Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-281

142 281. országos Ülés október 9. 1877. azon hatáskörnek a legkisebb eredménye sem volt, ugy hogy szóra is alig érdemes azon eredmény, a mely a községi bíráknak ezen reájok ruházott functiójából előállott. A békebiróság, a mint e törvényjavaslatban oontempláltatott, ós a mint most már az egész világon gyakorlatban van. rendes birói funktió, és nem tekint arra, hogy a perlekedő fél magát alávetette-e vagy nem ; ő csak arra köteles ügyelni, hogy az ügy, a mely eléje hozatott, competentiájához tartozik-e, és midőn erről meggyőződést szerzett magának : a törvény értelmében kötelezőleg és jogérvényes ítéletet hoz. Nem az az intentiója e törvényjavaslatnak, a mit a t. képviselő ur felhozott; hanem rendes bíráskodási eljárás. Azt mondja egyik képviselő ur. hogy ezen törvényjavaslat által mesterséges különbség idéztetik elő szolgabíró és szolgabíró között. Hiszen t. ház, nem uj dolog az, hogy a különben egy niveaun álló orgánumok hatáskörében bizonyos eltérések foglaltatnak. Csak kettőt vagyok bátor felemlíteni a bíróságok köréből. Méltóztatnak tudni, hogy a budapesti törvényszék és a marosvásárhelyi törvényszék, daczára annak, hogy mindkettő első íolyamodásu bíróság és competenüa tekintetében egyenlők: mégis bizonyos bűnvádi esetekre nézve kizárólagos competentiával birnak. Így vegyük magukat a járásbíróságokat. Azok sem birnak egyforma hatáskörrel. Azon járásbíróságok, melyek telekkönyvi hatósággal vannak felruházva, nagyobb hatáskörrel birnak; de azért nem lehet mondani, hogy azon járásbíróságoknak, a melyek nincsenek ily telekkönyvi hatósággal felruházva, alárendeltebb, apróbb szerepök van. En ismétlem azt, a rnit már e törvényjavaslat első beterjesztése alkalmával is mondottam, hogy e törvényjavaslatnak czélja nem egyéb, mint a kisebb polgári peres ügyeknek gyors, egyszerű, az igazságnak megfelelő, és minél kevesebb költséggel járó elitélése. Az adott viszonyok között én más orgánumokat, mint a melyeket az előttünk fekvő törvényjavaslat kijelöl, nem találok. A szolgabirák szaporításáról is volt szó. Azt méltóztatnak gondolni a t. képviselő urak, hogy ez az államnak nem fog költségébe kerülni ? Ha. .a házi pénztár hozatik is be : azért mégis azon állampolgárok zsebéből fog megfizettetni e költség, a kik az állam összes költségeihez járulnak. (Helyeslés.) A midőn tehát ezen kérdés megoldható a nélkül, hogy az állampolgárokat ujabb teherrel terheljük, másrészről pedig azon czél, hogy t. i. ezen ügyek egyszerű, minél kevesebb költséggel járó igazságszolgáltatással intéztessenek el : nem látok elégséges okot arra, hogy e törvényjavaslattól eltérőleg intézkedjünk. En tehát kérem a t. házat, hogy méltóztassanak a Komjáthy Béla képviselő ur által beadott határozati javaslat mellőzésével a törvényjavaslat ezen §-át elfogadni. (Helyeslés.) Móricz Pál: T. ház! A nélkül, hogy Simonyi Ernő t. barátom előadásának tüzetes czáfolátába bocsátkoznám, mégis kell, hogy egy reflexiójára megjegyzést tegyek. Ugyanis Simonyi Ernő t. barátom Mocsáry Lajos képviselő urnák azon megjegyzését, mely szerint az igazságügyi ministerium részéről kapkodás, tétovázás törtónt, pártolása alá vette ; pedig Osemegi képviselő ur nagyon helyesen jegyezte meg, hogy ez nem az igazságügyministerium factuma : mert az a ház határozata folytán történt és mert az nem kapkodás, hanem bizonyos compromissum. (Zaj a szélső baloldalon.) En is azok közé tartozom, a kik a szolgabíró jogkörébe akarták adni a bagatell-ügyek elintézését. Hogy ennek daczára miért járulok én is a compromissumhoz, elmondom az okát röviden. En is azon nézetben vagyok, a miben Simonyi képviselőur, hogy a bagatell - ügyeket csak olyan bírák intézhetik el gyorsan és kevesebb költséggel, a kik nincsenek helyhez kötve. Ilyen birónak tartom a szolgabírót, ós lehetetlennek tartom, hogy e járásbiró, a ki szókhelyhez_ van kötve, gyorsan és olcsóbban intézhesse el. És pedig ezen ügyek annyira fontosak mind az egyes birtokosokra, mind magára a szegény emberekre. De engedelmet kérek, az, hogy a járásbíróság székhelyén bíráskodik, ha csak Principienreitereit nem követünk, nem változtat annyira a dolgon, hogy emiatt tekinteten kívül hagyjuk azt, hogy a bíráskodás ugy. a mint a törvényjavaslat most tervezi, az országban megnyugvást kelt. Azért ón, mint többen is, a kik ezelőtt a törvényjavaslatot ellenezték: szívesen hozzájárultam a compromissumhoz és a törvényjavaslatot elfogadom. (Zaj a szélsőbalon. Horváth Lajos: T. ház/ Engedje meg a t. ház, hogy azon súlyos vádra, melyet Mocsáry t. képviselő ur emelt, t. i. „hogy a 69-iki 4-ik törvényczikk nagy elve megsértetett és ebből folyólag e rendszer erkölcsileg megbukott és tarthatlanná vált", én is tegyek egypár észrevételt még azok után is, á miket Gsemegi t. államtitkár ur előadott. Az 1869. IV-ik törvényczikk nagy elve nem sértetett meg, mert nem zárja ki e törvény sehol a közigazgatási közegeknek esetleges és korlátozott bíráskodását. Maga azon általam igen t. férfiú, a ki akkor mint igazságügyminister azon törvényt initiálta, távol volt azon gondolattól, hogy a törvénynek ilyen rideg értelmezés tulajdonittassék és hogy kizárja a közigazgatási tisztviselőknek esetleges birói alkalmazását. Ugyanazon t. minister ur ke-