Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-277

106 277. országos nles október 3. 1877. Simonyi Ernő: T. ház! Én tökéletesen osztozom azon nézetben, melyet Lichtenstein képviselő előadott. Azok, miket a ministereJnök ur most válaszul mondott rá, engem e meggyőződésbea meg nem ingatnak. A ministerelnök ur ugyanis azt mondja, hogy hiszen ezen törvények kapcsolatban vannak ugyan egymással, de csak együtt fognak szentesítés alá terjesztetni. Megengedem, hogy ez bizonyos garantiát képez részünkről a másik alkudozó fél irányában, hogy t. i nem fog a törvények egy része törvénynyé válni a nélkül, hogy a másik törvénynyé váljék; igen, de nem képez semmiféle garantiát arra nézve, hogy a ház természetszerűleg logikailag és helyesen fog-e eljárni. Ha már a szesz- és ezukoradó-törvényeket elfogadtuk: elfogadjuk egy lényeges pontját a vámés kereskedelmi szerződésnek is, mely mostanáig csak a kormány előterjesztése alapján ismeretes, s mely még magában az e czélra kiküldött szakbizottságban nem is tárgyaltatott. Előbb azt kell elhatározni, ha vajon elfogadjuk-e a vám- és a kereskedelmi szerződés azon pontját, mely azt rendeli, hogy a szesz, ezukor, söradó egyenlő módon kezeltessenek a két államban, s csak ekkor tanácskozhatunk azon törvény felől, mely a szesz-, ezukor- és söradókat szabályozza; de ha mi előbb elfogadjuk azt, hogy mi módon fogjuk együttesen kezelni ezen adónemeket, és csak azután tanácskozunk a felől, hogy elfogadjuk-e ezen közös adónemeket, vagy sem: ez felfordított rend és épen ellenkezője lenne annak, mit logikai rendnek lehet nevezni. (Helyeslés a jobb oldalon) Tehát én azon érv által, melyet a ministerelnök ur előhozott, s azon biztosítás által, hogy ezen törvények csak együttesen bocsáthatók szentesítés alá: meggyőződésemet megdöntöttnek nem látom. A ministerelnök ur azt mondja, hogy az idő nagyon előhaladt. Ez igaz, s megvallom, hogy nem látom át, hogy mikép legyen lehetséges, hogy befejezzük azon nagyfontosságú tárgyakat, melyek még ezen ülésszak alatt a képviselőház intézkedésére várnak, s melyeket az alkotmány szerint okvetlenül még ezea évben be kell fejeznünk. Hanem bármi legyen az oka az idő előhaladottságának — ezt taglalni nem akarom — ezen körülmény mégsem kényszerítheti a házat oda, hogy oly intézkedéseket tegyen, melyek a természetes renddel, a logikával a helyes eljárási móddal ellenkeznek. Nem szabad a háznak csak azért, mert az idő későre haladott, egy oly törvényt elfogadni, mely más nagy fontosságú törvénynek praejudioálhatna, s mintegy előre lekötelezné a házat arra, hogy a törvény másik részét mintegy vita nélkül elfogadja; mert akkor a vitának nem lehetne semmi jogosultsága, minthogy a képviselőház már előre többséggel elhatározta, hogy a szesz-, ezukor- és söradókat közösen az osztrák állammal egyenlő szabályok szerint fognak kezeltetni. Bármilyen, vita fejlődnék ki e tárgyban, ez nem bírhatná már a házat arra,"hogy határozza a vám- és kereskedelmi szerződés tárgyalásánál azt, hogy ezen adónemek nem kötelezők. Először azon kérdés merül fel, a melyet Lichtenstein képviselő előhozott, hogy közös, vagy külön vámterület legyen-e"? Ez oly nagy fontosságú kérdés, melynek semmiképen sem szabad praejudioalni és semmiféle oly tekintet, hogy az idő későre haladott, a házat nem bírhatja nézetein szerint ily korai határozatra. De előáll másodszor azon kérdés, hogy ha a közös vámterület elfogadtatik: akkor is kívánja-e az indirect adók együttes vagy külön való kezelését vaay sem ? E kérdést oly lényegesnek tartom, hogy ha az első, a közös vámterület elfogadtatik: talán, csak is talán Magyarország megmentésének utolsó remény-horgonyát abban látom, hogy az indirect adók kezelését minden államra külön bízzuk. Midőn ily nagy fontosságú kérdések vannak előttünk, talán czélszerübb volna nem ily rögtönözve határozni ezek felett, hanem a napirendnek ez iránti megállapodását külön tanácskozásra kitűzni ; mert ha a t. ház most akar határozni a napirend felett: ne méltóztassanak ezen határozatot kiterjeszteni az adó és bankügyi javaslatokra nézve, melyek oly fontosak, hogy ezekben praejudicálnunk nem szabad. A mi a kisebb polgári peres ügyekre, a költségvetésre, és az ilyen reform törvényekre vonatkozó javaslatát illeti a minister urnák, azt részemről elfogadom. A mi azonban a büntető törvénykönyvet illeti, a mint már a múltkor is emiitettem, nem tartom czélszerünek hogy ily nagy és ily nagy fontosságú codex kidolgozása az országgyűlés utolsó szakában kezdessék meg. Én azt tartom, iiogy az ilyen munkálatot mindjárt az ülésszak elején kell felvenni, folytonosan tárgyalni, időközben másokat is végezvén, mikor más dolog nincsen. Ily eljárás mellett, a büntető törvénykönyvet egy ülésszak folyama alatt egész kényelmesen és tüzetesen megvitatva lehetne megállapítani; mert ezt elhamarkodva keresztül hajtani annyit tenne : mint az eddigi rósz törvényeket egygyel szaporítani. Azt hiszem, hogy a kormánynak nincs valami különös politikai oka, hogy a büntetőtörvény oly sürgősen tárgyaltassék s remélem, hogy a kormány sem talál nehézséget abban, hogy, ha a szükség ezt kívánja, e javaslatot a napirendről levegye. Ha van elég idő a tárgyalásra, akkor ez ellen nincs kifogásom ; hanem azt óhajtom, hogy az ily törvényjavaslatok ne fogadtassanak el en bloc minden vitatkozás nélkül; hanem hogy tü-