Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-289

g22 28 9- országos Illés október 19. 1877. urak jöttek, hogy mi csak azon vagyunk, hogy minél több ós nagyobb dimensiókban dobjuk oda az ország érdekeit. Mi igenis akarunk csinálni oly egyezséget, mely — s ezt becsületes és lelkiisme 1 rétes meggyőződéssel el merem mondani, — a mai statusquot nem fogja megroszabbitani, a melyről azonban be fogom bizonyítani, hogy egy pár sé­relmünk orvoslását tartalmazza, mint a restitutio, s igy határozottan a statusquot javitni fogja. Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy mi csak a Molociinak áldozunk, mi csak magyar ér­deket dobunk oda, hogy a magyar pénzügyminis­ter nem csinál sem mit, csak azon töri az eszét, hogy tudjon az osztrák pénzügyministernek minél többet feláldozni: ezeket oly phrásisoknak vagyok kénytelen kijelenteni, melyekre vonatkozólag igen is semmi komoly okadatolt argumentuma nem ta­lálható. (Helyeslés a középen). Azt mondja Mocsáry Lajos t. képviselő ur, hogy a magyar pénzügyminister még a tényállást is meghamisítja, hogy el akarja hitetni az ország­gal, hogy túltermelés van a czukoriparnál s azt az indoklást, melyet előterjesztek, olyannak festi, melylyel én ámitni és félrevezetni akarok. T. ba­rátomnak ezt a szavát, mely száján kicsúszott, a magam részérő! szívesen megbocsátom, mert meg­vagyok győződve, hogy ő nem akarta ezt azon értelemben venni, hogy nekem szándékos ámítást tulajdonítson ; mert ha annak venné, akkor kény­telen lennék erre a magam részéről egészen más feletet adni ; de így csak azt felelem, hogy ha, t. kópiselő ur elolvassa azt, a mit írtam : lehetetlen komolyan azt mondania, hogy ámitni akarok. Az indokolás érintett passusában ez van mondva: miután a közös vámterület fogyasztási számarányai ezek és ezek, a közös vámterületen pedig az osz­trák és magyar czukoripar csak ennyit fizet ; mi­után továbbá be van bizonyítva, hogy mi 11 mil­liót restituálunk és csak 10 milliót veszünk be ; miután be van bizonyítva, hogy 4—500 ezer má­zsa czukorral többet viszünk ki, mint a mely után adózik az osztrák és magyar czukoripar : ennek folytán ez az állapot absurduin és azt meg kell változtatni. Hogyan bizonyítanám be máskép a mai állapot tartliatlanságát, ós azt, hogy a czukor­gyártás fnlajdonképen semmi adót nem tízet, ha­nem praemiumot kap, mondom mivel bizonyítsam be különben azt, hogy azon összeg, mely a kö­zös határszélen kimenő czukor után fizettetik, több, mint az, melyet a közös határszélen belül nemcsak Magyarországban, hanem Ausztriában is beveszünk. De kimondtam, hogy az osztrák és magyar ezu­kortermelést értem. Midőn tehát ez mondom: ugyan hogyan lehet arról szólni, hogy ón ámitni akarok. A mit mondottam, az tökéletesen megfelel a tényeknek. Azt mondja azonban a képviselő ur —• ós itt ismétli azt, a mit Lukács Béla képviselő ur elő­adott — hogy mi itt feladunk jogokat s feladjuk azt az állapotot, a melyet az 1867-iki kiegyezés Magyarországra nézve teremtett, a melynek elő­nyeiről mi most lemondunk, ha ezen törvényja­vaslatot elfogadjuk. Azt állítják ugyanis, hogy az 1867. évi XII. t. ez. 68. §-a azt mondja, hogy az ipar és gaz­dasági termeléssel összekötött adók olyképen rendezendők, hogy egy állam se részesüljön a másik rovására előnyben, s hogy mi ezen tör­vényjavaslattal az itt megállapított jogról le­mondunk. Engedelmet kérek, mi az 1867. évi XII. L­czikket érintetlenül hagyjuk a maga épségében. Sőt tovább megyek : mi egyenesen azt tesz­szük, hogy az 1867-iki idézett t.-cz. alapjára helyezett vámszövetségről szóló törvényezikknek erre vonatkozó §-át szóról szóra átvesszük ide. Hogyan lehet- akkor, midőn szóról szóra átvesz­szük azt, a mi a vámszövetségról szóló törvény­ben foglaltatik, nevezetesen hogy egyenlő rend­szabályok szerint kezelendők ezen adónemek, hogyan lehet kérdem ily körülmények között azt állítani, hogy mi lemondunk valamely létező jo­gunkról? Mi nem teszünk mást, mint a vámszö­vetség megkötésénél levonjuk ennek azon conse­quentiáját, melyet levont az 1867. évi XVI. t. ez. az elmúlt tíz esztendőre ; levonjuk tíz eszten­dőre és nem többre, még pedig azon alakban, azon szavakkal, azon kijelentéssel, azon határoz­mánynyal, mely az 1867. évi XVI. t.-czikkben fog­laltatik. Ha tehát az 1867, évi XII. t. czikknek több­ször idézett §-a, mely a vámszövetségi törvénybe bevétetett, nem volt valamely jognak feladása : ak­kor nem adunk fel jogot most sem, midőn szóról szóra ugyan azt a határozmányt vesszük be a je­lenlegi törvényjavaslatba. Elfogadásra ajánlom a szőnyegen levő tör­vényjavaslatot t. ház azért, mert oly absurdum állapotot orvosol, melyet tovább fenntartani, ugy hiszem, senki nem akar, orvosolja pedig oly mó­don, melyről mindenki elismeri, hogy a létező alapokon, a kigondolható minden rendszer között Magyarország speciális érdekeit szem előtt tart­ván, a lehető legjobb, az aránylag legkedvezőbb. Orvosolja a pausalis rendszer által azon correc­tivamokkal, melyek a törvényjavaslatba felvétet­tek, s a mely correctivumok nélkül a pausalis rendszer nem tartható fenn ; mivel az teljes lehe­tetlen, hogy a czukoradóból ne vegyünk be sem­mit ; ezen correctivumok mellett pedig azon pót­adó, melyet utána kellene fizetni: valószínűleg nem is fog elkövetkezni, mert a ezukoriparost ama kényszerűség, hogy utólag kell fizetnie pótadót,

Next

/
Thumbnails
Contents