Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-277
110 277. országos ülés októlber 3. 1S77. ezúttal az interpellatió szükségét nem látván, annak megtételétől elállók. (Helyeslés.) Elnök: Következik Helfy képviselő ur iuterpellatiójának előterjesztése. Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Igaz, hogy éu a tegnapi napon feljegyeztettem magamat az erdélyi események tárgyában intézendő interpellatióra. Most is meg vagyok győződve ezen interpellatió megtételének szükségéről, de meg fogja engedni nekem a t. ház, ha nyíltan kijelentem, hogy azok után, miket Mocsáry t. barátom a mai ülés elején a t. háznak tudomására hozott : én kénytelen vagyok felkérni a t házat, hogy ma engem ezen interpellatió megtétele alól felmenteni méltóztassék. (Helyeslés halfelöl.) Én teljesen megnyugszom abban, amit a t. belügyminister ur Mocsáry képviselő ur felszólalására mondott. Bizonyos vagyok benne, hogy ugy van s a háznak ugy mint önmagamnak teljes elégtétel fog szolgáltatni; de a t. ház is be fogja látni, hogy addig, mig ez nem történik : én magamat szabad embernek, független képviselőnek nem érezhetem. (Elénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondás jobb felöl, Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat !) Engedelmet kérek, az az ember, a ki tegnap esti 6 órától kezdve, folytonosan egész idáig, csaknem mig a házba jött, titkos rendőrök által kisértetik : az magát független képviselőnek nem tekintheti. Majd ha a t. ház, vagy talán a ministerelnök ur intézkedett, hogy én a képviselői immunitás és a képviselő minden jogainak teljébe visszahelyeztessem: akkor bátor leszek a t. háznak szives engedelmét kikérni, hogy a bejegyzett tárgyban interpellálhassak. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak arra az egyre vagyok kénytelen nyilatkozni, hogy a t. képviselő ur nem érzi magát szabadnak és hogy képviselői immunitása meg volna sértve. Engedelmet kérek, én ezt — bár mi történt légyen, a mire nézve különben már nyilatkoztam, — el nem ismerhetem. El nem ismerhetem már csak a ház iránti tekintetből is; mert midőn a t. képviselő ur képviselői helyét e házban elfoglalja, akkor nem lehet azt mondani, hogy képviselői jogainak gyakorlatában és a képviselői immunitás élvezetében nincs ; mert szomorú dolog volna, ha egy e házban jelenlevő képviselő itt sem érezné magát immúnisnak és az immunitás birtokában levőnek. (Helyeslés a középen.) Egyébiránt még újból is biztosithatom a képviselő urat, — nem szólva az előadottakról, melyekről most nem tudok szólni, — mondom biztosithatom a képviselő urat saját felelősségem alatt, hogy ha történt volna is valami: ezen percztől fogva oly szabadnak érezheti magát, mint bárki e széles világon. (Helyeslés a középen. Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: A t. képviselő ur annak idejében, a mikor majd jónak látja, interpellatióját meg fogja tehetni. Most Csatár képviselő ur fogja interpellatióját előterjeszteni. Csatár Zsigmond: T. ház! Mindenekelőtt szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ón sem véd, sem vádbeszédet tartani nem szándékozom, sem senkit a gyanúsítás fegyverével érinteni, magamban hivatást nem érzek. Hogy mégis interpellálok, azt mindenesetre azért cselekszem: mert ismerem az életet, s tudom azt, hogy nincs borzasztóbb dolog, mint mikor az időszaki sajtóban egyes embereknek becsülete, jó hírneve megtámadtatik, és hogy az ily megtámadásokkal szemben az egyes polgárnak is legszentebb hivatása, vagy a törvény terén magának elégtételt szerezni, vagy legalább megczáfolni mindazt, a mi ellene az időközi sajtóban közzé tétetett. Megvallom t. ház, hogy midőn az „Egyetértés" czimü napilapban a „Pénzügyi ököljog" czimü czikket olvastam : azt hittem, hogy a t. kormány el fog követni minden lehetőt, hogy az ezen czikkben megjelent, reá nézve mondhatom véghetetlen sötét foltokat boritó közlemények vagy megczáfolíassanak, vagy pedig a sajtóbiróság elé állíttassák az illető, a ki mind ezt irta ; mert t. ház, ha igazak azok, a mik itt a „Pénzügyi ököljog" czimü czikkben, és a negyedik hasábon, a „Botrányok özöne" czime alatt világgá szórattak, akkor azt hiszem, hogy népképviselői kötelességet teljesítek, midőn ezt a t. háznak tudomására hozom : mert szükséges lesz intézkedni arra nézve, hogy az ily férfiak Magyarország ügyeit ne vezessék ; mert esedezem alásan, hova jutunk s mivé leszünk, ha még az ország tisztviselői, ha a korona tanácsosai is enyveskezüeknek neveztetnek a világ előtt, és ha ezen „enyveskezü" czimerért magoknak elégtételt szerezni nem iparkodnak? Én azt gondolom t. képviselőház, hogy a mennyiben nem minden t. képviselő ur olvasta el az „Egyetértésnek" ezen pénzügyi ököljog czimü czikkét: megméltóztatnak engedni, hogy én annak egves erősebb passusait felolvassam. (Halljuk! Olvassa): „A pénzügyi ököljog." Alább közlünk „A botrányok özöne" nemis eléggé kimerítő és találó czime alatt egy közleményt, mely a pénzügyi és gazdálkodási corruptió iszonyú képét tárja fel azon világ előtt, a mely elég balgatag volt elfeledni, hogy az egykori szép emlékezetű pénzügyi bizottság előadó-mestere foglalja el a ministeri| széket és Trefort minister az ágotai bérleti piszokmü után is koptatja a bársonyszéket. Valami megdöbbentő és mégis természetes jelentkezik e gazdálkodásban. A kiegyezési és keleti politika terén az ország érdekeinek kárára
