Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-284

284. országos ülés október 12. 1877. 209 hektoliterre mennénk, akkor 49, vagy 12 gyár maradna Magyarországon, mely az adóemelést fizetné, a többi mind azon alul maradna. Én azt hiszem uraim, hogy ha egyátalában lehet indokolni azt, hogy az adó emeltessék ez arányban, akkor nem lehet indokolni azt, hogy másfelől annyi kivételt tegyünk, hogy a kivétel nagyobb legyen s elnyomja magát a törvényt. Igaz, hogy a felső magyarországi gyárosokra nézve igen súlyos e körülbelő] 30 °/ 0-nyi adóemelés, mely a pénzügyi bizottság javaslatába foglaltatik, azonban, hogy elviselhető : azt ép a felső magyar­országi gyárosok bizonyítják ; mert midőn Sáros­megye szeszgyárosai memorandumokban felszó­laltak az eredeti javaslat ellen, határozottan azt mondják, hogy a 60 °/ 0 adó emelés sok, de a 31 °/o­ot még is csak megbírják, és én ebből azon reményt merítem, hogy Bujanovics Sándor t. képviselő ur, ki e kérvényt beadta : ép ez indok­ból a javaslatot meg is fogja szavazni. (De­rültség.) Azonban a kis gyárosok szempontjából oly ellenvetések merülnek fel itt, melyekre szükséges­nek tartom nyilatkozni. Azt mondják e tekintet­ben Hedry Endre képviselő ur nagyon megköny­nyitette álláspontját, mert küzdött egy oly javaslat intézkedései ellen, mely most a ház előtt nincs, küzdött a 6 fok ellen, pedig most 5 fok felett tanácskozunk ; küzdött az ellen, hogy a főzőké­szülékek és erjesztési edények közti arány ne le­gyen 75 u /„, mert ez a gazdasági gyárosokra nézve káros, s iine oly javaslat felett tanácskozunk, mely 100 fokra emelkedett; küzdött az ellen, hogy ne legyen egy hektoliter kedvezmény 10 hektárral szabva: s íme itt 5 hektárral van szabva. Én azt hiszem, hogy ha ezen argumentumok ép a javaslatban vannak megezáfolva, akkor nincs ok arra, hogy azt megtámadja. De igaz, hogy ők e tekintetben, különösen a kiviteli és kereskedelmi politika szempontjából egész más politikát akarnak folytatni, mint Óko­rin képviselő ur, és mint közben a pénzügyi bi­zottság. Ok lehetőleg megszorítani akarják a ki­vitelt. Én azt hiszem, hogy ők nem a gazdasági gyárosok érdekéből okoskodtak, mert most rájöt­tem arra a pontra, hogy miért pusztulnak a ma­gyar gazdasági gyárak. (Halljuk ! Halljuk!) Igen, elmondom egész őszinteséggel, és én igen szíve­sen fogom venni, ha e tekintetben meg fognak czáfolni. Nem az osztrák verseny a fő ok. mely csak a legközelebbi határszélre vonatkozik. Nem is a kis- és nagy gyárak közötti ellentétben, mely el­lentét már is kiegyenlittetik a termelési viszo­nyok és a törvényjavaslatban nyújtott kedvezme­nvek :i!í:il : hanem egyenesen a kiviteli politiká­KÉPV 11. NAPLÖ 1875-78 XLL. KÖTET. ban fekszik a hanyatlás főoka. (Ragályi Nándor közbeszól : Az adó!) Bocsánatot kérek, hogy az adó nem rontotta meg, arra Ragályi Nándor kép­viselő urnák eclatans példát fogok felhozni. (Halljuk.) Nemcsak az adó alá eső, de az adó­mentes szesztermelés is csökkent, és pedig 138 ezer fokról, 120 ezer fokra. Azonban ha a kivi­telt nézzük: a mi gyáraink az igaz — a 10 évi átlagot felvéve — csak 8—10 ü /' 0-ot visznek ki; azonban kivitelünk összege már 16—18 °/ 0 is volt. De lett legyen csak 1 °/„ is, azon egy százalék is mindenesetre szabályozza az árviszonyokat Ma­gyarországon. (Helyeslés több oldalról.) Ha tehát lehetővé válik csak 1 °/„-nak kivitele, akkor Ma­gyarország alatta van mindenesetre az európai szeszárvisz onyok befolyásának. Mikor következett be, és mely okból követ­kezett be a magyar szeszgyárosok üzletének csök­kenése f Bekövetkezett azóta, mióta a nagy gyá­rak fejlődtek, annélkül, hogy compensalva lett volna azon hátrány, mely a kisebb tőkét a töké­letlenebb eszközöknél fogva a gazdasági szesz­gyáraknái éri. A javaslat ezt compensálja. Másodszor előállott abból, hogy Olaszország elzárása és Németország rohamos fejlődése, — mely utóbbinak termelése most mát' 323 millió forintra emelkedett, — elzárták a magyar szeszt a. külföldi piacztól. A szesz kész volt. Mit csináltak ekkor a gyárosok? pocsék-áron eladták a szeszt és lehetetlen volt, hogy a kis gyáros, csak üzleti költségeit is kihozza a gyárból. Ezen a bajon gazdasági adópolitikával lehet-e segíteni? Nem! Ezen csak kereskedelmi politiká­val kell segíteni. Ezt pedig nem itt kell bírálni, hanem a vámpolitikánál és a kereskedelmi szer­ződésnél. (A baloldalon felkiálltások: Hiszen mi is azt mondjuk :) Nem akarom az igen t. ház figyelmét to­vább fárasztani, (Halljuk !) azonban lehetetlen még egyre nem refleetáhiom (Halljuk ! Halljak !); és ez az: elismerem bizonyos határok között, hogy az adó emelésnek bizonyos kényszerítő hatása lesz gyárainkra, a tekintetben, hogy üzleti eszközeiket tökélesbiteni lesznek kénytelenek. S elismerem azt, hogy nem egészen lehetetlen, miszerint, a terményadónak facultative behozása a szeszórával járó visszaéléseket ezen a téren lehetővé teszi, és itt a gyárosok között bizonyos versenyt fog elő­idézni, a mely épen a mezőgazdasági és az egé­szen őszintén adózó gyárosokra lesz rósz hatás­sal. A kérdés csak az, hogy annyira tul megy-e a javaslatban az adótétel, vagy most már az adó­összeg, a mely a harmadik factor eredménye, hogy a mostani apparátusokkal még azok sem gyárthatnak, kiknek módjukban nincs, noha mind­nyájuknak érdekükben áll tökéletesebb eszközök­höz folyamodni ? •27

Next

/
Thumbnails
Contents