Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-285
230 2S5. országos Hléi ekttHier IS. 1877. a magyar iparra nézve, mert azon statistikai adatok szerint, melyek uekem is rendelkezésemre állanak, a meiasz-termelés 30 millió fokkal emelkedett ; mig a lisztet tartalmazó anyagból készített szesz mennyisége ugy Ausztriában, mint Magyarországban fogyott — Ausztriában nagyobb mérvben, de mindkét államban fogyott, midőn Hegedűs ur e fogyasztás constatálta, az 1876. évet vette mérvadóul, melyben Magyarországon igen lényeges emelkedés tapasztaltatott és nem az átlagot. Már most mit mond az osztrák reichsrath albizottságának Plener által kidolgozott igen jeles jelentése? Azt mondja, hogy a melászból termelt szesz fogyasztása annyira terjed, hogy már Galieziában is, hol a magyar felföldhöz hasonló szesztermelés van burgonyából, tért foglalt. Egy másik helyütt pedig azt mondja, hogy a külföldre történő export nagy részét a melászból gyártott szesz teszi ki. A melászból készített szesz megadóztatása a kormányjavaslat szerint — 7 fok, a lisztet tartalmazó anyagokból gyártotté 6 fok. Miféle tárgyalások folytak e tekintetben Ausztriában? Az iparosok azt kívánták, hogy a melászgyártmánynak adója azonosittassék a liszt anyagokból készült szeszével : mert az ő nagy hatalmas iparok érdeke azt kívánja és az albizottságban csak 0 szavazattal 5 ellen vitetett keresztül azon indítvány, hogy a kettő közt 1 foknyi különbség tétessék. Kérdem, remélhető-e, hogy azon osztrákok, kiknek főórdeke az, hogy a melassegyártás érdekei megvédessenek, hogy a reichsrath lemenjen az ó fokra csak azért, mert ezt a magyar ipar érdekei ugy kívánják? Az addigi tapasztalások szerint, melyeket Ausztriával a kiegyezés alkalmával tettünk: megvallom, semmi hitem sincs, hogy ezen szívességet Hegedűs Sándor urnák megtegye az osztrák reichsrath, (Derültség és helyeslés a baloldalon) meri minden valószínűség arra mutat, — s meglehet, hogy már legközelebb positiv tény lesz az, hogy a bécsi Eeicbsrath azt fogja határozni, hogy a lisztes anyagokból gyártott szesz (> fok után adóztassék meg. Ennélfogva ismét azt vagyok kénytelen kérdeni: vajon, ha ez igy megy keresztül Ausztriában, és ez által Magyarország összes termelése, ugy a kukoriczára mint a burgonyára nézve, melyet a t túloldal oly mesterséges ellentétbe helyezett, egymással veszélyeztetve lesz: számit hatunk-e arra, hogy a t. kormány és a kormánypárt, miután ezen conflictus felmerült, ezen a kiegyezési javaslatokkal legkevésbbé összefüggő első törvénynél, vissza fogják vetni, a kiegyezési javaslatoknak ezen legelső díszpéldányát ? (Derültség) Én itten felmentem Wahrmann képviselő urat az alól, hogy ne szavazzon a 6 fok utáni megadóztatására a szesznek, noha beszédében igen hangsúlyozta az 5 fok szükségét, mert ő előre bejelentette engedékenységét. Még egy fontos argumentumok volt Hegedűs és Wahrmann képviselő uraknak a szeszadóról szóló törvéiryjavaslat elfogadása mellett. Mindketten azt bizonyították, hogy a magyar szesznek ára és egész forgalma azon viszonytól függ, mely a termelés és a kivitel között létezik. Nevezetesen Hegedüs Sándor képviselő ur mondotta, hogyha csak egy °/ 0-nyi is a kivitel, már ez szabályozza az árakat, és ha egyetlenegy 0 /o" e t tesz az, a mi azon ár alatt van, mely a kivitelt lehetővé teszi, már ez okozza azt, hogy a túltermelés a nagy gyárakban a gazdasági termelést elnyomja és megsemmisíti. Már most mitől függ a kivitel kérdése? három tényezőtől. Először a beltei melósi viszonyoktól, hogy van-e nagy termelés olcsó árakkal vagy nincs. A mint ezt Wahrmann képviselő ur is mondotta, hogy ha nálunk jó termés van burgonyában és kukoriezában : akkor Magyarország, olcsó lévén nyers anyaga, versenyképes a külfölddel. Ezen tényező t. ház, miután ez nem a törvényhozástól függ, általunk számításba nem vétethetik. A másik tényező a, kiviteli praemium. Erre nézve én Wahrmann képviselő ur ellenére is egyetértek Hegedüs Sándor képviselő úrral, mert megvallom, hogy daczára Wahrmann képviselő ur fényes okoskodásának : nem vagyok arról meggyőződve, hogy megvan-e engedve a praemialis rendszernek hosszas folytatása. Igénytelen nézetem szerint sem a kormány sem az ipar érdekében nincs megengedve : mert igenis ipart teremt, támogatja lényegesen, de utóvégre is ez oly rendszer, mely az örökös áldozat miatt, melyei jár, sokáig fenn nem tartható és ha arra fektetjük az ipart: akkor bizonyoson jön idő, a mikor az igy természetes alapjától eltérő ipar krisiseknek lesz kitéve. En praemiumot csak ideiglenesen kezdő iparnál vagy valamely külföldi piacz meghóditása czéljából helyeselhetnék, de mint adórendszert a praemiuniot nem fogadhatom be az adó politikába. (Helyeslés). Azonban viszonyaink közt bizonyos az, hogy azon adó-praemium, mely most létezik, fenntartja annyira, a mennyire a szesz kivitelét: ezen törvényjavaslat pedig megszünteti vagy megszorítja ezen praemiumot, kérdem tehát, ha ezen szerintem helyes és önálló vámterület mellett kevésbé veszélyes praemium is megszűnik, és beáll az, a mit Hegedüs Sándor t. képviselőtársam mond, hogy azon egy százalék elesik: abból nem-e fejlik ki azon krisis, melyet ő hangsúlyoz ? A harmadik pont az, hogy a szesz kivitele függ a vámpolitikától. Igen csodákozom, hogy ezt t. barátom saját argumentumául hozta fel és nem engedte át argumentumul az ellenzéknek. [Helyeslés bal/elől.) Mert ha a szeszkereskedő függ azon vámoktól, nem a melyeket mi szabunk, hanem azoktól, melyeket azon államok szabnak, melyek-
