíási dijakat, tehát ez inkább rosszabbította a helyzetet Austriával szemben. A mi a kőszén drágaságát illeti, azt nem fogja senki tagadni, hogy Csehországnak olcsóbb, jobb kőszene van mint Magyarországnak. De a munkásviszonyok, illetőleg a munkaerőben való különbség felett a t. minister ur igen szépen átsiklott; pedig én azt vagyok bátor mondani, hogy mint minden iparnak, ugy a czukoriparnak is legfontosabb tényezőjét a munkaerő és azon munkavezetők képezik, a kik gyárak termelését vezetik; ezen vezetőknek vagy gyárosoknak technikai képzettsége, tudományos és gyakorlati ismeretei döntik el különben egyenlő körülmények közt az iparágak sorsát. Hogy pedig e tekintetben Austria és Magyarország között nagv különbség vau, senki nem fogja tagadni. — Austriában évek óta nagy gonddal ápolják azon intézeteket, ahol ezen képzettséget meglehet szerezni, Magyarországban pedig e tekintetben semmi sem történt. Ez oly különbség, a melyet azután nem lehet ellenünk felhozni, és nem hozhatja fel ép a ministerium, a mely ezen ügy javítására semmit sem tett. Különben mi ennek a különbségnek következménye? Ennek következménye az, hogy miután Magyarországban nincsenek oly egyének, a kiknek a'kalmok lett volna magukat ezen irányban kiképezni: Magyarország kénytelen Austriából, Csehországból vagy még messzibbről hozatni az ily képzett munkásokat. Már pedig méltóztassanak megengedni, hogy egy ország, amely idegen helyről hozatja a munkásokat : az kétszer-háromszor anynyit kénytelen nekik fizetni, mint a menynyivel az illetők otthon megelégednek és azután azon munkások, akik idegen helyről jönnek, többnyire a selejtesebb munkások, akik otthon már keresetet nem kapnak. A másik fontos tényező, melyben különbség van, a rópa-czukor tartalma. Erre azt mondja a minister ur, hogy az átalányozási rendszer által ezen különbség elenyészik ; sőt a minister ur oly élénk, kedvező színekkel festette a rósz répából való termelés előnyösségét a jó répával szemben, hogy valóban mindenki, a kinek jó répája van, kénytelen megirigyelni a rósz répát. Azt mondja, hogy a rósz répának kevesebb viz kell, a jónak sok, a rósz répát kevesebb ideig, a jót hosszabb ideig kell erjeszteni. Valóban azt kellene eszerint hinni, hogy előny az, hogyha valakinek rósz répája van, Erre nézve én azt mondom, hogy a minister ur hallott valamit haiangozni, de nem tudja, hogy hol. Miben áll tulajdonképen ez a dolog V Egyszerűen abban, hogy a rósz répa olcsó, azt tehát nem kell annyira kímélni, azt jobban lehet vesztegetni, mint a jót; ez az egész különbség. A minister ur különben még azt is mondta, hogy, ha a rósz répára nézve más alacsonyabb adótétel állapíttatnék meg, illetőleg azon vidékekre, hol rósz répa terem, más, mint ahol jó répa terem : akkor a jelenleg létező magyar czukorgyárak, melyek közepes répából dolgoznak, talán még rosszabb helyzetbe jönnének, mint ma vannak. Egyátalában a minister ur rendkívül nagy súlyt fek-