Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
289. országoB ttlAs október 19. 1877. 3Q9 Ez a kérdés, mely ugy szólván tisztán tudományos kérdés, igen részletesen és tüzetesen volt megvitatva, az adó-enquéte alkalmával. Ezen kérdés körül forogtak a 2 —14-ig a kérdőpontok. Szakértők hallgattattak ki, ugy a tudományos, mint gyakorlati életből. Es hogy állították fel e tekintetben a különbséget az egyes szakértők ? Nézeteiket tüzetesen idézni nem akarom, azonban a kérdés megjelelésére, s azon határ megrovására, mely e tekintetben az általam is elismert különbséget feltünteti, szükségesnek tartok némely adatokat idézni. Magok a magyar gyárosok kérdeztettek ki, és egyes gyárosok a czukornyeredék különbséget, — tehát nem a czukortartalom különbségét, mire nézve nagy különbség van, •— mert bejátszik a technikai ügyesség a gyártás procedúrájában, a gyártási tökély, stb., — mondom a czukornyeredék különbségét igen különbözőleg állapítják meg. Egyik azt mondja, hogy a magyar és as osztrák czukornyeredék közt 1 ; s különbség van. A másik 5 / 8-ot, a harmadik 2%-ot állit. így az egyesek kihallgatása szerint változva, a különbség felmegy 20°/ 0-ig. A közvélemény megszokta ragadni a legmagasabb számot, megragadta a 20-at, növelte 25-re, és ez volt elterjedve az egész országban. Azonban vannak igen illetékes nézetek, melyek nemcsak hogy ezen legmagasb számot nem fogadják el, hanem e tekintetben még a versenyképességet is állítják. Még pedig magyar szakértők. Hivatkozom e tekinlétben a magyaróvári egyesületre, hivatkozom a pozsonyi egyesületre. Pelónyi szakértőre, kik egyiránt azt mondják, hogy a climaticus ós termelő viszonyok szerint változhatik ugyan e tekintetben a különbség, de az ország azon vidékein, melyekben czukorgyárak léteznek, a magyar répának czukor tártai ma nagyjában nem áll hátrább az osztrákénál. Nem idézem az osztrák politikusokat és nnancier-kat, kiknek szerepe az, hogy magukfelé húzzanak. Idézhetném az osztrák gyárakat melyek dolgoztak magyar répából, mint a troppaui és sassini, melyek azt állítják, hogy ép olyan nyeredéket lehet a magyar répából kihozni, mint az osztrákból, csak azt teszik hozzá, hogy jobban kell gyártani és ésszerűbben kell a gyártási procedúrát megállapítani. Ez, azonban azt hiszem, nem az adópolitikának feladata, hanem az iparosoké. Említettem beszédemben, hogy Lukács képviselő ur egy kissé megkönnyítette állását adatainak bizonyításánál az által, hogy egy reá nézve kedvező, azon országra nézve kedvezőtlen időt vett fel. Bátorkodtam e tekintetben ellenkező adatokat, állításokat felhozni, azonban a dolog lényegébe kell hatolni, vizsgálni kell az átalános okokat, melyek itt közbejátszanak. E végre szükséges, hogy megvizsgáljuk magát a hanyatlást, másodszor a hanyatlás okát. Igen, az 1872—73-iki campagne óta beállott a hanyatlás ; de lássuk az arányt a monarchia másik felében. 1872—73-tól lement a magyar kincstáradó bevétele 763.000 frtra 1,600.000 írtról, tehát csökkent 53%-al. Ausztriában 1872—-73-ban volt 11,049.000 az adóbevétel. 1874 — 5-ben lesüljed! 6,433.000-re. Tehát csökkent 817,,-tel. E szerint tehát nem lehet állítani, hogy a magyar gyárak nagyobb mértékben jutottak volna tönkre, mint az osztrákok ; sőt ellenkezőleg nagyobb a sülyedés oda át, mint minálunk. Azonban mi az oka ennek *? Ez a főkérdés. Én azt hiszem, hogy tagadhatlanul közbejátszik abba ugy a hitelviszonyok 1873-iki megrázkódtatása átalában ugy Magyarország mint Ausztriában, de különösen Magyarországban a rósz termések; tehát vannak mindenesetre speciális okok is. melyek ezen körülmény megmagyarázá-Sül**! szolgálnak ; eltekintve azon individuális okoktól is, melyeket fentebb az egyes gyárakra felhoztam. Azonban a fő ok a túltermeléssel járó speculatió következtében beállott nagy árcsökkenés, mely Európában mindenütt átalános, s igen természetes visszahatással kellett hogy legyen miránk is ugy, mínt Ausztriára, de különösen mireánk. Mert azt nem fogja tagadni e házban senki, hogy ugy a magyar, mint az osztrák czukorgyárak az ujabb időben kivitelre voltak alapítva. Arra csábította őket a rr-stitutió túlságos mértéke és az átalános speculatió, mely Európaszerte a czukoripar terén, elindulva Francziaországból mindenütt kifejlődött és így egyik a másikkal versenyezve, ösztönözte egymást a versenyre. Francziaországban nincsen vámközössóg, nincs az átalány-adórendszer és mégis az árviszonyok következtében beállott a csökkenés, hogy 1876-ban az adó az árnak 122°/ 0-át, 1877 elején <S5 l / 8-kát tette és beállott így a visszahatás és csapás az adóviszonyokban is ugy, hogy most már az adó ott is alig elviselhető. Ennyiben nálunk is természetesen befoly az adó terhe, mely most jobban érezhető a válságra. Ily terhessé válik az adó, ily elviselhetetlenné az árviszonyokban beállott roppant változása következtében. Azonban örömömre szolgálhat ós mindnyájan örömmel tapasztaljuk, hogy a non plus ultrája itt el van érve. A magyar szakértők, valamint az európai szakirodalom állítja, hogy a készlet, melyet ezen speculatió előidézett, most ki van merítve ; hogy azon viszonyok, melyek arra befolytak, szünőben vannak és így a termelés rendes medrébe fog visszatérni, egészségesebb alapon és kevesebb koczkázattal sőt biztos eredménynyel. Érintettem, t. ház, hogy itt egy európai jelenséggel van dolgunk és igy specialiter sem adórendszerünket, sem vámközösségünket azzal okolni, amiatt vádolni nem lehet. Igaz az, hogy e
