Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-284
206 284. országos ülés október 12. 1877. Egy memorandumban és egy szóbeli nyilatkozatban volt kijelentve, hogy négy és fél foknál többet nem képes előállitani; a többi 5, 5 ! / 4 , 5% 6, (i'/ 4 fokot vett fel. Ha ezzel szemben a pénzügyi bizottság 5 fokra ment le, azt hiszem, könynyelmiien nem járt el. Ha a szesznyeredék igy van : kérdés az, hát az adótétel V Itt két ellentétes nézet küzd, mely tegnap is kifejezést nyert a házban. Az adótétel nem az adóra van befolyással annyira, mint a restitutióra. Ha a restitutiót akarjuk megszorítani legalább annyira, hogy a versenyképesség megrontása nélkül először kereskedelmi politikánkat a külföld megrovásának ki ne tegyük: el kell határoznunk magunkat, hogy azt leszállitsuk, és ha 10 krban van megállapítva, az azon két ellentétes nézet közt, mely tegnap is e házban kifejezést nyert: igen jó közép-ut. Kívánták a ház jobboldala részéről, hogy 8-ban állapitfasék meg. Miért ? Hogy a kivitel niegnehezittessék. Es kívánták a túloldalról, illetőleg a szeszgyárosok kívánták, hogy 11 kr. legyen. A háznak és a pénzügyi bizottságnak kötelessége egyfelől a kiviteli tekinteteket és másfelől a pénzügyi szempontot mérlegelni, s igy 10 kr. oly közép-ut, melybe az iparosok, a pénzügyi kormányzat és a törvényhozás is belenyugodhatik. Ohorin képviselő ur, ki legérdemlegesebben bocsátkozott a javaslat bírálatába, három oly nagy vádat emelt ellene, mely egyfelől csaknem egészen kimeriti a kifogásokat, melyek a javaslat ellen érdemlegesen felhozathatnak, de másfelől, ha ezáfolatlanul maradnak, csakugyan kötelességszerűen arra kell, hogy bírják a házat, hogy a javaslatot elvesse. Az egyik kifogás, melyet Ohorin képviselő ur felhozott, az: hogy kényszeríti ezen adórendszer azon adótétellel, illetőleg adókulcscsal, melyet megállapít, a magyar gyárosokat arra, hogy a terményadót fogadják el, — és ez veszedelmes. A másik az, hogy nem veszi tekintetbe az osztrák versenyt, hogy a nagy- és kis-iparosok közt ellentétet teremt, hogy a mezőgazdasági gyáraknak nyújtott kedvezmény által felidézi az osztrák versenyt, mert az osztrákokat sokkal nagyobb kedvezményben részesiti, mint a magyar gyárosokat. Ha ezen állítások igazak és bebizonyíthatók : nem lehet a javaslatra szavazni ; ha azonban alaptalanok : akkor a vámközösség elvének fentartása mellett elfogadható. A mi először is az első vádat illeti, azt mondja Ohorin képviselő ur, hogy a törvényjavaslat a törvényhozás utján hajtja a gyárosokat a terményadóra. Igen, t képviselő ur, a gyárosok azt mondták, a 6 fokkal szemben ; de méltóztassék megkérdezni 5 fokkal szemben ; egész őszhitessóggel meg fogják mondani, hogy nem. Azon kihallgatások, a melyeknek adatait volt szerencsém felsorolni, ezt evidenter bebizonyítják. Igaz, hogy a szeszóra is be van hozva; de az élesztőgyáros anyag gyártásának megadóztatása, a rósz, megromlott anyagot gyártók megadóztatása saját érdekében lehetséges-e máskép mint a terményadónál, ezt maguk a gyártók kívánják, tehát lehetőséget kell nyújtanunk arra, hogy nemzetgazdászati és pénzügyi szempontból ne vesszen el az anyag, mely csak igy használható fel, másrészről ne vesszen el azon adó, a mely csak igy folyhat be. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az osztrák verseny befolyása alatt állunk. Nem tudom, miféle adatokból vette t. képviselő ur az osztrák versenynek ezen félelmes voltát, de legyen meggyőződve, hogy magvai' gyáros nem fogja állítani ma sem, még kevebbé az előtt, hogy a szeszipar terén Magyarország gyárai Austriával szemben ki nem állhatják a versenyt. De itt hogy azt igazolhassam, mert elismerem, hogy odadobott merész állítás, bele kell bocsátkoznom azon adatokba, a melyeket Ráth Károly és Ohorin Ferencz t. képviselő urak ez állitások igazolására felhoztak. Ohorin képviselő ur megelőzőleg az osztrák gazdasági gyárak versenyétől félti Magyarországot ; felhozta azt, hogy egyfelől kedvező törvények, munkaviszonyok, másfelől kedvező nyers anyag, melyet feldolgoznak és kedvező forgalmi hitelviszonyok, és harmadszor azon kedvezmény , a melyben részesiti a mezőgazdasági gyárakat e javaslat, annyira előnyére fognak válni azoknak, hogy azokkal szemben a magyar ipar a versenyt ki nem állja ; továbbá hogy már eddig is ezen verseny kényszeritette a magyar ipart arra, hogy nagy gyárakba meneküljön, és hogy a mezőgazdasági gyárak elpusztíttassanak. Először is historice nem áll az, hogy a magyar nagy gyárak az osztrák iparversenynek köszönjék létesülésöket. Ha Ohorin képviselő ur fáradságot fog venni magának, hogy engem megczáfolni akarva ezen gyárak előállásának történetét elolvassa: meg fog győződni ennek igazságáról. Azonban az, hogy a mezőgazdasági gyárak Austriában nagyobb számmal vannak, és ujabb időkben gyorsabban fejlődtek, tagadhatatlanul igaz. De ha elemezzük egyfelől ezen gyárak minőségét, és a gyártás anyagát, másfelől azon előnyöket, a melyekben Magyarországgal hasonló téren mozognak: meg fogunk győződni, hogy a verseny nem oly veszélyes ós nem látszik ugy, mint azt Ohorin képviselő ur mondta, legalább eddig nem létezik, és a hol mutatkozott, az egészen más okok eredménye. Ohorin képviselő ur leginkább a burgonyagyártásra fektette a versenyképesség tekintetében a
