Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-282

17-1 282 országos ülés október 10.1877 úrral találkoztam, kértem őt, megengedi-e, hogy egy bizalmas szót intézzek hozzá? Ő szíves volt bevezetni engem a szobába, hol azt kérdeztem tőle, hogy olvasta-e az „Ellenőr" élén álló hirt, és hogy tudomása szerint van-e azon hirnek alapja. Midőn erre választ kaptam, mert csak saját szavaimat adom elő, a ministerelnök úrét nem: hozzátettem, hogy ez engem különösen e perczben személyesen is érdekel, amennyiben én hasonló tartalmú névtelen levelet kaptam Erdélyből, amelyhez hozzá van téve, hogy némileg az én^ nevemet is kapcsolatba hozzák azon tényuyel. Én pedig, miután nem ambitionálom, hogy holmi gyülevész tömeggel az ón nevem is combinatióba legyen, azon rövid, talán 4—5 perczig tartó párbeszéd folyamán, mely köztünk ^kifejlődött, egész őszinteséggel azt jegyeztem meg, amit később a bécsi lapoknak is megtávirtam, ós barátaim körében kijelentettem, hogyha ily dolog törtónt: ón azt határozottan rosszalom és belátom, hogy ha ily valami történik, a kormánynak feladata közbelépni. T. ház! Hogy ezen rövid párbeszédből csakis a magam szavait idéztem, noha bátran idézhetném az egész párbeszédet, mert sem az én beszédemben, sem pedig a ministerelnök ur nyilatkozataiban mi sem volt olyan, a mit titokban kellene tartani : ezt azért teszem, mert azt vélem, hogy a képviselőház méltósága nem nyerne azzal, ha szokássá válnék a parlamentben magán beszédeket idézni: mert ekkor vége a társadalmi érintkezéseknek ; mert ekkor nem mint politikai ellenfelek állunk egymással szemben, hanem mint olyanok, akiknek óvakodniuk kell egymással barátságos szót váltani. A ministerelnök ur múltkori beszédében azt méltóztatott mondani, hogy tudna Helfy képviselőről oly dolgokat mondani: a melyek meggyőznék legjobb barátait is arról, hogy lehetetlen, hogy ő a fegyverszállításban részt vett volna. Ha a t. ministerelnök ur ekkor correct igaz dolgot mondott: nem látom át okát annak, hogy miért mondotta azt oly czólzatosan, oly homályosan. Ha valakinek kellemetlenséget akarunk mondani: a loyalitás azt kívánja, hogy mondjuk ki azt határozottan, hogy az illető azon helyzetbe jöhessen, hogy magát védelmezhesse. Én azonban megvallom, nem tudom, hogy ezt a ministerelnök ur azzal a szándékkal mondotta-e ? hogy engem ezzel a nagy közönség és barátaim előtt compromittáljon'? vagy pedig hogy engem megfosszon azon marty romságtól, hogy a fegyverszállítással kapcsolatba hozassam. Ez fölösleges volt: mert ettől magam fosztottam meg magamat. A ministerelnök ur határozottan nyilatkozhatott volna, annál inkább, miután én azon párbeszéd végén, midőn kijöttem, mondtam a ministerelnök urnák, hogy az én nevemet is belevegyitették a dologba és miután e híreket terjesztették is minden óvatosságom daczára, ezen hírek bizonyára azon forrásból eredtek, a honnan a névtelen levél kikerült. Miután tehát ez nyilvánosságra hozatott, nem volt oka a ministerelnök urnák adott szava által magát bármi tekintetben is megkötve éreznie. — Egyébiránt ha bármikónt kötve érezte vagy érezné most is magát a t. minister ur : kijelentem ezennel ugy, a mint ő a múlt héten volt kegyes declarálni, hogy szabad ós független ember vagyok ; hogy ő velem szemben ezen adott szava hiányában teljesen szabad és független. (Derültség a szélső baloldalon.) Volt azonban a t. ministerelnök urnák ezen mondatában valami sértő barátaim ellen, mit nem hagyhatok szó nélkül. Az, hogy mintegy compromittálólag mondatott, hogy ón nem vettem részt a fegyverszállításban ós barátaimmal szemben ugy tüntette fel a dolgot a ministerelnök ur: mintha barátaim hibát lelnének abban, ha az derülne ki, hogy én semmit sem tudtam a dologból. (Nyugtalanság a középen.) Engedelmet kérek, ily feltevésekre a ministerelnök urnák nincs joga. Én meg vagyok győződve arról, hogy elvbarátim mindenike, ha a haza érdeke megkívánná, készen lenne fegyvert ragadni; de a titkos fegyverszállítások tudtommal programmunk részét sohasem képezték. Én elvárom nyugodtan a ministerelnök ur loyalitásától, hogy ez iránt is méltóztassék szavait kimagyarázni. Ha pedig azért hozta fel ezeket, mert némelyek szerint egészen más engem terhelő dologra akart czélozni: akkor elvárom a minister ur loyalitásától, hogy ha hiszi, hogy van valami a mi engem terhel, méltóztassék azt tüzezetesen előadni, hogy alkalmam legyen arra nézve nyilatkozni. (Nyugtalanság a középen.) Egész átalánosságban pedig engedje meg nekem a t. ház, s a t kormány, hogy kérdést intézzek hozzá: méltóztassék elhagyni azon tért, a melyet épen a legújabb időben elfoglalni méltóztattak ; higyjék el, hogy ennek jó vége nem lesz, s ezt nem fenyegetés, hanem őszinte hazafi érzettől vezettetve mondom. (Ralijuk !) Méltóztassanak emlékezni arra, hogy a jelen országgyűlés, a mely lakomák közepette született, s melyhez a nemzet nagy többsége oly szép reményeket fűzött : igen dicstelen életet élt eddig, (jLlénk mozgás a középen.) Úgyannyira, hogy most már fokról-fokra sűlyedve, fájdalom, nagyon is kezd hasonlítani a ^Lónyay-epochai országgyűlés utolsó szakához. (Élénk mozgás és nyugtalanság a középen.) Ómen, hogy most is az utolsó ülésszakban vagyunk. Remélem, hogy nem tartozik sem a mi-