Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-245
62 245. országos ülés május 16.1877. semleges Eománia területe — és főleg azért kértem szót, hogy ebben fígyelmeztetőleg nyilatkozzam, — s ez az egy az, hogy bizonyos, hogy Eománia területe nincs semlegesítve a párizsi békekötés állal; de hogy ezt nem, hogy sajnálni volna meggyőződésem szerint ok, de ha arrra kerülne a sor, hogy az jönne szóba, hogy Eománia területe semlegesittessék a jövőben, a magyar-osztrák monarchiának és különösen Magyarországnak nagyon meg kellene gondolnia, hogy ezen semlegesítést saját érdeke szempontjából elfogadhatja? (Helyeslés: Igazi Ugy vanl) A képviselő ur idézvén más alkalommal adott feleleteimet, kihagyta azoknak egy részét; amely odavonatkozott, hogy a kormány kötelességének tartotta és tartja felügyelni arra, hogy a kitört háború következtében oly alakulások ne jöjjenek létre, a melyek a magyar-osztrák monarchia érdekeit veszélyeztethetik. Ugyanazon feleletemben, a melyekből a képviselő ur idézett, ez is határozottan benne volt ós ón részemről ma, ezen perczben sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy a kormány feladatának fogja tekinteni, erre felügyelni, oly módon és oly eszközökkel, a mint ezt az adott körülmények kívánni fogják. Ezentúl nyilatkozatomban ma nem mehetek Tessék elhinni a t. képviselő urnák, hogy a kormány is érzi a különbséget a felelősség fokában az egyes képviselő és a kormány között A képviselőnek igen könnyű nézeteket ós vágyakat kifejezni, mikor maga is utána teheti, „hogy azonban mi történjék: arról ő nem szólhat, az a kormány dolga". Mert ilyen módon lehet olykor tetszetős eszméket is kifejezni, jóformán felelősség' nélkül; mig a kormánynak ily viszonyok közt minden egyes szót, melyet ajkain kibocsát, igen komolyan meg kell fontolni. (Helyeslés.) A kormányt eljárásában a felelősségnek ezen érzete fogja vezetni; a kormány kötelességének tartja, — erről is legyen meggyőződve a képviselő ur, ha a kormány nem is fogadja el épen azt, hogy a t. képviselő ur vagy bármely más képviselő az ország közvéleményének legyen tolmácsa, — a kormány kötelességének tartja minden jelenséget, a mely erre következtetni enged, figyelemmel kísérni és ebbeli kötelességét teljesítette eddig is és teljesíteni fogja ezután is. Határozni fog teendői felett ugy, a mint ezt a monarchia ós az ország érdekében levőnek látja. Érzi, tudja, hogy felelős lesz érte; de azt kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy azt egy kormány sem hallgathatja el, hogy egy vagy más irányban — saját meggyőződése szerint — teendő lépéseire, ha egyik irányban halad, az egyik, ha másik irányban halad, a másik oldalról már mintegy eleve a hazaárulás bélyege mondassák ki. Mert ezen szóval, azt tartom, igen szükséges óvatosan élni (Helyeslés), s épen azért, mert igen súlyos szó, épen azért, mert még a tévedésre is, ha bona üde történt, nem alkalmazható : nem kell már előre, anélkül, hogy tudnók, ki mit fog tenni, a hazaárulás szót a képviselőház kebelében kiejteni. (Élénk helyeslés a középen.) Mondom, t. ház, figyelemmel fogjuk kisérni — tessék elhinni — épen ugy a közvéleményt, mint az események fejleményeit is hiven azon általam a múltkor megjelölt irányhoz, a melyre vonatkozó nyilatkozatomat szerencsém volt most felidézni, fogunk az ott kiemelt czélra hatni oly eszközökkel, a minő eszközöket a kifejlődő körülmények megkívánnak. (Helyeslés a középet*.) Es azt tartom, hogyha valamely kormány, melyet a felelősség ér, a nemzet vérét és pénzét kíméli, ameddig csak lehet: ezért nem érdemel megrovást, sőt csakis az ilyen kormány érdemli meg, hogy adott alkalommal azután az ország vérével és pénzével ne fukarkodjék. (Elénk helyeslés a középen.) Elnök: Nem tudom, hogy a t. ministerelnök ur e nyilatkozatot az interpellátióra adott válasznak akarja-e tekinteni? Tisza Kálmán ministerelnök: Igen! Válasznak akarom tekintetni. Elnök: Akkor Helfy képviselő urnák van joga szólni. Helfy Ignácz: T. ház! Én megvallom, ha a t. elnök ur nem lett volna szives ezen kérdést intézni : én magam lettem volna kénytelen kérdezni, hogy vajon válasznak tekintsem-e e nyilatkozatot? Miután a t. ministerelnök ur azt méltóztatott kijelenteni, hogy igenis az válasz, tehát ón arra csak azt mondhatom, hogy a t. ministerelnök ur nyilatkozata oda megy ki: parlament bizzál a kormány bölcsességébe, az majd gondoskodni fog arról, hogy az ország érdekei meg legyenek óva, neked még csak annyit sem szabad helyesen tenned, hogy az irányt kijelöld, melyben a parlament kívánja, hogy a kormány haladjon. Mert amit eddig ón, az én pártom, s az egész országgyűlés tett, nem volt semmi abban, a mivel a kormány kezét meg akarta volna kötni akár az eszközökre, akár a módokra nézve ; de igenis minden felszólalás ugy a házban, mint a házon kivül, ugy a sajtóban, mint azon kivül oda irányult, hogy kijelöltessék, hogy a magyar nemzet ezen kérdéssel szemben ezen irányt óhajtja követni." Hogyha netalán erősebb kifejezéssel éltem, mégis azt tettem, mit ugy hiszem az egész nemzet érez, t. i. kívánja, hogy e kérdés a mi részünkről ne orosz irányban oldassák meg. Ha a t. kormány oly teljes szabadságot igényel magának, hogy akár egyik, akár másik irányban működhessék: hiszen ez akkor absolutisinus! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tessék
