Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

272 287, országos, ülés fenn, csakis nálunk, hol az alkotmányból színleges játékot akarnak csinálni, csak itt tarthatja fenn magát, Valóban elszomorítóiag hat a jobb érzésű emberre az oly nyilatkozat, hogy bizonyos mellékes okokból kívánja a ministcrium elhalasztani az intézmény behozatalát, anélkül, hogy biztos reményt nyújtana arra, mikor fognak megszűnni a visszaélések, és mikor lesz biztos a honpolgár aziránt, hogy csak a törvény értelmében fog adót fizetni. {Helyeslés bal/elül.) Mindig érkeznek a befizetett illetékek és adók iránti intések és az executióval való fenyegetések; hanem ha az ember ezek ellen folyamodik, annyi költségbe és járáskelésbe kerül, hogy a kisebb összegek miatt, ha igazságos ügye van is az embernek, nem tartja érdemesnek a folyamodást ós a járáskelést, hanem inkább megfizeti az összeget. Ily állapotban sem az országnak, sem a miuisteriunmak hitele nem igen emelkedhetik. Ez demoralisálja az ország lakosságát. Kérem tehát a minister arat. hogy ne ily általánosságban, hanem határozottan tegyen Ígéretet. Ausztriában nem is ígérték oly nagyon mint nálunk két esztendő előtt, és ott a törvény régóta megvan, nálunk pedig nincs. Ott a justice administrative az adókra nézve be van hozva, és bizonyosan a mi speeiíicus törvényünk nem fog reájok nézve kötelező lenni, ha csak kivételt nem tesznek a rendes eljárásra nézve. Tehát méltóztassék azon biztató reményt nyújtani, hogy mi is valahára a törvény oltalma alatt fogunk állani, és a törvény oltalma mellett meg is nyerjük az igazságot. Méltóztassanak legalább, mint mondáin megemlíteni, hogy mikorra várhatjuk a pénzügyminister úrtól azt. hogy az administrativ justicia iránti törvényjavaslat a házban végre valahára látható lesz. (Helyeslés bal felöl.) Széll Kálmán pénzügy minister: Csak egy pár szóval kívánok reflectálni azokra, amiket Paczolay képviselő ur mondott, mert egészen szó nélkül még sem. hagyhatom. Tisztelt barátom ugy állítja oda a dolgot, hogy csak nálunk tartják meg, és tartom én meg a régi status quot és még Austriábau is megvan a törvény, mely a kívánságnak, melyet t. barátom kifejezett, tökéletesen megfelel, hogy t. i. ott egészen más fórum itél ezen ügyekben mint a pénzügyi hatóság. Engedelmet kérek, ha szabad őt fel világositanom, egy kissé összetéveszti a dolgokat. Austriábau is ez üeyek elintézése absolute nem történik másképen, mint itt; az egyes forumok és instantiák a maguk egész® eljárásában hasonlók az itteniekhez és ezen kérdések az illető pénzügyi orgánumok által döntetnek el. A mi Austriában van. az úgynevezett „VerwaltungsGerichtshof," annak egészen más eompetentiája, rendeltetése és hatásköre van, mint a mi a t. ' október Ifj. 1833. képviselő ur által beadott módositványban inditványoztatik. Az a Yerwaltungs-Grerichtshof nem fogja a pénzügyi igazgatóság helyett kiszabni azt, hogy mennyit kell szeszadóul fizetni, az egészen más kérdésekben ítél. (Felkiáltások, a baloldalról; Nem arról van szó.) Ezt méltóztatott felhozni. Mondom, azon Venvaitungs-Geriehtshof egészen más kérdésekben bíráskodik, annak más szerepe, destinatiója, más hatásköre van. Szóljunk tehát erről akkor, midőn ezen kérdés napirenden lesz. (Felkiáltás balról: Mikor T) Egyébiránt a t. képviselő ur azt monda, hogy mi oly országban élünk, a hol a visszaélések napirenden vannak — (Felkiáltások balról: Igaz ! Ugy van!) — legyenek kegyesek meghallgatni, és méltóztassanak azután annyian szólam a mennyien akarnak, én nagy türelemmel hallgattam meg a t. képviselő urat — mondom, a t. képviselő ur az állitá, hogy mi oly országban élünk, a hol a visszaélésekért a tisztviselők jutalmaztatnak, a hol a tisztviselők nem büntettetnek meg azokért. Engedelmet kérek, ezen egészen átalánosságbaii odavetett nagy vádat, ón a magam részéről ép oly átalánosságban elutasítom magamtól, és nem fogadom el. Nevezzen meg a t. képviselő ur nekem egyetlen egy esetet, (Felkiáltások balról .* Százat, ha kell!) — méltóztassanak nevetés helyett ennek inkább utánna járni, és megnézni, ennek sokkal gyakorlatiabb jelentősége lenne — nevezzenek meg a t, képviselő urak nekem egyetlen egy esetet, a hol én egy tisztviselőt azért jutalmaztam volna meg, mert visszaélést követett el, vagy pedig a midőn egyetlen egy tisztviselőt büntetés nélkül hagytam volna visszaélés elkövetéséért. Ellenkezőleg pedig tudnék t. barátomnak eseteket felhozni, a midőn igen is a magam részéről gyökeresen igyekeztem a visszaéléseket kiirtani, ós volt is sikere. Az, hogy én a közigazgatási bizottságok ellenőrzése alá bocsátottam az egyenes adóügyet, a mibe senkinek eddig beleszólása nem volt: nem azt bizonyitja-e, hogy nem akarok semmit sem eltitkolni, hanem nyíltan, a közönség szemeláttára bocsátom a részleteket. Ekkor azt mondani, hogy nem teszek egyebet, mint csak takargatom a visszaéléseket, hagyom a régi állapotokat: ezt mondani nem lehet. Hogy egyszer-másszor illetékeket követeinek, a miket már egyszer megfizettek, magam is elismerem, 1 ogy ily esetek vannak; de ha ez ma is megtörténik néha, tekintetbe kell venni, hogy a ránk szállott számos régi bajokat, egyszerre orvosolnunk nem lehetett; de hogy ez irányban a javulás igen nagy, azt leszek szerencsés egy más alkalommal példákkal, adatokkal illustrálni. Felhívom, tanúbizonyságul az egész képviselőházat, melynek tagjai közül nem egy, hanem igen sok, — és én ezt mindig szívesen veszem, — hozzám panaszokkal, folyamodásokkal kérvényekké], be-