Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-280
28© országos Ülés október 8 1877. 131 a dolgokat, s azt, hogy hiba történt, nem is tagadta, csak hogy a hiba nem általa, hanem az illetők által követtetett el. Ezen követelménynek tehát a főkapitány eleget tett, csakhogy már akkor az ügy ki volt véve azon természetes mederből, melyben a félreértés föl világosi ttatván, minden nagyobb por fölveróse nélkül, az ügy elintéztethetett volna. Á másik, ami felhozatott: az, hogy a vizsgálat ne,m tökéletes, mert épen a legérdekeltebb fél, t. i Helfy képviselő ur, nem volt kihallgatva. Ugyan kérem, mit méltóztattak volna mondani, ha a főkapitány Helfy képviselőt kihallgatás végett megidézte volna? (Derültség.) Én azt hiszem, igen furcsa nyilatkozatokat hallottunk volna a főkapitány jogsértő eljárásáról. De nem is volt azon szempontból, melyről most szó van, szükség reá, ós én ugy látom, hogy épen abban fekszik az itteni vitának oka, hogy különbözők a felfogások az iránt, hogy miről van a szó. Abban a jelentésben, mely beadatott, nincs szó azon kérdés vitatásáról, •— sőt ez nyiltan ki is van mondva a jelentés egyik passusában, — hogy Helfy képviselő úron, mint polgáron sérelem nem történt. Itt csakis arról van szó, hogy történt-e ez a hatóság orgánumainak rendeletére, tehát a képviselői mentelmi jognak hatósági megsértésével ? (Helyeslés a középen.) vagy történt egyes egyének hibája folytán? Ha már most ezen szempontot veszem: akkor azt hiszem, hogy a vizsgálatot lehetetlen kielégítőnek nem tartani, mert miután senki nem mondta, hogy szabad volt Helfy ur házába bemenni, hogy hiba nem történt: hogyan áll a dolog ? Vagy hibás a két hordár, aki megbízatás nélkül bement a házba; vagy hibás azon közeg, amely nekik az odamenetelt rendelte. No már, ha az maga kihallgattatik, ki azáltal, ha azt vallja, hogy nem rendeletre ment be, maga válik hibássá: azt hiszem, ennél teljesebb bizonyíték nem lehet. Hiszen az ő érdeke épen az lett volna: az ellenkezőt vallani, és a hibát, amelyet elkövetett, a hatóságra tolni. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez azt hiszem, elég tiszta ós egyszerű, amelyen lehet nevetni, de amelyet tagadni valóban nem lehet. Arra nézve, amit Simonyi Ernő képviselő ur mondott, magam is elfogadom az elnök ur figyelmeztetését, s csakis amennyiben a képviselő ur az én szavaimat félre magyarázta, azok értelmének helyreállítása végett szólok. Hivatkozom a t. házra, hogy én Helfy képviselő urnák személyét, vagy ezen ügyet az erdélyi dolgokkal egyátalán kapcsolatba nem' hoztam, sőt midőn kezeltem beszélni, a kormányoknak bizonyos esetekben kötelességeiről, előre mondottam, — igen jól emfékszem rá, — hogy eltérve ezúttal és nem ügyelve a Helfy ur esetére a felhozottakra átalánosságban elvileg felelek. Én tehát a kettőt egymással összekötetésbe nem hoztam. Higyjék el a képviselő urak, hogy annak sokszor kárát vallottam, hogy ha egyszer valamit megígértem, azt meg is tartom, s most is kárát vallom, mert ha adott szó nem genirozna: tudnék oly dolgot mondani, a melynek folytán Helfy ur legjobb barátjai is azt mondanák : ezek után lehetetlen, hogy az erdélyi dolgokat Helfy ur nevével ily módon kapcsolatba hozza. De szavamat adtam rá, s azért nem mondom meg. Kaas Ivor báró: Ez több a hallgatásnál, ez gyanúsítás. (Derültség a középen.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ez először nem gyanúsítás; másodszor ón nem szeretek és nem szoktam gyanúsítani; de harmadszor, meg fogja nekem bocsátani a képviselő ur, a ki félsz Jalt, hogy utoljára is nem volna épen megbocsáthatatlan gyengeség attól, kit ők és mások anynyit gyanúsítanak: ha egyszer maga is gyanúsítana. (Derültség.) Különben, t. ház, én a mint előre bocsátottam ; elejétől fogva ugy értettem és ugy értem most is, hogy ezen dolognak azon része, amely a mentelmi jogra vonatkozik, helyesen, alaposan befejezhető, s erre nézve a vizsgálat befejezettnek tekinthető. Ami az egyesek által a ház jogain elkövetett sérelmet illeti: ez iránt meg van az eljárásnak rendes módja; de ami — azt tartom — többé nem a ház kebelébe, hanem a maga rendes útjára tartozik. (Helyeslés a középen.) így értelmeztem én a dolgot elejétől fogva, igy értelmezem most is és ily értelemben kérem a t. házat, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a középen.) Kállay Béni: Az én igen t. képviselőtársam és — reménylem — barátom, Szlávy József, ha jól hallottam, azt mondotta a többek közt, hogy bizony nekünk némileg dicsőségünkre válik, hogy a mi rendőrségünk még nem olyan jó, mint a milyennek talán lennie kellene. En a magam részéről ebben a nézetben — bocsásson meg t. képviselőtársam — nem osztozhatom s még azon sajnálkozásomat is ki kell jelentenem, hogy ezen traditió még a ministeri padon is végig húzódott; mert igy látom, a jelenlegi mi nisterelnök ur sem vágyik azon dicsőségre, hogy rendőrségünket valami kitűnőséggel vádolni lehessen ; én pedig ép ellenkezőleg — talán nem találkozom a ház többségének rokonszenvével — még is ki merem mondani azt: hogy én igen is rendőrségünk kitűnőségére igen nagy súlyt fektetek (Ménk helyeslés) és azt hiszem, hogv egy jó s 17*