Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-250

82 250. országos iiíés június 14. 1877. alóli nagykorúsítás nagyobb nehézséggel jár, mint a húsz éven felüli nagykorúsítás, mondom : ezen §-t méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés.) Paczolay János: T. ház! Hogy a 4. és 6. §-ok közt ellenmondás van, az kérdést nem szenved : mert a nagyszülőknek és a rokonoknak a törvényjavaslat a nagykorúsítás tekintetében, sokkal több hatalmat ad, mint magának az atyának; holott kétségtelen az, hogy ezen feltevésből kell kiindulni a gyámhatósági törvény meghozatalánál, hogy a gyermekekre a legnagyobb gondot a szülők, nem pedig a nagyszülők és a rokonok fordítják. Ha tehát a nagyszülők hozzájárulásával i 8 esztendős korában lehet a gyámoltnak vagy gondnokoltnak megadni a nagykorúságot: az atyjáról feltételezzük azt, hogy kisebb gondolt fordit reájok, mert ő a nagykorusitást csak húsz esztendős korában adhatja meg. Már pedig a szülőkről kisebb gondozást tenni föl, mint a rokonokról vagy nagyszülőkről : ez kicsinlése a szülőknek. Ha a szülő már oly állapotban levőnek tartja fiát, hogy annak önálló háztartást rendez be, hogy vagyonának kezelését reá bízza: kérdést nem szenved, hogy ezen atyának a gyámság alatti egyén iránti érdekeltsége sokkal erősebb alapokon nyugszik, mint a nagyszülőké vagy rokonoké; mert az atyai háznál neveltetvén a fiu, annak természetét és hajlamait kiismerheti és sokkal jobban tudhatja, hogy a vagyon önálló kezelését lehet-e reá bizai, mint a nagyszülők és a rokonok, kiknek beleegyezéséhez múlhatatlanul megkívántatik a gyámhatóság hozzájárulása is. Én tehát miután a nagykorúsítás az atyának is, csak a gyámhatóság hozzájárulásával engedtetik meg, nem látom indokolva, hogy itt 18 év helyett 20 tetessék; sőt inkább, ha lehet ily külömbséget tenni: a szülőknek lehetne megengedni a 18 évesek nagykorusitását, a nagyszülőknek pedig nem. Az élettapasztalatokból tudjuk, hogy az ily gyámok sokszor mindenféle ürügy alatt, különösen pedig az alatt a feltétel alatt, hogy a gyámok a számadás felelőssége alól felmentessenek, megígérik az árváknak, hogy nagykorusitásukat ki fogják eszközölni, ha az árvák viszont megígérik, hogy irányukban a számadások átvizsgálásától elállanak. Ha ezen viszonyokat jól összeegyeztetve megfontoljuk: akkor az atya véleményére a nagykorúsítás megengedése sokkal jobban van indokolva a gyermek 18 esztendős korában, mint a rokonok vagy nagyszülők véleményére. Én tehát Simonfay képviselő ur inditványát, mint a logika kifolyását elfogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, ha kénytelen vagyok felszólalni, de védenem kell törvényjavaslatomat az ellen, hogy az atyának kevesebb hatalmat vagy jogot akarna adni. mint a gyámnak. Á 4-ik §. szól a 18 esztendőn túli nagykorusitásról, akár atya van, akár gyám. Ezen §. rendelkezése tehát illik az atyára és illik a gyámra is; de épen, mert az atyának nagyobb befolyást, hatalmat és jogot akar ezen törvényjavaslat adni, mondja a 6. §., hogy ezen esetben, tehát itt már csak az atya, a gyám nem, a 20 éves korban sokkal egyszerűbben intézkedhetik a nagykorusitásra vonatkozólag. Tehát a 18 esztendőn túli nagykorusitásra nézve egyenlő helyzetben van az atya a gyámmal; de már a 20 éves korban az egyszerűbb eljárás előjoga csak az atyának adatik meg és nem a gyámnak is egy úttal, tehát a törvényjavaslatnak e § ~a az atyai hatalmat helyezi előtérbe, nem pedig — mint a t. képviselő ur mondani méltóztatott, — a rokonok vagy nagyszülők hatalmát. (ügy van!) Csemegi Károly: Alig van már tárgya annak, a mit mondani akartam, mégis bátor leszek egy pár szót szólani. (Halljuk.) Az a kérdés, hogy az atya bizonyos cselekmények által, a melyek a 6. §-ban körvonalozva vannak, önmaga emanczipálja gyermekét az által, hogy külön háztartás alakításába beleegyezett, az által, hogy annak az önálló iparűzésre szükséges jogosítványt megadja. Ezen intézkedéssel összefügg az, hogy itt a gyámhatóság hozzájárulása is szükséges. Ez egy speciális intézkedés arra nézve, a kit az atya már önmaga jogánál fogva hatalmából kibocsátott és emanczipált. A gyámhatóság csupán azt mondja, hogy egyike sem forog fenn azon körülményeknek, a melyeknél fogva én kötelezve érezném magamat az atya intézkedése daczára a kiskorúnak emanczipálását meg nem engedni. Ez egészen más, és egészen más feltételekhez van kötve, t. i. két határozottan körülirt tényhez, a már megtörtént emanczipáláshoz, mint azon másik eset, a melyről a 4-ik §. szól, és ismét azon másik eset a melyről az 5. §. szól. A 18 évet betöltött kiskorura nézve jogában áll az atyának az emanczipálás tekintetében lépéseket tenni, de ezen jog közös másokkal, kiket a törvényjavaslat megemlít. Emanczipálni, a kiskorúnak a vagyon szabad rendelkezését átadni, beleegyezni abba, hogy önálló háztartást alapítson, — és ez a tulajdonképeni emanczipátió cselekménye: — GZ az, a miben külömbözik a 6. §. az előbbeni két §-tól, s azért kérem a t. házat, méltóztassék ezen három külömböző intézkedést felkaroló §-t elfogadni. Hosztinszky János: T. ház! Én a gyakorlat szempontjából véve a dolgot, épen a 6. §. intézkedését helyesnek találom, és épen azért nem fogadhatom el Simonfay képviselő ur módositványát: mert épen akkor keletkeznek a legtöbb bajok, hogy ha az apa bizonyos birtokot bocsát kiskorú fia rendelkezésére, ez a fiu időközben kezelvén a birtokot, nagyobb adósságokat csinál és