Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
a89. országos Ülés október 19.1877. 311 Nem felejthetem el azon aggodalmamat, melyet Lukács Béla t. barátom nem hozott fel, de én egész őszinteséggel felhozom. Es ez az : nem származhatik-e hátrány a magyar gyárosokra a tekintetben, hogy a eorreetivum következtében beállott több adót minden gyáros termelése arányában lesz kénytelen fizetni ugyan, de mig az osztrák gyárosok csaknem mindent kivisznek, vagy legalább nagyobb mérvben visznek ki, mint a magyar gyárosok, ós ez által okoztatik a deficzit a monarchia két államának kincstárában, tehát a deíiczitet termelésük arányában fedezni tartoznak a magyar gyárosok is, noha a restitutió kedvezményében nem oly arányban részesülnek, mint amazok. Lukács Béla: Mondottam ezt is! Hegedüs Sándor: Lám, t. ház, én magam hozom fel a vádat a törvényjavaslat ellen, és ha ezt nem tudom rnegezáfolni : akkor tagadhatlannl svilyos vád marad rajta. Azonban t. ház, a ki ismeri a mai kereskedelmi viszonyokat, mindjárt észre fogja venni, hogy ez a veszedelem csak látszólagos, mert az nem következhetik be. Miért ? Mert a kereskedelmi kivitelek szabályozzák az árakat Európában mindenütt. Azon arányban, mint a mily arányban történik a kivitel, azon arányban emelkedik az itteni ár is. Tehát a belföldi gyáros is azon áron adja el terményét, és az árak emelkedésében visszanyeri azt, mit amazok a kivitellel nyernek. Ez a nemzetközi kereskedelem egyik alaptörvénye, a melyen nem fog változtatni semmiféle adórendszer, ós itt a hátránytól azon egyetlen uj intézkedés folytán, mely javaslatban van t. i. a eorreetivum tói, egyátalában nem lehet félni. Nem akarom tovább fárasztani a t. ház becses türelmét. (Halljuk ! Halljuk !) En megvallom, hogy bár adatokkal birva, de készületlenül, és úgyszólván csak rögtönözve szólaltain fel ós pedig csak azért, nehogy azt mondják, hogy meg sem kisértettük védelmezni e törvényjavaslatot, és ha csekély tehetségem szerint legalább az adatok segedelmével némileg iparkodtam meggyengíteni Lukács Béla t. képviselőtársain állításait: akkor czélomat elérteni; a törvényjavaslat tekintetében pedig, miután még egyetlenegy gyáros sem támadta meg, akár a törvényjavaslat alapeszméjét, akár intézkedéseit, azt hiszem, hogy ha e tekintetben ők maguk nem érzik a veszedelmet és bajt, akkor a politikusok nem tehetnek egyebet, mint hogy elfogadják a javaslatot. A mi pedig azon intézkedéseket illeti, melyek befolyással és lényeges befolyással lesznek nemzetközi kereskedelmünk ós gyári viszonyaink magasabb alapokra való fektetésére, határozottan üdvözlöm és elfogadom a törvényjavaslatot átalánosságban. (J&lénk helyedés a középen.) Gr. Berchthold László: T. ház! Midőn június hó 28-án e házban a 1877—78. évre szóló ideiglenes ezukoradó törvényjavaslat tárgyaltatott, bátorkodtam kijelenteni, hogy az igen t. pónzügyminister ur a fiscalis szempontnak félszeg alkalmazása által a magyar ezukoripar fejlődését lehetetlenné teszi. Ezen kijelentésemért a t. pénzügyministei ur igen keményen bánt el velem, inert egyrészt, mint oly kerület képviselőjót, melynek kerületében egy mgy ezukorgyár dolgozik: engem particularismussal, másrészt pedig hálátlansággal vádolt, miszerint ón, midőn a minister ur egy, az én kerületemben fekvő gyárat a végenyészettől megmentett, mert ezen gyárnak 1881-ig, tehát 5 évre terjedő adómentességet adott, akkor őt mégis merev fiscalis szempontú embernek nevezem. A t. minister ur ezen nyilatkozata a házban különböző hatást tett T. képviselőtársaim némelyikében a hálátlanságom fölötti indignátiót idézte elő, másoknál pedig, kik gyorsan számítanak, megütközést a minister ur nagylelkűsége felett, ki a saját felelősségére körülbelül egy milliónyi összeget oly könnyedén elajándékoz. Széll Kálmán, pénzügyminister: Nem áll! Gr. Berchthold Lászlő: Ezt méltóztatott mondani. (Olvassa.) „Azon gyáros mindenesetre bő felvilágositásokat fog adni a képviselő urnák arról, hogy ón talán még sem vagyok oly szűkkeblű fináncziális szempontú ember; mert ha ez volnék: akkor a surányi ezukorgyárat már tavaly becsukattam volna, mit nem tettem, hanem minden áron fenntartottam, mert azt hittem, hogy azon vidéknek és az országnak csak igy tehetek hasznot, sőt ugyanezen gyárnak adómentességet adtain 1881-ig." (Derültség) Én akkor biztos adatokkal nem birtam, hogy egyrészről a t. ház előtt hálátlanságomat csekélyebb mérvűnek tüntethessem elő, másrészről pedig, hogy kimutathassam, hogy a minister ur nagylelkűsége sem volt oly nagy. hanem elismerem a vidék érdekében, hogy a t. minister ur a surányi ezukorgyárnak egy, az állam részére tökéletesen biztosított 1881-ig részletekben fizetendő adóhitelt engedélyezett. Daczára tehát annak, a mint mondottam, hogy a múlt alkalomkor a tiszt, minister ur oly keményen bánt el velem: mégis bátor leszek röviden a törvényjavaslathoz hozzászólani. (Halljak!) A minister ur a 388. szám alatt beterjesztett ezukoradó törvényjavaslathoz csatolt indokolásában, valamint június 28-án tartott beszédében kijelentette, hogy az osztrák és magyar répa közti minőségi differentiák kiegyenlítésére a terményadót tartja legczélszerübbnek, mert ha valaki csekélyebb czukortartalniu répából gyárt ezukrot, a termelt kevesebb ezukor mennyiség után kevesebb
