Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-250

250. országos ülés június 14. 1877. 81 Ezek, nézetem szerint, ellenmondások, és nincsen bennök a kellő mérték megtartva arra nézve, hogy mikor kell valakit felmenteni a gyámság alól, és mikor nem. Megvallom, hogy ezen részletes intézkedéseknél sokkal bölcsebbeknek és gyakorlatiabbaknak tartottam azon intézkedéseket, melyeket régi törvényeink állapítottak meg, és a melyek szerint a nagykorusitásnak mikor leendő eszközlésére nézve nem volt időpont meghatározva; mert ennek lehetősége az egyiknél előbb, a másiknál később következik be. Eégi törvényeink szerint az illető hatóságra volt bizva, hogy az egyes concret esetekben van-e helye a nagykorusitásnak, vagy nincs ? Ilyen concret esetről mondanak Ítéletet e javaslat szerint is a hatóságok, hanem oly körülirásokkal, hogy az egyik esetben a 14, a másikban a 18, a harmadikban 20, és a negyedikben 24 éves korban adhatják meg a teljeskorusági engedélyt, és pedig a 9. §. értelmében oly módon, mely e javaslatban nincsen positive meghatározva, hanem az illető bíráknak önkényétől függ : ennek magyarázatát adni nem vagyok képes. Ezek, nézetem szerint, oly dolgok, melyek bizonytalanabbá teszik az árvák állását, mint eddig volt. Tudomásomra, nem is az iránt volt panasz Magyarországon, hogy az árvák nagykorusitása, vagy a kiskorúság meghosszabbítása kérdésében nehézségek lettek volna; de az árvák vagyonának kezelése miatt voltak panaszok, és ezeket kellett elintézni, e panaszokat kellett megszüntetni. Az, hogy hány éves korában legyen valaki nagykorú vagy nagykorúsítható : az melléktekintet az eddig létezett törvények tekintetbe vétele mellett; de ha már az irányban intézkedés történik; legyen abban bizonyos egyformaság. De hogy az egyik szakasz 24 évet, a másik 14 évet, a harmadik 18-at, a negyedik 20-at szabjon meg, azt én nem tartom helyesnek. Átalában ezen szakaszt ugyanazon okokból, melyeket Simonfay t. barátom előadott, én is tökéletesen fölöslegesnek tartom; mert arról van intézkedés téve a 4-ik és 5-ik szakaszban, hogy, ha az apa gyermekét nagykorúvá akarja tenni, teheti azt akkor, mikor 18. évét betöltötte; ha akkor nem akarja: teheti a mikor 19. vagy 20-ik évét töltötte be. De miután a 4-ik szakaszban megengedtük, hogy a gyámhatóság hozzájárulásával nagykorúvá tehesse 18 éves korábaní akkor azt, hogy egy másik szakaszban két évvel későbbre halaszszuk e jog teljesithetésót, helyesnek egyátalában nem tartom. Átalában véve, ha meg kell vallanom, e törvényjavaslat még sokkal jobb volt, mielőtt a bizottsághoz újra visszautasittatott, mint a milyen most, mikor onnan ide visszajött. Pártolom Simonfay képviselőtársam indítványát. XvÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. XI. KÖTET. Tisza Kálmán belügyminister: Bocsánatot kérek t. ház, csak igen röviden akarom indokolni azt, hogy sem azon ellentét nincs meg azon különböző szakaszokban, melyekre a t. képviselő ur hivatkozott; sem pedig — legalább meggyőződésem szerint — a 6-ik szakasz nem fölösleges. Az 1. §. kimondja, hogy a ki 24. évét betöltötte, az ezen körülmény folytán már nagykorú. Itt lehet természetesen eltérő a nézet az iránt, nem magas-e ezen kor. Én is megengedem, hogy Európában legtöbb helyen ma már kisebb kort választottak; de a törvényjavaslat e részben eddigi törvényeinkhez ragaszkodott. Ámde épen, ha valaki "magasnak tartja e kort: szükséges intézkednie az iránt, hogy bizonyos fenálló körülmények közt valaki a nagykorúságot előbb is elérhesse. Ezen intézkedést tartalmazza részben a 4-ik, részben a 6-ik §. De e szakasz két egészen különböző esetet karol fel, és a 6-ik §. bizonyára nem fog arra alkalmaztatni, a ki a 4-ik §. szerint nagykorusittatott: mert hisz annál, már nincs czólja; de fog alkalmaztatni azokra, kik a 4-ik §. első bekezdése szerint 18 éves korukban nem nagykorusittattak. A külömbség pedig a kettő közt az, hogy — méltóztassanak figyelemmel elolvasni a 4-ik szakaszt, — abban a nagykorusitást a gyámhatóságtól kérni kell, a szülőket, nagyszülőket meg kell hallgatni és a gyámhatóság az összes viszonyok figyelembevételével a nagykorusitást megadja vagy megtagadja. Ellenben, ha valamely kiskorú 20-ik évét már betöltötte, ha atyja az első vagy második pontban kivánt feltóteleknek eleget tett: bejelentetvén a gyámhatóságnak, hogy ezen feltételek valamelyikének elég van téve, az megadja és megnem tagadhatja a nagykorusitást. Simonyi Ernő (közbeszól.-) Az nincs kimondva 1 Tisza Kálmán belügyminister: Engedelmet kérek, a szövegből, a nomen-claturából kiveheti ezt mindenki. Ezt elmondván, még csak arra kívánok nyilatkozni, a mit a 9-ik §-ra nézve mondott a t. képviselő ur, minthogy ez is a nagykorúsítás kérdéséhez tartozik, s ez abban áll, hogy átalában nem áll, hogy a kiskorusitás meghoszabbitása egyenesen a bírói önkényre bizatik: mert a 8. §. megmondja azon körülményeket és feltételeket, melyek közt a kiskorúság meghosszabbításáról szó lehet, s a felett, hogy ezen körülmények fenforognak-e vagy sem : fog ítélni a biró. Én tehát kérem, hogy ezen 6. §-t mint a mely az élet szükségleteinek megfelel, mely §., hogy még egyet megemlítsek, ugyan azon distinctiót tartja fenn, mely eddig: is fennállott, hogy t. i. a húsz éven 11