Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-280

280. országos Hlés október 8. 1877. 123 csak később jött utána; de teljesen kiviláglik azokból az, a mi a fennforgó kérdésre nézve fontossággal bír. Kiviláglik ugyanis, hogy 1. arra utasítva, hogy Helfy Ignácz képviselő ur házába menjenek, semmiféle hatóság által nem voltak; 2. hogy semmi hatósági rendeletet vagy jelvényt, amely által azt, hogy a hatóság által lennének odaküldve, igazolták volna: fel nem mutattak ; 3. hogy mindennek daczára Helfy képviselő ur ezen betolakodókat elutasítani meg sem kisértette, sőt azokat leültetvén borral vendégelte; 4. hogy Helfy képviselő ur szabad mozoghatásában s bárhova, mehetéseben egy perczig is gátolva nem volt, mert hiszen akadálytalanul távozhatott hazulról, a nevezett betolakodók pedig a borozást bevégezve házából eltávoztak. Azt hiszem méltóságos elnök ur, hogy ezekből eléggé kiviláglik, hogy itt arról, hogy Helfy Ignácz képviselő ur személyes szabadságában s ez által a képviselői mentelmi jog a hatóság által megsértetett vagy megsérteni csak szándékoltatott is volna: még csak szó sem lehet. Valóban sajnálandó, hogy Helfy Ignácz képviselő ur, ahelyett, hogy a magukat igazolni nem tudó betolakodókat elutasította, s ha menni nem akartak volna, hatóságilag elutasittatta volna, leültette s borral kínálta meg, azután pedig az így megvendégeltek hibája miatt a hatóságot, mint az ő személyes szabadságának s személyében a mentelmi jognak megsértőjét tüntette fel ; holott mint a fentebbiekből kitűnik, and történt, nemcsak nem hatósági rendeletre történt, de sőt abban. hogy az illetők még este 8 óra tájban — saját inasa vallomása szerint is eltávozván, arról, hogy lépteit akkor vagy másnap az országházba menetelekor kisérték volna, senki semmit sem tud. Távol legyen tőlem, hogy azon hibát, mely az által elkövettetett, hogy a két hordár a képviselő ur házába bement, menteni akarnám, sőt csakis sajnálhatom azt, hogy a képviselő ur, ahelyett, hogy ellenökben házi jogait megvédte és rendre utasította vagy utasíttatta volna, leültette, borral megvendégelte őket; távol van tőlem az is, hogy a rendőrséget fel akarjam menteni azon hiba alól, amelyet elkövetett az által, hogy embereit nem jól választotta meg, mely hiba azonban részben mentségét találja abban, hogy fővárosi rendőrségünk nem rendelkezvén oly sokoldalú kötelességei teljesítéséhez kellő számú erővel, igen sokszor kénytelen segítségül venni oly közegeket, aminőket épen talál ; de igenis kell védenem az igazság érdekében azon ellene emelt súlyos vád ellen, mintha ily módon a személyes szabadságot és a képviselői mentelmi jogot sértette vagy sérteni akarta volna. Miután ezen vád alaptalanságát maguk a felmutatott tények igazolják, csakis egy általános megjegyzést kívánok tenni, kimutatására annak, hogy maga a föltevés tisztán rendőri szempontból is magán hordja a hihetetlenség jellegét. Tudva van az mindenki előtt, hogy a rendőrségnek kötelessége feladások eseteiben egyes embereket, figyelemmel kísérni, hogy a komolyabb lépések — házmotozás vagy épen elfogatás előtt — melyek a kellő szabályok megtartása mellett hasonlag kötelességévé válhatnak — magának az iránt, van-e azokra kellő ok, meggyőződést szereztessen. Ugyan lehetséges volna-e ezen kötelessége teljesítésében czélt érnie, ha azon kezdené, hogy megnyugaz illetőt oda küldött egyének által — de kik sem motozást nem teljesítenek, sem szabad mozgását nem gátolják — figyelmeztetne, hogy a rendőrség felügyel rá? Azon meggyőződésben zárom levelemet, hogy a fentebbiek meggyőzik Méltóságodat arról, hogy az általam is — és nem csak kötelességszerüleg — a legnagyobb tiszteletben tartott mentelmi jognak bármi néven nevezett hatóság részéről való megsértéséről s Helfy Ignácz képviselő ur személyes szabadságának veszélyeztetéséről szó sem volt, s hogy ezek alapján sikerülni fog Méltóságodnak a mélyen t. képviselőházat arról, hogy a mentelmi jog a hatóság által inog nem sértetett, sőt megsértetni nem is szándékoltatott, meggyőzni, s Helfy Ignácz képviselő urat a-z iránt, hogy személyes szabadsága a hatos;!g által megsértve, vagy csak veszélyeztetve is nem volt, tatni. Fogadja Méltóságod tiszteletem nyilvánítását, Budapesten, 1877. évi október hó 7-én. Elnök: Fel fog olvastatni azon határozati javaslat, melyet Apponyi képviselő ur adott be. Molnár Aladár (olvassa a határozati javallatot, mely igy szól:) ,,Az elnöki jelentés csatolmányaival együtt adassék ki a mentelmi bizottságnak. " Mocsáry Lajos : T. ház! Teljesen osztozom előttem szólott gróf Apponyi Albert képviselőtársam azon nézetében, hogy ezen ügy sokkal fontosabb, semhogy az egy ily jelentós folytán, a milyen elénk terjesztetett, tudomásvétel utján egyszerűen elüthető volna. Elfogadom azt is, mit ő arra nézve ajánlott, hogy ezen ügy adassék ki a mentelmi bizottságnak; csakhogy bátor vagyok hozzátenni módosiíáskóp, hogy nemcsak egyszerűen jelentéstétel végett kívánom azt áttenni a mentelmi bizottsághoz, hanem kérem a bizottságot utasíttatni, hogy ejtse meg a kellő vizsgálatot s tegye meg mindazt, mi egy vizsgálat kellő megtételére szükséges és a mire a bizottság a ház szabályainál fogva jogosítva van. Ily értelemben hozzájárulok az indítványhoz. 16*