Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

287. országos ülés rittassék, mert érdekük azt kívánja, hogy ők a monopóliumot tovább fentartsák s azért nyilatkozataik nem voltak oly őszinték, mint azt a bizottság némely tagja gondolta, ós jóhiszemüleg elhitte, az enquétte jegyzőkönyvbe ón is bátor voltam betekinteni; az bizonyítja, hogy az érdekeltek igen ügyesen nyilatkoztak saját érdekükben s természetes, hogy a nemszakértő bizottság aat elhitte. Az én érdekem, kívánságom ós reményem azonban nem az, hogy csak a ma fen ál ló 700 szeszfőzde megmaradjon ; hanem az, hogy ismét helyreálljon a 4000, vagy ha lehet, ez megkétszereztessék s ez érdeke Magyarország terméketlen talajának, melyet én képviselek, — s diadalra juttatni szeretnék, e nélkül hazánk nagy része pusztul, adóképessége fogy, jövőjébe helyezett reményünk vész. Ezek után, t. ház, már csak azon kérésem van, hogy ne méltóztassék szép szavak, esengőn hangzó beszédek után Ítélni, de méltóztassék Ítélni a tények alapján. Amit, mondani bátor voltam, az nem könyvekből tanult állítás, nem légben függő theoria, hanem a gyakorlatból és saját tapasztalataimból van merítve. S most, amennyiben a magyar föld legnyo moruitabb. legroszabb talajának érdekéről van szó, ajánlom rnódositványomat a t ház igazságszeretetébe. Gulner Gyula jegyző (olvassa az indítványt). Berzeviczy Egyed: T. ház! Midőn ezen szakasznál, mely a mezőgazdasági szeszgyártásnak nyújtandó kedvezményeket tartalmazza, felszólalok: egyszersmind azon kis szeszfőzdékre is óhajtom felhívni a t. ház figyelmét, melyek FelsőMagyarországon fennállanak, s melyek a törvényhozásnak különös oltalmát igénylik, de a melyet ezen §-ban még nem találok. Legyen szabad ez alkalommal röviden reflektálnom azokra, melyek az átaláuos tárgyalásnál a nagy szeszgyárak és a kis mezőgazdasági szeszgyárak közötti viszonyról itten elmondattak, mert ha azok felelet nélkül maradnak: akkor az ország közvéleménye félrevezettetnék az iránt, mintha a mezőgazdasági szeszgyárak érdeke nagyon is alárendelt szerepet játszanék, ós nem vétetett volna tekintetbe ezen tárgyalásnál. A túlsó oldal által hangsulyozt -tott az, hogy kevés a mezőgazdasági gyár és a nagyobb szeszgyárak különben is az összes adónak % részét fizetik. Ezen körülmény, hogy kevés mezőgazdasági szeszgyár van, bizonyosan csak azt igazolja, hogy még a szeszgyártás nem fejlett ki, és a törvényhozásnak igyekezni kellene, hogy mint minden ipar vámok által támogattatik, ugy azon gazdasági szeszgyárak is íániogattassanak, és terjeszoktóber 16. 1877. 279 lessenek, a mi nem fog történni, ha csak a nagy szeszipar érdekeit tartjuk szem előtt Távol vagyok attól, hogy a nagy szeszgyárak fontosságát és nemzetgazdasági befolyását az ország viszonyaira, és az ország közvagyonosodására tagadjam; de másrészről épen annyira fontosak az úgynevezett gazdasági szeszgyárak is az országra nézve, nevezetesen a földbirtokra nézve. A földbirtok, t. ház, a legutóbbi években aránylag a legnagyobb megtorheltetést szenvedte, mert nem csak a jövedelmi pótadó, de a sok községi adó is mind a földbirtokos osztályt sújtja, és ha nem tesszük lehetővé, hogy a középbirtokosuk intensive gazdálkodhassanak, és a földbirtoknak értékét emelhessék : akkor ezen része a nemzeti adóalapnak idővé" egészen tönkre fog menni. Ezen okból, miután már több részről is ki lett fejtve, hogy a nagy szeszgyárak sokkal nagyobb előnyben vannak, mint a gazdasági szeszgyárak, nem csak motiváltnak tartom azon kedvezményt, mely a pénzügy min isterium javaslata folytán már is fel lett véve a törvényjavaslatba, hanem óhajtanám azt is, hogy a kis gazdasági szeszgyárakra nézve hozzák be azt, hogy ne 5 hektár után, a mi körülbelül 8 eat. holdat tesz, hanem mái* ő hektár után legyen 1 hektoliter erjedési űrtartalom megengedve a törvény által. Az oly gazdaságok például, melyek 100 hektárt tesznek, csak 20 hektoliter után élvezhetnék a kedvezményt, a mi pedig a nélkül, hogy a felsőmagyarországi viszonyok fejtegetésére bocsátkoznám, az ottani viszonyok szerint nem elegendő. Ajánlom tehát rnódositványomat a 26-ik §. végpontjához a, t. ház figyelmébe. A mi az előttem szólott képviselő urak módositványait illeti, az, a melyet Bernáth Dezső képviselő ur tett, nézetem szerint annyiban helyes, hogy nem csak a polgári életben, de a telekkönyvekben is mindig catasteri számítási mód képezi a földterület alapját és talán practicusabban érthető volna, ha e törvényjavaslatba is hektár helyett a catasteri számítás vétetnék fel. A mi a Tarnóczy képviselő ur indítványát illeti, hogy a kedvezmény a gazdasági szeszgyárakra nézve egészen 40%-ig terjesztessék ki, ez óhajtandó ugyan, de nem tartom teljesen kivihetőnek, minthogy akkor tényleg az összes kedvezményt tekintetbe véve alacsonyabb lenne az adó, mint a milyen jelenleg, a mit az ország mostani pénzügyi viszonyai közt ajánlani alig is mernék; de hozzá fogok csatlakozni azon indítványhoz, melyet Kajuch képviselőtársam benyújtandó lesz, s már be is jelentett, hogy a kisebb szeszgyárakra, nézve oO^-bem a nagyobbakra nézve pedig löVben állapíttassák meg a, kedvezmény. Mellékesen megjegyzem, hogy ezen kedvezmény a Bach korszakban is meg volt adva, a