Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
289. or&Jtágos ülés október 19. 1877. 321 azzal, hogy józan észszel egy közgazdasági harezot ma felidézni nem lehet. Mi, mint magát Mocsáry t. képviselőtársam kifejezte, nem beszélünk azon politikai okokról, ós azokat bővebben nem fejtegetjük, melyekért a kiegyezést megcsináltuk, hanem e kérdésen mintegy átcsúszunk, és legfeljebb egy pár szóval emlékezünk meg róla. Én elismerem, hogy a szesz és czukoradó-törvónyjavaslátok előzetes vitatásának meg van azon hátránya, hogy a kiegyezési tárgyak sarkpontját, a vámszövetséget bevonják a vitába már előre. Az ellen is abból argumentálnak ezen törvények ellenébe is; mi pedig, kik azon állásponton vagyunk, hogy a vámszövetségről szóló törvénynél, mint a kiegyezési törvények legsarkalatosabbjánál, fogjuk előadni azon okokat: mi "most ugy tetszünk, mintha ezen kérdés elől ki akarnánk térni. Pedig nem akarunk ós nem fogunk előle kitérni. Igenis^'elfogjuk mondani azon politikai, azon gazdasági, pénzügyi okokat, melyek bennünket arra bírtak, hogy ezen egyezséget, ugy amint van, elfogadjuk. Ezt az egyezséget, amelyre vonatkozólag igenis kijelentettük és kijelentem újból is, hogy azt a létező statusquonál rosszabbnak mondani csak elferdités mellett lehet. Megmondjuk majd akkor, hogy micsoda pontokban engedtünk mi, majd megmondjuk, hogy micsodákban kaptunk mi viszont compensatiókat. És ha a t. képviselő urak nevetséges fordulattal azt mondják : ez a oompensationalis ós a recompensationalis absurdumok rendszere, ez éleznek megjárja; de a dologban nem bizonyít semmit : mert a t. képviselő urak tana szerint, ha külön vámterületet méltóztatik csinálni, vajon akkor elzárkózhatnak-e az elől, hogy minden országgal, sőt még egygyel többel mint mi, t. i. Ausztriával, a compensatiók ós reeompensatiók terére lépjenek? (Élénk tetszés a középen.) Mert a inai világban szerződés nélküli állapotban önök sem hagyhatnák az oszágot önálló vámterület mellett sem. Igyekezni fognának tehát szerződéseket kötni; hogy micsoda ered meny nyel, minő sikerrel? az más kérdés, mely nem tartozik a themához, melyet fejtegetünk, s igy nem is szólok hozzá, csak azt a tényt constatálom, hogy kötniök kellene szerződést az egész világgal ós közte Ausztriával; ós vajon azt hiszik-e, hogy szerződést lehet kötni compensatió nélkül ? eoinpensatió és recompensatió nélkül nem lehet, nem lehet a magánéletben, nem lehet államok közt gazdasági, pénzügyi kérdésekben, soha, és amint nem lehetett eddig, ugy ezután sem lehet. Gúnyolni igen könynyü, de azzal nem mondunk semmit. A kérdés az, hogy vannak-e és milyenek hát a reeompensatiók ? No hát a t. képviselő urak azzal a critikával. melylyel most előzőleg lépnek elő, — talán majd erősebb argumentumokkal fogKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. SÍI. KÖTET. nak jönni, ha a dolgot magát fogjuk tárgyalni, — de azzal a critikával nem felelnek ezen kérdésre. Lukács képviselő ur mivel akarta ebbeli nyilatkozatát, bebizonyítani? Azt mondja, hogy betudja bizonyítani számla alapján, hogy Magyarország nincs recompensálva az u. n. fiuánczvámok által, azon veszteségben, melyet szenved ezáltal, hogy az osztrák ezukor bejő, de adó nélkül. Azt mondja, hogy számítást tett, mely szerint kisül, hogy behozunk évenként 400 ezer vámmázsa ezukrot; abból felvéve 2 / 3 raőnadet, s l j s nem rafinadet, s / 3-ada űzet 5 frtot, a másik harmad 4 frt ós annyi krajezárt mázsánként. A mi veszteségünk ennélfogva 1 millió. Erre közbevetőleg jegyzem meg, hogy ezen veszteség csak akkor áll ám, ha egyátalán adót fizetnek ; pedig tavaly ós harmadéve nem fizettek semmit, mint azt bővebben illustráltam. Ezután — beismerem, — fognak fizetni. De mindegy ; mondjuk, hogy 1 millió a veszteség; nem akarom vitatni, hogy kevesebb; majd annak idejében előadom az én számaimat. A t. képviselő ur továbbá azt mondja és azt gondolja, hogy így megcsinálta az igazságos számítást. Ami a íinánezvámokat illeti, azokat még nem fogadta el, nemcsak a magyar képviselőház, hanem tudjuk, hogy a quota-bizottság e részben hogyan nyilatkozott, és hogy nyilatkoznak az osztrák döntő körök. Ez igen sajátságos számítás. Azt mondja a képviselő ur, hogy a mi veszteségünk 1 millió; ami azonban a íinánezvámokat illeti, azokat még nem fogadta el az országgyűlés. Hisz mi nem mondtuk azt, hogy ezt a veszteséget ugy akarjuk, j hogy ne kapjunk érte a finánezvámokban bizonyos compensatiókat (Felkiáltások balfdÖl: Hol 3) Hol? — Meg fognak azok jönni, s a t. képviselő urak csak szavazzák meg azokat oly szívesen, mint a mily türelmetlenül várják, s ón fogok annak legjobban örülni, mert azon finánezvámokra nekünk nagy szükségünk van. Szüksége van reájuk Ausztriának és szüksége van Magyarországnak : mert igenis a direct adók emelése után az indtrect adóknak ez emelésére szükségünk van, hogy pénzügyeinkben rendet hozzunk be. Az meglesz, és ha nem lesz meg: akkor ezukoradó sem lesz ; mert kijelentettük nem egyszer, hanem 99-szer, hogy e törvényjavaslatot mi az összes kiegyezési javaslatok kiegészítő részének tekintjük. Ezt a törvényt közös vámterület nélkül életbeléptetni nem is lehet, a közös vámterületet pedig nem lehet megalkotni tariffa nélkül, a tariffában meg benn lesznek a íinánczváinok, s igy ha nem lesznek fínánezvámok : nem lesz recompensatió, de nem lesz ezukoradó-törvény sem, a melyért kell, hogy recompensatiót kapjanak. (Elénk helyeslés a középen) igy tessék megcsinálni a számlát és ha igy csinálják meg: akkor nem jönnek arra az egvoldalu következtetésre, melyre a t. képviselő 41