Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-283
194 28S. országos Illés október 11. 1877. 87 kr. között lebegett, kézzelfoghatóvá válik, hogy az osztrák ipar, mely burgonyából gyártja a szeszt: előnyösebb helyzetben van mint * a Magyarországi tengeriből termelő szeszgyártás. Ezen nagy versenyt a magyarországi szesztermelés, a mint ezt az eredmény is mutatja, a nagy gyártás által volt képes ellensúlyozni, mert a bevásárlóit nagy mennyiségű gabona árhullámzását, főleg az intensiv módon űzött marhahizlalás által pótolta helyre a veszteséget, a mely magából a szeszgyártásból az utóbbi években a szesziparosokra bebizonyithatólag háramlóit. Nem az adórendszer szülte Magyarországban a nagy gyárakat, hanem kizárólag az osztrák verseny. Ezen állítás valóságát mutatja azon tény, hogy Austriában hasonló adórendszer mellett a gazdasági szeszgyárak virágzanak a nélkül, hogy a nagy ipart, annak versenyképességét és fejlődését legkevésbbé is megbéníthatta volna. Ha a beterjesztett törvényjavaslat elfogadtatik, és az erjesztési idő -18 óráról 24 órára szállíttatik le: ez által az átalányozási rendszer adója annyira fog emeltetni, hogy az összes szesziparosok értekezletének egyhangú határozata szerint a szeszgyárakra nézve ez iparnak üzése lehetetlenné válik és hogy kénytelenek lesznek a terményadó rendszerére áttérni. Miután itt adó-emelésről ós a terményadó behozataláról van szó, két körülményre vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét. Egyik az, hogy a szeszadó emelése nem ugyanazonos a magyar kincstár jövedelmének emelésével. l8G7-ben az átalányozási rendszer által ez adó majdnem egy harmadával. emeltetett fel, és 1Ü évi tapasztalás azt mutatja, hogy a magyar kincstár jövedelmei nem csak nem öregbedtek, de sőt néhány 100 ezer írttal csökkentek; mig viszont az osztrák kincstár jövedelmei fokozatosan emelkedtek. Ebből kétségbevonhatlanul az következik, hogy az adó-felemelést, midőn két ország ipara közös fogyasztási területen egymással verseny-téren szemben áll, az adóemelést mondom azon állam birja el, a mely nagyobb erővel működik, a mely tehát erősebb; miután pedig az osztrák ipar az erősebbik : az adóemelés nem fogja biztosítani azon czélt, melyet a pénzügyminister ur kitűzött, t. i. hogy a magyar kincstár jövedelmei fokoztassanak. (Helyeslés balfelöl,) A másik körülmény t. ház, az, hogy a terményadó behozatala, — ' mint azt a tapasztalás mutatja-, — határozottan ellenkezik a magyar szeszipar érdekével. A terményadó még az absolut kormány idejében 1862. júliusában lépett életbe, és 1865. október hóig volt hatályban. Ezen adó behozatalának ideje óta a magyarországi szesztermelés és szeszgyártás jövedelme lényegesen csökkent, ugy hogy mindjárt az első évben F,i' millióról leszállott 3 millió 974 ezer forintra világos jeléül annak, hogy a terményadó fentartását Magyarország szeszgyártásának érdekében nem kívánja. De ha átalányozási rendszer mellett az adó annyira emeltetik, hogy a nagygyárosok kénytelenek lesznek a gyártmányadót alkalmazni, még más, és igen káros oldala is van : demoralisáló hatása és az ellenőrzési költségek szaporo z, a mi ezen adók behozatalával okvetlenül bekövetkezik. A terményadónál a szeszóra jelzi a fokok számát; ezen órának eltávolítása vagy megállítása igen nagy hasznot hoz a lelkiismeretlen gyárosnak; de másfelől igen nagy hasznot azon alsóbb rangú adóközegnek is, a ki ellenőrzési kötelességét elmulasztja. Kérdem t. ház, érdekünkben áll-e nekünk az átalányozási adót annyira emelni, hogy a nagygyárosokat kényszeritsük a terményadó behozatalát elfogadni akkor, mikor oly adórendszerre szorítjuk a gyárosokat, melynek ellenőrzése nagy költségbe kerül, melynek jövedelmei azon alsóbb pénzügyi közegek jóakaratától függ, melyeknek az ellenőrzés kötelessége ? Azt hiszem t. ház, hogy a mi erkölcsi és társadalmi viszonyaink mellett, lehetőleg kerülnünk kell minden oly adót, mely először a közegek szaporítását vonja maga után, s másrészről ezon közegek jóakaratától teszi függővé azen adó jövedelmét. Az átalányozási rendszernek, ha oly kulcs fogadtatott el, mely mellett annak folytatása, ugy a nagy- mint a kis gyárosoknál stabilisálja a költségeket: az ellenőrzési költségek leszállítását teszi lehetővé, ez az egyedüli adórendszer, mely Magyarország érdekeinek megfelel. A másik hibája és tévedése a törvényjavaslatnak az, hogy összetéveszti az okot az okozattal, s miután azt szemlélte különösen Felső-Magyarországon, hogy számos gazdasági gyár beállította üzletét: ezen sajnos tüneményt csakis a nagy gyárak versenyének tulajdonítja és elfeledi azt, hogy ezen eset főoka azon nagy versenyben rejlik, melyet ugy a nagy- mint a kis gyáraknak a nagyobb erővel és kedvezőbb körülmények közt működő osztrák szesziparral kiállniok kell. Nem a gyáripar ellensége Magyarországon a mezőgazdasági kisfőzdéknek, ellensége a közös adórendszer, a közös fogyasztási terület, mert az osztrákok versenye folytán a szeszfok értéke annyira leszállittatik, hogy ezen iparágnak haszonnal való üzése a kis gyárakra nézve egyátalában lehetetlenné válik. Hogy mennyire ellentétesek a közös fogyasztási területen ép a magyarországi kisfőzdék érdekei az osztrák gazdasági szeszgyárak érdekeivel, legjobban mutatja azon körülmény, hogy ugy a t. kormány, mint azt hiszem, a pénzügyi bizottság
