Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-284
284. országos iücs október 12. 1877. 205 Iudokolva van-e tehát azon adóemelés, mely azon három íáetorból kitűnik, mely a javaslat egyik g-ában az adótételt, képezi? indokolva van-e az erjedési időnek felére való leszállítása, az adótételnek 7 /io krral való kevesbitése és ennek megfelelöleg a restitutió csökkentése ? Harmadszor: a szeszfoknak 5-ben megállapítása? Végre indokolva van-e az átalányozási rendszer fenntartása? Ami az átalányozási rendszert illeti, e tekintetben iparosaink részéről minden kikérdezés alkalmával, oly egyhangú volt a kívánság, hogy e felől azt hiszem, e házban kétség fönn nem foroghat, Igaz, hogy azon módosítás van e törvényjavaslatban, mely. szerint a termény-adó faeultative hozatván be. a szeszórának alkalmazását meghagyja azoknak, a kiknek termelési viszonyai ezt előnyössé teszik, mi azt hiszem, nemzetgazdasági és pénzügyi szempontból helyes, mert megszorítja a termelést egyöntetű intézkedés által; olt, a hol ezt sem a fisealitás, sem pedig a nemzetgazdaság nem kívánja, helytelen. Az adóemelés, t. ház, három körülmény által van indokolva tisztán Magyarország szempontjából. Az első az, hogy Magyarország adórendszere úgy van elosztva, hogy a hozadéki adók, melyeket oly szigorral alkalmazunk, miszerint ott a hol jövedelmi alapot vettünk is fel, kénytelenek vagyunk különös eorrectivum utján kényszeríteni az adózót, adókópessége végső határáig adózni, — mondom, ezen adórendszer csaknem tejes mértékben igénybe veszi az adózó adózását Kérdés, helyes-e, igazságos-e az, hogy midőn az ország összes ingatlana, keresete, sőt. hozzáteszem, a jövedelem is csaknem egészen teljes erejéből adózik az állam-háztartásnak : akkor a fogyasztási adó, — mely nálunk gyártási adó alakjában mutatkozik, ne járuljon ahhoz legalább azon arányban, melyben versenyképessége és termelési ereje megengedi ? (Helyeslés a középen.) Azt hiszem, t. ház, hogy itt csak a tételt kell felállítani és később a határt bebizonyítani, hogy a ház az ellen kifogást ne tegyen. A másik szempont, a mely indokolja azt: a legutóbbi adóváltozásból a gyártási procedúrában előállott nagy tökéletesedés, és ezen tökéletesedés következtében tisztességes utón ugyan, de tényleg adó alól való kibúvás, amelynek azon hátránya is volt, hogy a szeszkivitel praemiumot túlságos mérvben igénybe véve, egyfelől rontotta az állampénztárt, másfelől a külfölddel szemben a monarchia kereskedelmi álláspontját. Ha a termelési viszonyok tökéletesedésének megfelelővé iparkodnánk tenni az adót, — megjegyezve, hogy a határok bebizonyítása és lehetősége áll: — akkor ismét a leghelyesebb gazdasági követeléseknek teszünk eleget, . Es harmadszor, indokolja ezt a külföldre való tekintet. Ráth Károly t. képviselőtársam felhozta, hogy külföldi államok mily nagy jövedelmi forrást találnak a szeszadóban, Németország egy hectoliterre 14, Francziaország 70 krban, Anglia 2 írtban szabta meg. mi pedig 10 krban akarjuk megállapítani az adót. Túlságos nagy-e ez? ezt bebizonyítani az erjesztési idő, nyeredékfok, és az átalányozási felvételnél lesz szükség, de, hogy így abstracte átalában már a külföldre való tekintetből nemcsak pénzügyi; de kereskedelmi szempontból is indokolva van: előttem legalább kétséget nem szenved. Tehát a kérdés súlypontja tagadhatatlanul a törvényjavaslat azon szakaszában van, amely az erjesztést időt 24 órában, az adótételt 10 krban, a termelési eredményt, illetőleg a fokeredméuyt 6 fokban, — a pénzügyi bizottság javaslata szerint azonban 5 fokban — állapítja meg. Es én előre bátor vagyok kijelenteni, hogy szorosan a, pénzügyi bizottság javaslatához kívánom magamat tartani : mert nem tartom rendjén levőnek azt, hogy egy tárgyalási alapúi el nem fogadott javaslat fölött vitatkozzunk. Az erjesztési idő helyessége a gyárosok által sem vonatott kétségbe, és nemcsak 24 órát, de 18 órát, és illetőleg a burgonyagyáraknál 12 órát is lehet felvermi. (Helyedé* a középen,) Nem külföldi példát hozok fel, mert külföldön 10—11 óra alatt is működő levezető-készülékek vannak: hanem tisztán Magyarországi szempontból szólók. De azt mondják, s ebben Ohorin t, képviselő ur nagy tévedésben van, midőn a szeszgyárosok argumentumául azt hozta fel, hogy a 48 órát 24re kívánták reducáltatni. Sem a szeszgyárosok memoranduma, sem az enquete ez ellen nem tett kifogást, kivéve a szesznyeredéknek ezen időre való megállapítás ellen, és én azt hiszem, hogy ez különbség. (Egy hang a baloldalon. Jegyre megy !) Bocsánatot kérek, vegyük tekintetbe a szesznyeredéket. Tagadhatatlan, hogy ha azon emlékiratokat olvassuk, melyekből Ohorin képviselő ur is adatait és argumentumait mentette, megdöbbenünk a.zon aggodalmak felett, melyeket a szeszgyárosok ugy a nagy, mint a kis iparosok kifejeznek". De méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy ott mindenütt két szempont lebegett a tárgyalások előtt, melyek a házat most már elhatározásában nem vezetik. Az egyik az, hogy a hat fok ellen küzdenek • ez a ház elölt többé nem fekszik. A másik az, hogy a hat fok miatti félelmökben a terményadó ellen küzdenek. A ház előtt azonban ez csak facultátiv, van a gyárosnak erre választása, de nincs kényszerűsége. Ha így méltóztatik tekintetbe venni a kihallgatásokat, a nyeredékre nézve sem járt el könnyelműen a bizottság, midőn öt fokban állapította meg, kihallgatta a szakértőket és átvette a pénzügyminisztériumból az oda benyújtott szakvéleményeket.
