Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-281
281. országos ülés október í*. 1877. 139 meg nem bukott, azt — fájdalom — látjuk mindnyájan. Hogy az tovább fen fog tartatni, az kétségtelen : mert nem az első eset, hogy erkölcsileg megbukott rendszer fen tartása egy darabig erőszakoltatik. Simonyi Ernő: Én nem fogok az előttem szóló t. képviselő úrral vitatkozni a felett: vajon a rendszer bukott-e meg, vagy csak egyes részletei kerültek-e változás alá? Azon példa ellen azonban, melyet felhozott, tiltakoznom kell, hogy az ide való volna, t. i. a 48-diki rendszernek fenállása vagy megbukása Azt mondja, hogy nein lehet állítani, hogy a 48-diki rendszer megbukott. Én sajnosán vagyok kénytelen beismerni, hogy igenis megbukott, s ez az önök dicsősége: inert önök buktatták azt meg. Egyébiránt az tökéletesen mindegy: vajon a rend- | szer bukott vagy változott-e meg, vagy annak egyes részei? csak a változás legyen olyan, mely a fenálló szükségnek megfelel. Azt mondja a képviselő ur, ez nem ide-oda való kapkodás. Hát micsoda az. ha ma ezt határozták bizonyos dologban, holnap pedig azt. A t. képviselő ur beszédjében azt mondja, hogy ez oly nagy fontosságú kérdés, hogy ezt 500 év óta nem tudták megoldani, s azért Magyarország kormányától nem lehet kívánni, hogy ezt azonnal megoldja, tehát beismeri maga is, hogy nem bírván azt megoldani, ide-oda kapkod, s így Ragályi Nándor t. barátomnak csakugyan igaza van Megengedem, hogy ez nagyfontosságú kérdés; mi nem is állítottuk soha ennek ellenkezőjét; hanem önök jöttek ezelőtt néhány évvel a törvényhozás elé, s azt mondották: mi most egy uj igazságszolgáltatási rendszert hozunk be, mely meggyógyít mindent. Csemegi Károly: (Közbe szol.-) Ezt nem mondtuk. Simonyi Ernő: Nem ezen szavakkal mondatott, hanem ugy állíttatott elénk a dolog, mint egyedül üdvözítő szer, mely minden eddigi hiányt képes lett orvosolni; tehát nem mi állítottuk azt, hogy ezt oly könnyen lehet megoldani, hanem mi egyszerűen azt mondtuk, mielőtt önök bölcs rendszere életbe lóptettetett volna: Magyarország kormányozta magát, a hogy birta, 800 évig, s a dolgok mentek, mundus se expediet. Önök megváltoztatták a rendszert, nagy elveket hangsúlyoztak, nagy theoriákaí léptettek életbe : s mi lett ennek következése ? az, hogy az igazságügyi buclget 3 millióról 10 millióra emelkedett, s azután beállott a nagy krach a íinaciális téren.-Akkor azt mondták, hogy gondoskodni kell, mikép lehessen ismét e mérleget helyreállítani. Igen természetes nézet volt az, hogy ott, ahol nagyon emeltük a költségvetést, ott igyekeztünk azokat megszorítani, s mert az igazságügyi budget volt a legprominensebb, oda vetették szemüket sokan, s azt mondták, itt kell megtakarítást tenni. De hogyan? Kevesbitni kell a törvényszékeket, mert ezek legdrágábbak : akkor azonban azt fogjuk tapasztalni, hogy a fenmaradó bíróságok igen túl lesznek halmozva, s nem bírják majd elvégezni a folyó ügyeket, a mint ez a naponként érkező panaszokból világos. Akkor azt mondták, hogy e folyó ügyeknek igen nagy részét képezik azon csekély ügyek, melyeket bagatelleügyeknek nevezünk, s ha mi ezeket elvesszük a rendes bíráktól: azok sokkal könnyebben bírják elvégezni a fontos juridicus és a folyó ügyeket. Ezt elfogadta a 2l-es bizottság, s ennek 9-es bizottsága, s e nézet uralkodott átalában évek óta a ház körében. Igen ám, csakhogy e nézet rettenetesen sértette egy osztály érdekeit, t. i. az ügyvédekét, a kik azon hires törvénykezési rendszer óta, melyet önök léptettek életbe : azt gondolják, hogy az állam csak azért létezik, hogy az ügyvédek jól élhessenek. Ezen ügyvédek, kik nagy jogi tudománynyal a csirkepereket intézik és vezetik: azt találták, hogy ebből van élelmöknek legnagyobb része; ha tehát ezt elveszik tőlük: bajos lesz a megélés ; ellenezték tehát és így történt, hogy miután az egész ország sürgette, miután a törvényhozás is sürgette, nem csupán financiális szempontból, hanem azért is, mert a tapasztalás azt mutatta, hogy Magyarországot az elszegényedésbe főleg ezen csekély pereknek hosszú tartama juttatja, mert bele veti őket az uzsorások karjaiba és utoljára tönkre juttatja valamennyit: ezen helyzetben a képviselőház legnagyobb része azt mondta, hogy ezen kérdést már meg kell oldani, hogy kell találni valami módot arra, hogy olcsóbban és gyorsabban intéztessenek el ezen csekély ügyek, melyek a mi népünket megrontják. Igaz, hogy az ügyvéd urak azt mondják, hogy ne perlekedjenek. Igaz, de az embereket nem lehet megváltoztatni; mi nem oly embereket kormányozunk és nem oly emberek számára alkotunk törvényeket, a milyenek hogy legyenek, mi szeretnők ; de oly embereket kormányozunk és oly emberek számára alkotunk törvényeket, a milyenek azok most. Már a magyar ember szereti a perlekedést, az bizonyos, mert bizonyos mórtékben a magyar nemzet a perlekedési viszketeg tekintetében túl tesz sok más nemzeten. De ez már igy van, és ezen változtatni nem lehet. De azért, mert ezen változtatni nem lehet, és mert ezen viszketeg csakugyan meg van: gondoskodni kell arról, hogy miután az emberek természetét megváltoztatni nem birjuk, oly módon szolgáltassuk neki az igazságot, hogy ez őket tönkre ne juttassa. Ez volt azon inditó ok, a mely engemet és talán sokakat a képviselőház tagjai közül rá birt arra, hogy sürgessük ezen törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre emelkedését. 18*
