Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
310 289. országos tt'ós október 19.1S77. tekintetben befolytunk adórendszerünkkel mi is azon anomáliák előidézésére, melyek e tekintetben kifejlődtek — a restitutio utján. A restitutio oly mértékben vette igénybe az ipart, oly kizárólag szállította külföldre a czukrot, hogy az osztrákmagyar monarchiában nem nyereség, hanem veszteség származott a kincstárra nézve már a múlt évben. És ha más körülmény nem : ez az egy elégséges arra, hogy adórendszerünkben e tekintetben változást idézzünk elő. De van egy más körülmény is, melyre szintén szükségesnek tartom a t. ház figyelmét egy pár szóval felhivJii, és ez a nemzetközi kereskedelemnek ellenszenve, sőt vádja első sorban a monarchia ellen. Ez ellen fordult a ezukoradószövetsóg tárgyalásánál 1875 és 1877-ben a legtöbb vád. A monarchia és Belgium lőnek vádolva leginkább azzal, hogy túlságos praemiumok utján előmozdítják azt a borzasztó speculatiót, mely mindenütt a gyárak alapjait ingatta meg és ez évi márczíus havában tartott conferentia alkalmával már Hollandia ügynöke felhívta a conferentiát arra, hogy folyamodjék a monarchia ellen is repressáliákhoz;, ha másként nem tudja megakadályozni az anomáliákat, melyet e téren előidéztetett Tehát a monarchia és így Magyarország érdeke azt követelte, hogy e téren segítve legyen s midőn a czukoradó-restitutiót a törvényjavaslat uj alapokon rendezi : e tekintetben az igényekuek némi részben és igy Magyarország és Ausztria érdekeinek eleget tesz. Igaz, elismerem, hogy itt egy nagyon veszedelmes és még nem eléggé kitapasztott térre lépett. A restitutio kérdése nálunk eddig a typusokra volt fektetve, a typusok rendszere pedig már túlélte magát. Midőn 1864-ben az adószövetség létrejött és 18G5-ben utasítás folytán meg lőnek állapítva a typusok, a négy állam, mely adószövetségre lépett e tekintetben, bizonyos okokban állapodott meg, mely a polárisaimnál, illetőleg az üzletnél alapja legyen ugy a kereskedelemnek, mint az adózásnak ; de annyira fejlett a technika, annyira tökéletesedett az ipar, hogy e tekintetben tovább kellett menni és 1875-ben már a polarisatiónális fokot mindenütt emelték, ugy, hogy mig addig a szövetséges államokban ez 67— 94 fok közt változott a különböző cznkornemekre nézve, 1875-ben felemeltetett 74—98 fokra. Ezzel szemben, a midőn egyfelől ez eljárást követték a szövetséges államokban, melyek döntő súlylyal bírnak a czukoripar- ós piacz viszonyaira Európában, másfelől azon fenyegetésekkel szemben, melyek különösen monarchiánkkal szemben éreztettek: szükséges volt a restitutio kérdésének uj megoldása és midőn a javaslat a polarisatiónális fokokat emeli, azonban nem oly mértékben — különösen a pénzügyi bizottság javaslata szerint — hogy egyátalában a kivitelt lehetetlenné tegye, ezen igényeknek tesz eleget. Azt állítottam, és fentartom állításomat, hogy ez experimentum; mert most nem typusok, hanem polarisatiónális fokokra lesz fektetve a megadóztatás, illetőleg restitutio, és Francziaországban, a hol 1875-ben lőn ez behozva, valamint Belgiumban, nagyon sok visszaélés történt azzal, a mi hátrányára szolgál ugy az államnak, mint másfelől maguknak az iparosoknak. Azonban minálunk — remélem legalább —, hogy e hátrányok bekövetkezni nem fognak, különösen két körülménynél fogva: először azért, mert átalányozási rendszerre van fektetve adórendszerünk, tehát a technika és a gyártási tökélesedós minden előnyeit teljesen kizsákmányolhatják a gyárosok ; és másodszor azért: mert a fokok nincsenek oly túlságos magasra téve, tekintetbe véve a kereskedelmi szokásokat, hogy gyárosaink e tekintetben meg ne felelhessenek a versenynek. És itt visszatérek a gyakorlati kérdésre a restitutio gyakorlati eredményeire, melyeket Lukács Béla t barátom is felemiitett. A resfitutionál való veszteséget a monarchia két állama e javaslattal kívánja megakadályozni. Igaz, hogy a törvényjavaslatban e tekintetben egy correctivum van felállítva, mely egy bizonyos öszszegben állapítja meg azon tiszta adónyeredéket, mely a monarchia két telének az adózók részéről e tárgyban biztosítva lesz. Azonban azt hiszem , hogy ha nem változik az alapja, nem változik a kivetés, a beszedés, a kezelés, az ellenőrzés: abban az esetben correctivumul felállított ideális öszszeg a közösséget nem szaporítja. Nem közössé tétel az, a mit t. barátom Lukács Béla felhozott, hogy Magyarország rendelkezik Ausztria jövedelmével és Ausztria rendelkezik Magyarország jövedelméről, hanem csak egy ideális szám, melyet a két pénzügyminister a gyártási eredmények mórtékéül mindig csak azért állit föl, hogy kiszámítsa azon hiányt, melynek fedezésével elérheti a monarchia két államának a restitutio utján túlságos arányban való megkárosításának megakadályozását és kiszámítsa azon pótadót, a melyet szintén önállóan és saját hatáskörében teljesen függetlenül saját gyárosai terményeinek arányában pótaclókópen kivetni szükségesnek lát. (Helyeslés a középen.) Itt nincsen közösség ; itt nem intézkedünk arról, hogy mennyi legyen jövedelme Ausztriának, sem arról, hogy Magyarországnak lehet-e több jövedelme ; hanem egy garantiánk van arra nézve, hogy mi az, a minél kevesebb jövedelme egyenként egyiknek sem lehet. És ezen eszme • nem is uj Belgiumban, ez már valósítva van. Belgiumban eleinte 6 millió, később 4'/ a millió francra lőn megállapítva a tiszta nyeremény, mely hiány esetén, az adózókra pótadóképen vetetett ki.
