Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

278 287. országos ülés október 16. 1877. rodott, majdnem 4000-re, Akkor pedig egyenlő elbánás alatt állottak a mi szeszfőzdéink a Lajthántuliakkal. Mégis versenyeztek velők. Miben változott meg mai napig e versenyképesség? Csak abban, hogy azóta oly törvény hozatott be, mely gazdasági szeszfőzdéinket tönkretette, az által hogy az azóta alakult nagy gyárakkal szemben elfeledkezett a kis főzdéknek nyújtandó szükséges védelemről, s igy a hátrányos viszonyok közt működő kicsinyeket a nagyoknak áldozatául dobta oda, — minek következménye lett, hogy inig 1860-ban 4000 gazdasági szeszfőzdét találunk az országban, addig 14 év múlva már csak 800, ma csak 700 él és ezeknek is legnagyobb része nem gazdasági szeszfőzde, hanem nagy gyár, pedig ezen gazdaságiak is csak tengődnek. A mig tehát gazdasági szeszfőzde gazdaságival állott széniben, addig a versenyt kiállották ; azon perczben, midőn a nagy gyárakkal kellett küzdeniök, a kis főzelék, melyek egyenlőtlen viszonyok mellett voltak kénytelenek minden compeusatió nélkül egyenlően adózni, megszűntek élni. Ez elég világos. Gazdasági szeszfőzdéink a lajtántuliakkal kiállhatják a versenyt, mert nálunk legnagyobb részben krumpliból égetnek szeszt, — és milyen számarány van a mi gazdasági krumpli-főzdeink és az osztrákoké közt? Hegedűs képviselő ur állítása szerint 427 ilyen gyár áll szemben 470 osztrák gyárral s ez igaz, ebből következik, hogy az adóleengedést egyenlő arányban fogják élvezni a krumpligyárak. Ezek szaporodhatnak mi nálunk is, oda át is, de mindenesetre sikeresen versenyre kelhetnek a Lajthántuliakkal. Ezen verseny még elméletileg is igazolható, mert mig Ausztriában a szeszgyáraknál a krumpli ára átlagban véve körülbelül 1 forint, addig nálunk a felföldön megelégszünk, ha a mi krumplinkat 60 krajczárral tudjuk értékesíteni. A fővárosban s egyes helyeken kicsinyben ugyan nagyobb árt lehet elérni; de nem a vidéken nagyban. Ha tehát mi csak 60 krajczárral értékesíthetjük a krumplinkat, sokkal nagyobb haszon a gazdaságunkba mintha egyebet akarunk termelni, és a 60 kros krumpli akkor igen szépen fog versenyezni az osztrák Lajthántulival. Hogy az övéké drágább mint a mienk, az nagyon természetes, mert drágábban termelnek nálunknál, 1-ör mert ott drágább a föld, hát több kamatot kell hoznia, és drágább a munka: ezt talán némelyek tagadni fogják, kik megszokták az alföldi nagy árakat. De nem fogja tagadni, a ki tudja, hogy felföldön a munkabér 20—30 legfeljebb 40 krajczár. Ily viszonyok között nem kell attól tartani, hogy a kis gazdasági szeszfőzdék a Lajthántuliakkal nem tudnának versenyezni. Hozzájárul még ehhez, hogy az ő kifejlett iparuknál fogva ők földjeiket jobban tudják értékesíteni, mintsem hogy 60 kros krumplitermeléssel vesződjenek, náluk nemcsak hogy a drágább gabona is nagyobb hasznot biztosit, de még más iparnövényekkel is képesek jobb jövedelmet kihozni, ők tehát nem fokozhatják oly arányban ezen termelést, mint mi, kik alig várjuk, hogy megkapjuk az alkalmat a versenyre és 60 kros krumpliból termesztett szeszszel boldogulhassunk. Hátra vannak tehát a Lajthántuli gabonából főző szeszfőződék és a ezukorüledékiek. — Talán ezektől kellene félni? Hisz ezek a gabonát ós a tengerit nálunk vásárolják és innét viszik fel oda. Mi tehát igen természetesen a mi olcsóbb gabonánkkal és tengerinkkel és a még nagyobb mennyiségben termelhető krumplinkkal az ottani gazdasági gyárakkal versenyezhetünk a gabonából termelő gazdasági főzdékkel ; a czukorüledékből termelők voltak reánk eddig a legveszedelmesebbek, de hogy ezen veszély jövőben nem fenyeget: azt Hegedűs képviselő ur szépen bizonyította. Ezek után t. ház azt hiszem, hogy az a mumus, melyet Wahrmann t. képviselő ur itt az osztrák szeszfőződék képében mi nekünk felállított s a mellyel minket el akart ijjeszteni, nem oly félelmes. Talán nem magyaráztam meg eléggé a dolgot, — ezt csak szónoklati tehetségem gyarlóságának tulajdonithatom, s félek hogy ez Jeend oka modositványom elvetésének, mert ha a t. urak ugy érthették volna meg előadásomat, amint azt én értein : ugy bizonyos lennék ügyem diadalán, mert érzem állitásom igazságát; inert gyakorlatilag ismerem a kérdést. Sokan talán nem fogják megérteni, kik a szeszfőzós titkaiba nincsenek beavatva, kik a szeszfőzés ügyét könyvekből tanulják, vagy a kik hallomás és azon nézetek szerint indulnak, melyek itt a nagy gyárosok érdekében felhoznak, olyanok által, kik maguk nem ösmervén a tárgyat, azt mondják itt el, amit a nagy gyárosoktól hallottak. Kik a tényeknek nem hajlandók hitelt adni s inkább adnak hitelt azon szakértőknek, kik szeszfőzőik nevében és azok egyélű érdekében beszélnek, azokat csak sajnálhatom. Tovább megyek : koczkáztatom azon állítást, hogy minekutánna a kis f'őzdók legnagyobb részt már tönkre mentek, ma itt nem a nagy ós kis szeszfőzdék közt van az érdek-összeütközés, hanem néhány nagy hatalmas gyáros, és a felföldi rósz agyag és alföldi hoinokterület között, mely egyébre mint krumplitermelésre nem alkalmas, — azoknak érdeke áll itt szemben a magyar szegényebb talaj érdekével, kik ennek gazdászati szeszfőzdéit nagyrészt Oláhországból importált tengeriből főzött szeszszel nyomják agyon, — hogy ezen érdeket képviselő szeszfőzők az enquétteben, és védőik itt nem ugy nyilatkoztak, mint én ma : az természetes ; inert a tényleg monopóliumot élvező szeszfőzők nem kívánhatják azt, hogy a szeszfőzdék száma szapo-