Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

286. országos ülés október 18.1877. 231 kel szerződésre lépünk: akkor igen természetes, hogy nem lehet ily fontos kérdésben határozni azelőtt, mielőtt ezen szerződések előttünk világosak. (Helyeslés balfelÖl.) Már pedig ezen szerződések nemcsak hogy nincsenek előterjesztve, de még megkötve sincsenek, tehát ezeknek a törvényjavaslatra való vonatkozása mindnyájunk előtt ismeretlen. Igenis, a szesziparnak legnagyobb válsága épen azért következett be, mert a kivitelt a külföldre megszüntettük. Ez történt Olaszország felé. a melyre hivatkoztak és nekünk semmi biztosítékunk, semmi eszköz sincs a kezünkben, a melylye! keresztül vihetnek, hogy a külfölddé! kötendő ilyen szerződéseknél a mi érdekeink legyenek irányadók és nem az osztrák ipar érdekei (Felkiáltások balfelöl: Sajnos. Ugy vaui) épen azon közösség nyomán, melynek dicsőítését annyiszor halljuk. Nevezetesen azt mondja Olaszországra vonatkozólag Hegedűs képviselő ur, hogy épen azért. mert egy nagyobb vámterület sokkai nagyobb előnyöket nyújthat, mint egy kisebb : a vámközösségben a szeszre jobb tarifákat érhetünk el. Ez igy felállítva igaz; de nálunk az a kérdés, hogy mily szellemben vezettetik a vámpolitika ? Már pedig egy nagy vámterületit Ausztria-Magyarország, a külfölddel szemben az eddigi tapasztalás szerint az osztják ipar érdekei szerint védváinok, Magyarország érdekei szerint pedig szabad kereskedelmi. Kérdem t. ház: vajon egy ország, melynek nincs ipara és a mely szabad kereskedelmi irányt követ, habár kisebb legyen, nem-e több előnyt képes adni egy idegen államnak, mint egy bár nagyobb terület, de mely védvámos? {Helyeslés balfelÖl) Ezen közösségben, melyben vagyunk, tapasztalás szerint mindig az osztrák érdekek irányadók a vámszerződések megkötésénél, és nem a magyarok. Mindezek alapján, miket elmondani szerencsém volt. t. ház. én nem látom be, hogy ezen speciális törvényjavaslat valami előnyös és elfogadható volna Magyarországra nézve, daczára a vámközösségnek. De nekem még egyéb okaim is vannak, melyek miatt nem járulhatok a szóban levő törvényjavaslathoz. Mit követel tőlünk a kormány ? Követeli az adófelemelést. Előterjeszt nekünk egy törvényjavaslatot, melynek pénzügyi eredményeiről semmiféle kimutatás előttünk nem fekszik. A javaslat az eredeti szöveg szerint 60% adófdemelést ró ki a szeszre; a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint 33% adófelemelést. A szeszadó jövedelme Magyarországon a tavalyi zárszámadások szerint 6,600 ezer forint. Vajon a 60% adófelemelés fog-e jövedelmezni a kormánynak 4 milliót? vajon a 33% felemelés fog-e jövedelmezni a kormánynak 2 millió plust ? Ez iránt egyátalában nem vagyunk tájékozva, és mi több, nem is lehetünk tájékozva. Ez a dolog bibéje. Én azon adófelemelést megszavaznám, nem kedvein szerint, hanem a kényszerűség befolyása alatt, és elfogadnám Móricz Pál és Wahrmann képviselő urak okoskodását is, hogy miután a direct adók felemeltettek, ha már kell adófelemelésnek lenni, az indirect adók is emeltessenek : de csak azon esetben volnék erre hajlandó: ha biztos volnék benne, hogy ezen adófelemelés a magyar kincstár állapotán segit, annak jövedelmeit fokozza, és az adóalapot, t. i. a szeszipart alá nem ássa, {Helyeslés balfelöl) De a jelen 1 örvényjavaslatnál erről biztosítva egyátalában nem érzem magamat, Hiszen, mint láttuk, az osztrák ipar erősebb mint a magyar, tehát az adófelemelést jobban megbírja. Wahrmann képviselő ur okoskodása szerint a magyar ipar gyönge, mert 24%-es pénzzel dolgozik, tehát az adóemelés reánk nézve sokkal veszélyesebb. Mi következik ebből? Ha nincs elkülönítve a fogyasztási terület, megtörténhetik, hogy az adóemelés az osztrákra nézve nemcsak azért előnyösebb, mert az iparra nézve tűrhetőbb, hanem előnyösebb annálfogva is, inert az ő kincstárába hajtja a szesznél is azon magyar fogyasztás jövedelmét, mely ma a hazai pénztárakban foly, s ez oly helyzetet teremtene, milyet a sörnél és a czukornál fejtegetett Wahrmann képviselő ur : akkor nincs haszna a kincstárnak, de van végtelen kár a közgazdaságnak. Nem mondóin, hogy így lesz, de semmikép sem vagyunk felvilágosítva aziránt, hogy máskép lesz. De még egy másik financiális szempont is irányadó. Hogyan állunk a pénzügyi helyzettel ? Én még soha nem láttam azt, hogy valamely kormány adófelemelést követeljen, mielőtt a budgetet beterjesztette volna. Hogyan indokolja az adófelemelést ? Az a fedezethez tartozik. A fedezeti részt még nem ismerjük, és nem tudjuk, hogy mi lesz a deficit? nem tudjuk, hogyan kivan a kormány a pénzügyi helyzeten segíteni? hogyan kívánhatja hát tőlünk azt, hogy jó lelkiismerettel megszavazzunk egy ily tekintélyes adót, a melylyel a nép tulterheltetésél még fokozzuk ? Tessék bebizonyítani, hogy ez szükséges és mennyiben szükséges: tessék kimutatni, micsoda eredménye lesz és akkor hazafias belátásunkra méltán appellálhat a minister ur. a mint appeüált ezelőtt is. Mi megszavazzuk neki azt, a mire az országnak szüksége van. Én a t. pénzügyminister urnák érdemeit a pénzügyek körül sokra becsülöm : tudom, mily nehéz viszonyok közt vette át a pénzügyek vezetését : tudom azt, hogy pénzügyeink egyensúlyának helyreállításán szorgalommal, igyekezettel és lelkiismeretesen fáradozik : látom, hogy a kiadásokban megszorításokat eszközölt, nagyobbakat