Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-281

281. országos Ülés október í). 187". 143 véssél az 1869. IV. t. ez. megalkotása után benyújtotta a háznak a békebiróságról szóló törvényjavaslatot. Épen előttem van ezen törvényjavaslat, melynek 3-ik §-ában világosan az van mondva, hogy a törvényhatóságok közigazgatási tisztviselői és oly városokban, a melyek törvényhatóságot nem képeznek, a polgármester és a városi tanács tagjai a törvényhatóság elnökének a felterjesztésére kinevezhetők bókebiráknak. Hogy ő a közigazgatási tisztviselőket csakugyan nem akarta kizárni az esetleges bíráskodásból: leginkább kitűnik azon indokolásból, melylyel a törvényjavaslatot a ház elé terjesztette. Azt mondja az indokolás: „A békebirói intézmény súlypontja abban fekszik, hogy a törvénykezés körében is utat nyit a tevékenységnek oly téren, hol eredménynyel működhetik s az állami bíróságok szervezete által egészen soha be nem tölthető ürt foglal el." Világos ebből, hogy épen azon férfiú, a ki ezen törvényt initiálta, azt egészen más szempontból fogta fel ós midőn a jelenlegi igazságügy minist er ur a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot beterjesztette, az által, mert beterjesztette: az 1869-iki nagy elvet meg nem sértette. A mi Simonyi t. képviselő ur azon kérdését illeti, hogy miért iktatta a törvényjavaslat a békebirák sorába a járásbíróságot is, hiszen a czól az, hogy a járásbíróságok a felszaporodott munkától szabaduljanak: — erre nézve csak azt ideiem, hogy a törvényjavaslat czélja az. a minek az imént a t. igazságügyminister ur kifejezést adott. De nem is ugy áll a dolog, mint Simonyi képviselő ur mondja; mert méltóztatik tudni, hogy 20 frtig, t. i. azon ügyekben, melyek a községi bíráskodásra utalvák, nem fog ítélni a járásbiró, és igy nevezetes részétől szabadul meg azon munkának, melylyel jelenleg el van halmozva sok helyütt. Egyébiránt azon czélon kívül, melyet tisztelt igazságügyminister ur kiemelt, ki kell emelnem még azt, hogy a törvényjavaslat czélja más irányban is nyilvánul, t, i. abban, hogy az ügyködő polgár a maga közelségében találja meg bíráját. Miért kizárni a járásbirót ott, hol őt legközelebb találja az illető fél, s miért utasítani el a jarasbirótól a távolabb lakó közjegyzőségi bébebiróhoz, vagy a szolgabíróhoz? miért ne vehetné igénybe az állam rendes bíróságát, mely a bíráskodásra első sorban van hivatva ? A mi Komjáthy képviselő ur észrevételeit illeti, arra nézve megkapta az illetékes választ a legilletékesebb helyről. Én azok közé tartoztam, kik a szolgabirák kizárásával a járásbíróságokat vélték bókebiróságokul alkalmazhatni. Nincs szükség reá, hogy indokaimat e tekintetben előterjeszszein. Szívesen belenyugszom a megoldásba, melyet a törvényjavaslat czéloz. Szerintem, azon kö; rülmény a döntő, hogy a törvényjavaslat igen f nagy előnyt nyújt épen azon osztálynak, melynek ' érdekeit önök is, mi is szivünkön viseljük. De I nem fogadhatom el a szolgabírói bíráskodást oly ' tág körben, mint ezt Komjáthy képviselő ur ki\ vánja. Nem fogadhatom el, nem a már emiitett ] nagy elv miatt, nem a justitia érdekei tekintetéből, mert a szolgabirák is elvégezhetnék jól e bíráskodást ; hanem a közigazgatás érdekében. Ha méltóztatik tekintetbe venni a t. indítványozó ur, mit hagyott meg a szolgabiráknál, s mit ruházott reájok az ujabb törvényhozás : arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a szoigabirák nem lesznek képesek feladatuknak minden irányban megtelelni. Pedig a közigazgatás és a justitia mindkettő i nagy állami érdek. A ki azt hiszi, hogy mindkettő nem kivan egy egész embert, s hogy talán a hagyományok iránti ragaszkodásból a közigazgatás hátrányára lehet a szolgabirákra ruházni ez ujabb teendőket is, a jelen élet követelményeit nem ismeri. Én a magam részéről leghelyesebbnek tartom a középutat: azért a törvényjavaslat 1-ső §-át elfogadom. (Helyeslések a középen.) Almássy Sándor: T. ház! Én e törvényjavaslatban a tekintetben, hogy a bagatell-ügyekben a járásbirák is Ítélhetnek, megnyugvást találnék, mert az által a czól előmozdittatnék s csak az igazságügyministernek volna vele baja, ha az ügyek felhalmozódnának. De aggodalmam van azon tekintetben, hogy azt hiszem, hogy a szolgabiráknak kisebb ügyekben való biráskodása csak írott malaszt lesz. Annyi bajnak van kitéve a szolgabíró a censura által, s az által, hogy ha néhány hónapig itél, ismét elvétethetik tőle a bíráskodás, hogy alig hiszem, hogy akadjon rá ember. Ez incidenst véve tekintetbe, azt hiszem írott malaszt leszen az, hogy a polgárok valahára igazságot nyerhessenek, mert ha a szolgabíró nem lesz azzal megbízva, akkor hiába hozzuk azt a törvényt. Csak is egy mód vau erre : ha ambuláns bíróság van, mely ezen ügyeket elintézze. Azt hozzák fel ellene, hogy a szolgabirák ugy is el vannak halmozva teendőkkel, nem fogják elvégezhetni. De kérem : nem-e ép ugy el vannak halmozva teendőkkel a községi bírák is, s ott pedig már semmi kétség nincsen, hogy képesnek tartsák arra, hogy elvégzik. pedig egy hajszálnyi kevesebb teendője nincs a községi bírónak, mint a szolgabírónak; sőt tudjuk mindnyájan, hogy minden ügy. mely a szolgabíró kezén megfordul, azt a bírák és jegyzők végzik el, a kiknek informatiója szerint jár el a szolgabíró, és ha teendője van a szolgabírónak, ép annyi teendője van a bi-