Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-280

130 280. országos Illés október 8. 1877. zaba jogtalanul hatoltak be, a mi esetleg bűn­tényt, esetleg vétséget, esetleg kihágást képez. A jelen esetben azok szerint is, a miket a t. képvi­selő ur oly kedélyesen előadott, (Derültség) és a miket hallottam: én megvallom, bűntényt nem lá­tok ; de látok mindenesetre vétséget, mely a mnga utján megtorlandó ; megtorlása illeti az illető ha­tóságot, és midőn a ministerelnök ur a t. házat arra kérte, hogy jelentésének tudomás vételével napirendre térjen : nem kételkedem, hogy ezt ugy ér­tette, hogy ez által az ügynek még nincs vége. [Elénk helyeslés a középen) Azt hiszem, hogy azou tény, hogy egy. két, vagy hány egyén Heify képviselő ur házába hatolt és ottan jogtalanul elhelyezkedett: megtorlást érdemel" és ezen megtorlást ugy hi­szem, a belügyminister ur a maga utján elfogja intézni. E feltevésben én elfogadom azon indít­ványt, hogy a t. ház napirendre térve, a jelentést tudomásul vegye. Elfogadom annyivá! inkább, mert nem érthetek egyet gr. Apponyi Albert t. barátommal abban, hogy miután ezen ügy már igy is oly nagy port vert fel, veressünk föl még nagyobb port. (Helyeslés a középen.) Én azt hi­szem, hogy ezen eset már is érdemen felül vert fel port; én azt hiszem, hogy ezen ügyet itt a parlamentben tovább feszegetni, tovább tárgyalni sem a parlament tekintléyének nem fogna hasz­nálni, sem az egyes képviselők immunitásának, a mely nézetem szerint ma minden kételyen felül áll és azt még jobban^ megóvni nem fogja, mint eddig megóva volt. (Elénk helyeslés a középen.) Vidliczkay József: T. ház ! Én csak né­hány perezre kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni. Pulszky képviselő társunk azzal indokolta inditványát, hogy miután a kormány által hatá­rozottan megtagadtatott a szándék, mintha akár a kormány akár közegei megakarták volna sérteni a képviselői immunitást, itt további eljárásra szük­ség nincs. Én azt hiszem, hogy t. képviselő társam mi­dőn ugy állította fel a kérdést, hogy itt szándék­ról van' szó, igen nagyon tévedett. A szándék valami belső ós szellemi, azt testi szemekkel látni nem lehet. Hogy mi valakinek a szándéka, azt néha csak maga az isten tudhatja. Minden ilyen esetben mint a milyen a fen­forgó eset, nem arról van szó, hogy mi a szán­dék, hanem arról, hogy mi a tény ? Engedje meg t. ház, hogy megtegyem a t. ház előtt önnmagam megnyugtatására ezen fontos dologban ezen szükséges distinctiót. Nem szándékról van itt szó, — rósz szán • cl ókról magam sem vádolom a kormányt; — ha­nem szó van tényről, és ezen tény kiderítéséről­Csak mellesleg jegyzem meg (nem teszem fel a kormányról, hogy olyan utón kivan járni) de ezen szándékot kutató észjárás nagyon messze vezetne ; ugy magát az alkotmány lehetne felfor­gatni azzal a kijelentéssel, hogy hiszen nem szán­dókoltatik az alkotmány felforgatása. A másik, a mit megakarok jegyezni: az, hogy én részemről nagyon fogok vigyázni rövid előadá­somban, hogy össze ne zavarjam az eljárás kérdé­sét a fenforgó ügy érdemeivel. Én a dolog érdeméhez semmi megjegyzést tenni nem fogok; nem fogok megjegyzést tenni pedig azért, mert én az eljárást, a mely kezde­ményezve volt a tény kiderítésére, egyoldalúnak és olyannak lartom, a mely nem kielógitő. A vizsgálatot ki tette ? A vizsgálatot megtette a kormány, épen az a kormány, a mely a maga saját közegéért felelős: megtette a vizsgálatot a közvetlenül érdekelt fél. Másodszor hiányos a vizsgálat más tekintet­ben, különösen azért is, mert épen az, a ki mint sértett fél áll itt, t. i. Hélfy képviselő ur mint első sorban sértett fél, (mert másod sorban a kép­viselőház is sértett fél) nincs kihallgatva. Már most. hogy e vizsgálat épen az által, és csak is az által tótessék, a ki közvetlenül maga az érdeke't fél, t. i. a kormány, és mi ebbe egy­szerűen belenyugodjunk, ámbár ezen sértett fél azt nyilvánította itt a házban, hogy történtek olyanok, mik a vizsgálatba nem jöttek be, és a vizsgálat mást tartalmaz, mint a valódi tényál­lás : ilyen körülmények közt én nem tartom helyes eljárásnak azt, hogy mi a vizsgálatot kielégítőnek tartsuk Ennélfogva minden további indokolás nélkül pártolom Apponyi gróf inditványát azon módosítással, melyet Mocsáry képviselő társam be­adott. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem szándékozom hosszasabban érvelni, hanem igenis némely dolgokra nézve, hogy ugy fejezzem ki magamat, szavaim értelmét helyreigazitani kí­vánom. Arra nézve pedig, a mit Szlávy t. képvi­selőtársam mondani méltóztatott, saját nézeteimet is, azt mondhatnám, ismételten és bővebben mint eddig tettem, mert eddig sem mondottam mást sohasem, kifejteni kívánom. Elsőben is az ügy tisztában léte érdekében, még kell jegyeznem, hogy egy képviselő ur azt méltóztatott felhozni, hogy az által válik a rend­őri főkapitány gyanússá, hogy nem sietett a kép­viselőt nemcsak akkor, de másnap sem felvilá­gosítani. And az elsőt illeti : kitetszik a jelentésből, hogy a levelet azon este nem kapván meg, nem világosíthatta fel a képviselő urat. Arra nézve pedig, magára Helfy képviselő úrra hivatkozom, — ez a jelentésben ugyan nincs, — hogy másnap a főkapitány járt a képviselő urnái, el is mondta

Next

/
Thumbnails
Contents