Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

287. országos fileVoktóher Ifi 1877. 277 A földnek természete az, hogy mindaddig mig hnmust. zsirt tartalmaz magában, nemcsak hogy termelő erővel faár.; hanem egyúttal az a tulajdonsága is van, hogy a víznek ellenáll. Az oly vidékeken tehát, a hol hegyek, dombok vannak, ott az eső viz nem árt, inig a hnmus, a földnek -zsírja megvan: ellenben ha egyszer zsírtartalmától megfosztatott, akkor az esővíz által lemosatva a dombok terméketlenekké válnak és csak oly áldozatokkal javíthatók, melyek azok értékét sokszorosan fölülmúlja. Nemzetgazdászatilag t. ház, az nem a fő feladat, hogy e momentumban mennél nagyobb pénzbeli hasznot hozzon a föld ? de csak azon haszon jogosult, mely maradandó és állandó, a föld termőképességének folytonosságára való tekintet nem mellőzhető. Azon termelés, amely ott a gazdasági szeszfőzdék megszűnte folytán ott ma szükségkép űzetik, az rabló gazdaság; föld rabló gazdaság különösen azon a földön, amely nem gabonának való. A felföld némely része nagyon kevés ós rósz gabonát terem, de jó és sok krumplit, krumpli szeszfőzde segítségével igen jól értékesíthető ugy, hogy az a föld állományát nem bántja: mig ma megszűnvén a szeszfőzés, a gabona termeléssel ott maga az adóalap támadhat!k meg, melyet, mi őseinktől örököltünk. Hiszem, hogy azon nagy szeszgyárak adhatnak ideiglenesen nagy adót, és az illető tulajdonosoknak nagy jövedelmet ; de az is csak addig fog tartani , mig toldunk termőképessége meg lesz védve; azon perczben. amelyben az kiaknáztatik, és a kifőzött termény maradványa a Duna által lefolyt a tengerbe, azon perczben meg fog szűnni az ország termő képessége és ezen gyárak hoppon maradnak. Pedig nekünk nincs egyebünk, nincs iparunk, nem támaszkodhatunk másra mint a földre, azt meg kell védeni a rablógazdaság ellen, még azon esetben is, ha ez a jelenre nagyobb eredményt, nagyobb jövedelmet ígérne is. Azok, a kik a nagy szeszfőzdék érdekeit képviselik, igen ügyesen felhasználnak mindent álláspontjuk védelmére. Midőn érvekből kifogynak, felhasználnak még egy mumust is azon reményben, hogy ezzel minden magyar embert meg lehet ijjeszteni. Midőn tényt, igazságot fölhozni nem voltak képesek, felhozták azon ijesztést, hogy azon előny, melyet mi a gazdasági szeszfőzdéknek fogunk adni: nagyobb mérvben fog az osztrák gazdasági szeszfőzdék javára szolgálni, A kik ezen véleményben vannak, mint Ohorin és Mudrony képviselő urak, azok következetesen cselekedtek akkor, mikor az itt foglalt 20%, u. n. kedvezmény törlését kívánták, ezen szempontból védhető álláspontjuk. De nem védhető azon szempontból, amint Wahrmann képviselő ur tette, midőn azt mondta, hogy a 20 %-t megengedi, de a 40 %-t nem. Mert vagy áll azon tény. hogy a gazdasági főzeléknek adandó kedvezmény nagyobb mértékben fog az osztrák gazdasági szeszgyárak számára járni, vagy nem. Ha áll ez a tény : akkor egy %-ot sem szabad megadni, mert kárnak az is igen nagy. — Amennyiben nem áll e tény, akkor merül fel a kérdés: vajon a 40% igazolható-e ? Beszédem elején voltam bátor ezen 40 % látszólagos magasságát megczáfolni, és azt hiszem, ha igazságosak akarnak lenni, ezen 40% állítólagos kedvezményt valóságos kedvezménynek nem fogják tartani; sőt nem tartatják a 10')% kártérítést sem nagynak, ha az adó a kis főzeléknél eltöröltetnék, még akkor is kérdés, hogy vajon a nagyobb szesznyeredék, és a termelési nagyobb költségek szempontjából ezen különbség kifogna-e egyéniittetni; — mert végtelen • sók, az idő hiány miatt fel sem hozóit előnyt élvez a nagy gyáripar a kicsivel szemben, különben nem leendett lehetséges azon tény, hogy az a kifejlődött kis szesziparunkat, mely a gazdaságra is támaszkodhatott, oly gyorsan kiirtsa. En t. ház, módositványomban távol akartam maradni mindentől, mi szélsőségnek lenne nevezhető. Egyszerű, nagyon rövid számítással leszek bátor a t. ház meggyőződésére hatni. (Hulljuk!) Ugy hiszem, hogy még azok közül, kik ellenzik a 40%-ot és a nagy főzdék érdekei mellett szólanak, sem fo<jja senki tagadni, hogy a nagy gyár 20%-ei több szesznyereményt hoz ki, mint a kis gyár. Ez, ugy hiszem, ez oly minimalis számítás, melyet ők is, ha némi igazságszeretet van kebelükben, elismerni kénytelenek; ugy szintén elfogják ismerni is, hogy a termelési különbség a költség tekintetében ismét legalább 2%-ot képvisel. A többi felhozott hátrányok maradjanak a gazdaság rovására, leijenek kárpótlást a trágya által fokozott gazdasági eredményben. Ugy-e hogy ezt elismerik: inert ezt nyíltan tagadni azokra nézve, kik főzdékkel valaha foglalkoztak, compromittáló lenne. Ezt nem tehetvén, fordulnak tehát a nagy mumushoz, és azt mondják: ezen kedvezmény Ausztria javára fog szolgálni. Itt van nézetem szerint sarkpontja azon el lenvetéseknek, melyek ellenünk felhozatnak, mert ennek megdöntése számokkal csak nehezen igazolható. Ezen mumust csak a nagy főzdék tulajdonosai találták ki érdekeik megvédésére, és azon képviselő urak, kik szeszfőzdével nem szoktak foglalkozni: meggyőződésem szerint csak elkábultak a nagy szesztől, midőn ezen önző egyének érdekeinek védelmére vállalkoztak. Mumus ez t. ház! Leszek bátor ez állításomat igazolni. 1850-ben lettek a mi szeszfőzdéink az osztrák szeszfőzdékkel egyenlő adóztatás alá vetve, 1850-től 60-ig a mi szeszfődéink versenyezi ek az osztrákokkal és gyarapodtak folytonosan, ugy. hogy 1860-ban számuk már felszapo-