Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
g22 28 9- országos Illés október 19. 1877. urak jöttek, hogy mi csak azon vagyunk, hogy minél több ós nagyobb dimensiókban dobjuk oda az ország érdekeit. Mi igenis akarunk csinálni oly egyezséget, mely — s ezt becsületes és lelkiisme 1 rétes meggyőződéssel el merem mondani, — a mai statusquot nem fogja megroszabbitani, a melyről azonban be fogom bizonyítani, hogy egy pár sérelmünk orvoslását tartalmazza, mint a restitutio, s igy határozottan a statusquot javitni fogja. Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy mi csak a Molociinak áldozunk, mi csak magyar érdeket dobunk oda, hogy a magyar pénzügyminister nem csinál sem mit, csak azon töri az eszét, hogy tudjon az osztrák pénzügyministernek minél többet feláldozni: ezeket oly phrásisoknak vagyok kénytelen kijelenteni, melyekre vonatkozólag igen is semmi komoly okadatolt argumentuma nem található. (Helyeslés a középen). Azt mondja Mocsáry Lajos t. képviselő ur, hogy a magyar pénzügyminister még a tényállást is meghamisítja, hogy el akarja hitetni az országgal, hogy túltermelés van a czukoriparnál s azt az indoklást, melyet előterjesztek, olyannak festi, melylyel én ámitni és félrevezetni akarok. T. barátomnak ezt a szavát, mely száján kicsúszott, a magam részérő! szívesen megbocsátom, mert megvagyok győződve, hogy ő nem akarta ezt azon értelemben venni, hogy nekem szándékos ámítást tulajdonítson ; mert ha annak venné, akkor kénytelen lennék erre a magam részéről egészen más feletet adni ; de így csak azt felelem, hogy ha, t. kópiselő ur elolvassa azt, a mit írtam : lehetetlen komolyan azt mondania, hogy ámitni akarok. Az indokolás érintett passusában ez van mondva: miután a közös vámterület fogyasztási számarányai ezek és ezek, a közös vámterületen pedig az osztrák és magyar czukoripar csak ennyit fizet ; miután továbbá be van bizonyítva, hogy mi 11 milliót restituálunk és csak 10 milliót veszünk be ; miután be van bizonyítva, hogy 4—500 ezer mázsa czukorral többet viszünk ki, mint a mely után adózik az osztrák és magyar czukoripar : ennek folytán ez az állapot absurduin és azt meg kell változtatni. Hogyan bizonyítanám be máskép a mai állapot tartliatlanságát, ós azt, hogy a czukorgyártás fnlajdonképen semmi adót nem tízet, hanem praemiumot kap, mondom mivel bizonyítsam be különben azt, hogy azon összeg, mely a közös határszélen kimenő czukor után fizettetik, több, mint az, melyet a közös határszélen belül nemcsak Magyarországban, hanem Ausztriában is beveszünk. De kimondtam, hogy az osztrák és magyar ezukortermelést értem. Midőn tehát ez mondom: ugyan hogyan lehet arról szólni, hogy ón ámitni akarok. A mit mondottam, az tökéletesen megfelel a tényeknek. Azt mondja azonban a képviselő ur —• ós itt ismétli azt, a mit Lukács Béla képviselő ur előadott — hogy mi itt feladunk jogokat s feladjuk azt az állapotot, a melyet az 1867-iki kiegyezés Magyarországra nézve teremtett, a melynek előnyeiről mi most lemondunk, ha ezen törvényjavaslatot elfogadjuk. Azt állítják ugyanis, hogy az 1867. évi XII. t. ez. 68. §-a azt mondja, hogy az ipar és gazdasági termeléssel összekötött adók olyképen rendezendők, hogy egy állam se részesüljön a másik rovására előnyben, s hogy mi ezen törvényjavaslattal az itt megállapított jogról lemondunk. Engedelmet kérek, mi az 1867. évi XII. Lczikket érintetlenül hagyjuk a maga épségében. Sőt tovább megyek : mi egyenesen azt teszszük, hogy az 1867-iki idézett t.-cz. alapjára helyezett vámszövetségről szóló törvényezikknek erre vonatkozó §-át szóról szóra átvesszük ide. Hogyan lehet- akkor, midőn szóról szóra átveszszük azt, a mi a vámszövetségról szóló törvényben foglaltatik, nevezetesen hogy egyenlő rendszabályok szerint kezelendők ezen adónemek, hogyan lehet kérdem ily körülmények között azt állítani, hogy mi lemondunk valamely létező jogunkról? Mi nem teszünk mást, mint a vámszövetség megkötésénél levonjuk ennek azon consequentiáját, melyet levont az 1867. évi XVI. t. ez. az elmúlt tíz esztendőre ; levonjuk tíz esztendőre és nem többre, még pedig azon alakban, azon szavakkal, azon kijelentéssel, azon határozmánynyal, mely az 1867. évi XVI. t.-czikkben foglaltatik. Ha tehát az 1867, évi XII. t. czikknek többször idézett §-a, mely a vámszövetségi törvénybe bevétetett, nem volt valamely jognak feladása : akkor nem adunk fel jogot most sem, midőn szóról szóra ugyan azt a határozmányt vesszük be a jelenlegi törvényjavaslatba. Elfogadásra ajánlom a szőnyegen levő törvényjavaslatot t. ház azért, mert oly absurdum állapotot orvosol, melyet tovább fenntartani, ugy hiszem, senki nem akar, orvosolja pedig oly módon, melyről mindenki elismeri, hogy a létező alapokon, a kigondolható minden rendszer között Magyarország speciális érdekeit szem előtt tartván, a lehető legjobb, az aránylag legkedvezőbb. Orvosolja a pausalis rendszer által azon correctivamokkal, melyek a törvényjavaslatba felvétettek, s a mely correctivumok nélkül a pausalis rendszer nem tartható fenn ; mivel az teljes lehetetlen, hogy a czukoradóból ne vegyünk be semmit ; ezen correctivumok mellett pedig azon pótadó, melyet utána kellene fizetni: valószínűleg nem is fog elkövetkezni, mert a ezukoriparost ama kényszerűség, hogy utólag kell fizetnie pótadót,
