Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

287. országos Illés ok(ó)>er Ifi. 1877. 273 jelentésekkel jön, volt-e egyetJenegy a képviselő urak közül, a kinek azt mondtam, hogy nem fogok igyekezni a baj megorvoslására; mondhatják-e a képviselő urak, hogy nem igyekeztem volna teljes készséggel orvosolni a kérelmet, pedig számosan voltak olyanok, kiknek ügyén lehetőleg segítettem. (Helyeslés a középen.) Akkor, midőo ez igy van, midőn egyenkint megnevezhetném a t. képviselő urakat, ugy a túloldalról, mint ezen oldalról, a kik által beadott panaszokat örömmel igyekeztem orvosolni, akkor azt, hogy nem igyekeztem volna e téren az általam sem tagadott, még létező bajokat orvosolni: méltán mondani nem lehet. (Élénk helyeslés.) Horánszky Sándor: T. ház! Őszintén megvallom, hogy ón is mély sajnálattal nélkülözök a magyar államéletben egy oly intézményt, amely lehetővé tegye valahára, hogy ezen tagadhatlanul előforduló nagymérvű önkónykedósek és, — mert én példákat tudok erre, számos, lényeges, fontos példákat, — visszaélések orvosoltassanak, melyek tüzetesen ós kiválókig Magyarország pénzügyi igazgatása terén előfordulnak. Meg vagyok győződve, hogy azok nem az igen t. minister ur tudtával történtek ; de történnek. Méltóztassék meghinni, hogy oly nagy mérvűek azon secaturák, oly nagy mérvűek azon önkóuykedések, melyek a magyarországi pénzügyi kezelésben előfordulnak, hogy ma holnap odajutunk, hogy a magyar állam polgárai nem az adóterhek nagysága, de a behajtási mód felett fognak indignálódni. (Helyeslés balfelöl.) A szükség, t. ház, nem csak abban nyilvánul, hogy ezen bajok, h;i a t. minister ur tudomására jutnak, orvosoltassanak, hanem abban nyilvánul, hogy ezen bajok lehetőleg gyorsan és gyökeresen orvosoltassanak. Tudok sok esetet és szolgálok vele, ha kell, hogy illetékek és adók illetéktelenül executióval hajtattak be és több év múlva sem sikerült az állampolgárnak visszanyerni azon összeget, amely tőle illetéktelenül behajtatott. (Helyeslés.) Én tehát nemcsak melegen óhajtom, de mint a törvényhozásnak egyik tagja, nem is tudnám sokáig elnézni azt, hogy az orvoslás elmaradjon ós kívánom, hogy az állampolgárok ezen önkénykedéstől. secaturáktól végre megszabaduljanak. Ezt kijelentve, t. ház, az indítványozott módositványt nem ezen szempontból, hanem azért nem fogadhatom el, mert, hogy az elfogadható legyen: szükséges az administrativ törvényszékek szerkezetének létesítése; mert ezek nélkül oly óriási chaos, a mostaninál is nagyobb, fogna létesíttetni. Epén azért, mert igy kiszakítva annak egyes részleteit helytelennek tartom, el nem fogadhatom a módositványt és az ellen szavazok. KÉrV. Fi. NAPLÓ 1875-78. III. KÖTET Vidliczkay József: T. ház! Kénytelen vagyok a t. pénzügyminister urnák nem második, hanem első előadására egy megjegyzést tenni. Első előadásában, amint felfogtam beszédét, nem fogta fel a inódositvány valódi értelmét. A t. minister ur azt méltóztatott mondani, hogy a justice administrative behozatala majd valamikor napirendre fog kerülni. Bocsánatot kérek, nem a justice administrative behozataláról van szó az indítványban ; hanem szó van arról, hogy miután a pénzügyi orgánumok a maguk saját ügyeikben bíráskodnak, a fenforgó esetben a bíráskodás az ő saját ügyökben a törvény rendes utján történjék az appellata korlátolásával. Én legalább igy fogtam fel. A justice administrative kérdése sem függ össze e kérdéssel, hanem itt szó van arról, hogy a pénzügyi hatóságok önbíráskodása korlátoltassók a módositvány által. És erre t. ház, igen nagy szükség van. Ha a t. ház bölcsesége majd később valamikor, •mert rögtön, tudom, nem lesz belőle semmi. — létre fogja hozni a justice administrative igazságszolgáltatást, akkor, ha e törvénybe fölvett ezen módosítás nem jó lesz, méltóztassék azt módosítani ; hanem oly nagyok a visszaélések a pénzügyi igazgatás terén, hogy valami correctivumról kell gondoskodni és épen azért, mert ezen correctivum lehetséges: én a módositványt ilyen értelemben elfogadom, mint első lépést. Ha szükségét látja a t. ház, hogy tovább menjen, teheti ezt akármikor, de óvszernek és correctivumnak kell lenni a viszszaólósek ellen, midőn ezek óriásiak. Én nem kívánom a t. ház figyelmét fárasztani egyes esetek felsorolásával, hanem négy szemközt, magánkörben igen sokat tudnék felszámlálni. Én részemről pártolom a beadott módositványt. Ragályi Gyula: Felszólalok azért, mert a t. minister ur olyan dolgokat hozott fel, melyekben a kötelesség egyszerű teljesítését magának erónykópesi vindicálja. A t. minister ur azt mondja, hogy bárki hozzá fordult ily visszaélések s jogtalan zaklatások esetében, mindig igen szívesen lett eleget. Én elhiszem, hogy a t. minister ur, ha a képviselők hozzáfordultak, vagy kérvényt adtak be. szívesen intézkedett. Ez a minister urnák kötelessége, ez nem erény; ha nem boldogulhat valaki sehogy sem, beadja kérvényét a minister úrhoz, ő mint hivatalának legfőbb cbef-je, elintézi az ügyet, De ez nem olyan nagy dolog, ez kötelesség. (Helyeslé; balról.) A különbség azonban az, hogy nem mindenki képviselő, és nem mindenki juthat a pénzügyminister úrhoz a clubiján, vagy a hivatalban, —mert volt már rá eset, mikor oda is nehezen lehetett bejutni, — hanem a vidéki ember, akin naponta történnek jogtalan behajtások, executiók, 35