Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-277

277. országos ttlés október 3. 1877. 111 czimboráskodó kormány sokkal alantosabb fokára sülyedt az ellazult lelkiismeretségnek, hogy sem feszélyezve érezné magát, szabad pórázra ereszteni azok enyves kezét, a kikre a korteskedés napjai­ban szüksége van. A naiv hiszékenység túlságos adagjával kellett megáldva lennie ez országnak, midőn hitte, hogy más világ lesz, noha a rend­szer egy és ugyanaz, csak a kortes borravaló osz­togatás eszközei változnak X-ből Y-ná. (Közbekiál­tások : Elég lesz!) Kérem alásan most jön a java. (Halljuk! Olvas:) „Trefort megvette Kégl Györgyöt a mint birta, és Kégl György szabott oly árt, a mely könyökig enged neki kotorázást az államjövedel­mek bérleti ágában. Széll Kálmán már tovább megy. 0 proclamáija, hogy a polgár semmi, mert az nő, mint a gomba; fizessen a mig tud. Verejtéke és bőre, pénze és gyapjúja arra való, hogy a vigyorgó görcs a ministeri polczon, kaczagjon elv, ellenzék, nép felett, kimondva nyíl­tan: „A választásokat majd megcsinálja a ren­delkezési alap!" Ennyi cynismus és mégis a hit, hogy az uj emberekkel a régi gazdálkodás megbukott; a lé­lektani rejtélyek legképtelenebbike, mert kettős szivet, kettős lelkiismeretet föltételez egy ember­nél. Ez pedig még talán a siami csodában sem létezett. Vukovicsnak igaza volt: „Nézd politikai jellemét, s ha ez romlott, az ember mások, magán lelkiismeretére könnyen alkuszik-1 . . . Ez azt hiszem t. képviselőház, hogy ha a czikknek többi részét nem is olvasom el ; mert az eddigi rész is elegendő ok arra, hogy a mi­nisternek az ilyen vádakkal szemben magát tisz­tázni kell. Ezen czikk indokait tekintve — miután Temesvármegyében az államkincstárt megkárosító tények e két ministerium ellen állíttatnak —• ezen két minister vádoltatik. Ennél fogva nem volt ele­gendő az, hogy ezen két minister urat külön-külön meginterpelláljam, mert ez esetben az állami kincs­tár megrövidítésének megvizsgálása szempontjából egy külön bizottság kiküldése szükségeltetik, hogy igazoltassanak azok, melyek vádképen írva van­nak, mert ha ezek tények: kétségtelen, hogy kell, miszerint magok után vonják a büntetést. így megy ez, t. ház, végig. Én azt gondo­lom, hogy akkor, midőn községekben és pusztákon husz-harmincz krajczár adórestantiáért a szegény ember betegen fekvő gyermeke alól elviszik a ván­kost: akkor elérkezett az ideje annak, hogy az állam testén meggazdagodott bérlő emberek elle­nében a lehető legnagyobb szigorral járjon el a kormány, s a mennyiben a vallás- és közoktatási minister és pénzügyminister arakat gyanusittat­nak azzal, hogy vétkes hanyagságot követettek el, — mert való, hogy ha ők éberek lettek volna, a kincstári ügyészek, kik hivatva vannak az ilye­nek meggátlására, — nem tehettek volna ilyeneket. Ez okból szükségesnek tartottam interpelíatiomat a ministerelnök úrhoz intézni, mert nézetem sze­rint itt vizsgálat elrendeléséről van szó; már pedig szükséges, hogy azon vizsgálat minden tagja, mely e részben kiküldetni fog, ne a vallás és pénzügy­ministeriumokból rendeltessék ki, hanem a vizs­gálat más emberek által hajtassák végre, kik füg­getlen emberek; mert furcsa közmondás ugyan, de el kell mondanom: nagyon bajos elválasztani a mosdót a törülközőtől. Én ennél fogva beterjesz­tem interpelíatiomat a következőkben. (Olvassa.) Iuterpellátió. Az „Egyetértés 11 2 47. számában, a „Pénzügyi ököljog" czimén megjelent czikben foglalt, és ugyan azon lapban „A botrányok özöne" czime alatt közölt, a vallásüg\ r i ós pénzügyi mi­nister urakat súlyos vádakkal elárasztó honellenes cselekmények mibenléte iránt, a mélyen tisztelt ministerelnök ur utján az öszministeriumhoz. Tekintve, hogy nemcsak az államkormány, — hanem magánpolgár is, ha az időközi sajtóban becsülete megtámadtátik, vagy a törvény oltalmazó védpaizsához, az 1847/8-ik t.-czikkben körülirt el­járáshoz fordul, — vagy az ellene megjelent köz­leményt megezáfolja. Tekintve, hogy az „Egyetértés" 247. számá­ban ebből átvéve, a „Budapesti Napilap"-ban a fenébb jelzett czimek alatt, ugy a vallás és köz­oktatásügyi, mint a pénzügyi minister urak vétkes hanyagsággal, a magyar államkincstárt ebből kifolyó szándékos megkárosítással vannak vádolva; már pedig az ilyen természetű vádak, a különben is türelmét veszteni kezdő nemzetet a végelkesere­dés meredélyére juttatják, az ilyen elkeseredés pedig általában kiszámithatlan utóbajokat szülhet. Tekintve, hogy a többször idézett czikkekben világgá tett — minden hazájához hőn ragaszkodó, s boldognak látni szerető hazafira egy iránt lesújtó, és az emiitett minister urakat felettébb hazafiat­lan, sőt vétkes könnyelműséggel illető vádak eddig sem meg nem czáfoltattak, sem a sajtóper meg­indítása jelezve nincs, — már pedig az én meg­győződésem szerint, ilyen kifejezést: Trefort meg­vette Kégl Györgyöt a mint birta, és Kégl György szabott oly árt, a mely könyökig enged neki ko­torázást az államjövedelmek bérleti ágában, — Széll Kálmán már tovább megy, ő proclamáija, hogy a polgár semmi, mert az nő mint a gomba, űzessen amíg tud. Verejtéke és bőre, pénze és gyapjúja arra való, hogy a vigyorgó görcs a ministeri pol­czon kaczagjon elv, ellenzék, nép felett, kimondva nyíltan, a választásokat, majd megcsinálja a ren­delkezési alap." — Mondom, ilyen vádakat ministe­reknek agyon hallgatni nem szabad, mert jaj lesz e nemzetnek, ha az ilyen vádak elhallgatásával érzületében erős gyökeret ver azon meggyőződés, hogy a t. kormány a nemzet közérdekét nem, csak is egyesekét hordja szivén.

Next

/
Thumbnails
Contents