Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-284
210 28é. országos ülés október 12- 1877 En azt hiszem, nem. E tekintetben nem a saját állításomra hivatkozom ; kérdést intéztünkvolt a pénzügyi bizottságban a meghallgatott szakértőkhöz, és örömmel mondhatom, hogy ők oly eszközökről adtak felvilágosítást, milyen például a Pistorius-léle íőzőkészülékek, melyek már megletős előhaladott stádiumra mutatnak e téren még pedig a leghátramaradottabb gyáraknál is, mint például a felső-magyarországiaknál. Es itt zárjel közt vagyok bátor rectificalni Hedry Ernő képviselő urnák egy, nézetem szerint hibás állítását. 0 ugyanis azt állította, hogy azon arány kifejezésére, melyben a főzőkészülékek az erjesztési készülékekhez állanak, még 100 perczent sem elégséges. Midőn a gyárosokhoz e kérdést intéztük, noha a nagy adóenqueie ezen arányt (56 %-ra teszi, hogy miféle eszközökkel főznek: azt felelték leginkább Pistorius és Schwarzéval; s midőn ezek főzőkészülékét az erjesztési készülékekhez arányitottani, ugy találtam, hogy az 65 és 75, de egyátalában nem 100. Ezt azért hoztam föl, hogy ebből is conlusiót vonjak magamnak, azon kedvezményekre, melyekben a gazdasági szeszgyárak részesülnek ; mert azok az erjesztési processust épen a főzőkészülék és az erjesztési készülék közötti aránytalanság által képesek el annyira gyorsítani, hogy Hamilton, a ki Európában e téren szakértő és tekintély, egyenesen magyarprocessusnak nevezi ezen gyors erjesztő eljárást. Én ezen körülmény, valamint a rosszabb anyagok, továbbá az élesztő gyárak és más gyárakra való tekintettel viszonyaink daczára is jónak tartom, kisérletkópen a szeszóra behozatalát. Ezen körülményt hibául rovta fel Chorin képviselő ur a javaslat ellen. Elismerem, hogy ha elhárittatnának azon visszaélések lehetőségei, melyeket régebben 1862. 1865. évben ezen apparátus alkalmazása mutatott: akkor Chorin képviselő urnák igazsága volna s akkor ón ezen kifogás előtt is meghajolnék, ha e téren haladás nem történt volna, azonban épen azon Stumpe, kinek készüléke oly nagy csalásokra adott alkalmat 1862.1865-ben ; annyira tökélyesbitettc készülékét, hogy az orosz kormánynak jutalom diját 38 versenyző közül ő nyerte el; másfelől ugy értesültem a pénzügyi bizottságban a kormány részéről, hogy a magyar iparosok ennél még tökéletesebbet is állítottak elő. Ha tehát a nyerstermelési viszonyoknál fogva sem kárhoztatható módon lehet behozni a szeszórát, ezen apparátus annyival inkább megérdemli a kisérletet, mert ezt egyfelől a szeszgyárak érdekei követelik, s másfelől a magyar államkincstárnak megkárosítása részben ezen az utón akadályozható meg. És ha a gyártás terén Magyarországon tökéletesedés fog mutatkozni, a szeszgyárak beosztása és felszerelése tekintetében: azt hiszem, hogy habár indirecte össze lesz is kötve adóemeléssel, de ez maguknak a gyárosoknak nem lesz kárára. E tekintetben fényes példa áll előttünk. A ezukoriparnak megadóztatását folytonosan fokozza a kormány anélkül, hogv ezen utón többet ért volna el, mint a gyártási eszközök tökéletesítését. Ezek azon szempontok t. ház, melyek engem ezen javaslatnak elfogadására bírnak, s miután én nemzetgazdászati és pénzügyi tekintetben e javaslatot indokoltnak és politikai tekintetben veszélyesnek nem tartom : azt elfogadom ^talánosságban a részletes tárgyalás alapjául, (Élénk helyeslés és éljenzés a középen.) Mocsáry Lajos: T. ház! A magam észrevételei megtételével csak azon keretre, sőt még annak is csak egy részére kívánok szorítkozni, a mit Simonyi Ernő t. képviselő ur határozati javaslata által kitűzött. Azon taktikai fogások által, melyekkel a kormány ezen javaslatot ide hozta, a vita kettős mederben folyik. Szólnak egyfelől a szeszadóról érdemileg, a szónokok másik része pedig foglalkozik azon politikai momentumokkal, melyek ezen tárgygyal kapcsolatban vannak. Most csak ez utóbbiakra kívánok szorítkozni, mert azt hiszem, hogy a jelen alkalommal a képviselőház egy igen fontos tárgy előtt áll, (Halljuk!) most vagyunk a kiegyezési tárgyalások kezdetén; most kell határoznunk azon állás felett, melyet a képviselőház a kiegyezési tárgyalásokkal szemben elfogadni óhajt; most kell megítélni, hogy a kormány a kiegyezési tárgyalások alkalmával minő politikát követett; most kell állást foglalni arra nézve: vajon elfogadja-e a t. ház azt, amit a kormány a képviselőháztól a törvényjavaslatnak ekként való tárgyalásánál kíván, amit neki insinual, a t. háznak most anticipando beleegyezését kívánja abba, hogy a közös vámterület elfogadtassák és hogy közös törvények szerint intéztessék el a jövőben is az uj vámszövetségben kikötött fogyasztási adó. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tudtunkra ugyanaz, amely a reichsrath elé is terjesztetett. Ennek beterjesztésénél a t. kormány két dolgot praeoccupált. Mellőzte először annak megvitatását, az a felett való határozatot: vajon kívánja-e a ház jövőre is fenntartani a közös vámterületet, vagy külön vámterületet kíván. Ez az egyik. De a másik, a mi ettől lényegesen külömbözik, és épen nem magától értetik, mint a hogy azt a t. pénzügyminister annak tegnapi nyilatkozata mint az ő véleményét sejtetni engedi, — hogy vajon akkor, ha közös lesz a vámterület: vajon közös intézkedések, közös szabályok szerint kezeltessenek-e a fogyasztási adók? A t. kormány, ez utóbbi álláspontot fogadta el, és merem állítani, hogy akkor midőn ezt tette: félretette a kormány az 1867. 12, t.-czben foglalt alapot, és feláldozta az 1867. 12. t.-czben erre vonatkozólag az országnak fenntartott jogait. Méltóztassanak megengedni, hogy ezen állításomat röviden indokoljam. (Halljuk!)
