Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-244
m 244. országos ülés május 15. 1877. 1465 választó. Ezen változás az országban fennálló átalános arányoknak sokkal jobban fog megfelelni, mint a jelenlegi állapot. Ennélfogva a belüg^minister által előterjesztett indokolás alapján a bizottság ezen törvényjavaslatot magáévá tevén, kérem a t. házat kegyeskedjék azt ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Ragályi Gyula: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy álláspontom megvilágítására, melyet ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalok, és szavazatom indokolására egy pár észrevételt megtehessek. Bár elismerem azt, hogyha valamely részének az országnak, bizonyára a fővárosnak méltán van joga, hogy a parlamentben nemcsák számarányban, hanem talán azonfelül is képviseltetést nyerjen, mert ha veszem a képesítés kellékeit, itt bizonyosan feltalálhatni mind az értelmiséget, mely előttem fősuly, mind a vagyont, mind egyátalán mindent, a mi e tekintetben szükséges. De nem helyeselhetem mindazonáltal ezen uj választókerületek felállítását elvi szempontból, mert én nem vagyok barátja annak, hogy minél nagyobb számmal legyenek képviselők a parlamentben. Elvi szempontból nem helyeselhetem, mert hiszen, ha ezt megállapítjuk, ezzel mintegy szentesitjük azt az elvet, hogy kevesebb képviselő nem lehet a parlamentben, mint a mennyit az 1848-iki törvényhozás megállapított. Én teljes tisztelettel vagyok az 1848-iki törvények iránt; de azt hiszem, hogyha annak oly szakaszait, melyek Magyarország állami önállóságának és függetlenségének legfőbb biztosítékait képezték, meg lehetett változtatni, amikkel összefüggésben volt e nemzetnek anyagi és szellemi felvirágzásának fejlődhetése : akkor a választókerületekre vonatkozó rendelkezést, mely az ország anyagi és szellemi fejlődhetésével közvetlenül semmi összeköttetésben nincs, megváltoztatni még inkább lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Én a parlament erejét nem a képviselők nagy számában találom. Mert hisz látjuk, hogy 1867-től fogva azon bársonyszékeken Magyarországnak igen sok jeles férfia ült; a parlament padjait — nem mondhatom, hogy hazaárulók foglalták el, — és mégis nagy pártok élén álló erős kormányok nem birták mogvédeni Magyarország nemcsak jogos, de törvényes követeléseit. Én azt hiszem, hogy erről a legközelebbi időben is meg fogunk győződni. Ebből azt lehet következtetni, hogy a mi alkotmányunk csak olyan látszat; mert ha az nem volna : akkor Magyarországnak törvény által biztosított jogait mindig keresztül lehetne vinni és érvényesíteni. A parlament legfőbb feladata Magyarországon az adókat felemelni és mindenféle módon kigondolni azon kényszer eszközöket, a melyekkel azután az adókat be lehessen hajtani, (Igaz! bal/elöl. Mozgás a jobb oldalon.); hogy szentesítsük azt, a mit az önkényuralom sem mert volna soha megkísérlem (Elénk helyeslés balfelöl. Mozgás jobb felöl), és ha megkisérlette volna, eredményre bizonynyal nem vezetett volna (Igaz! balfelöl.) Arra, hogy ezt az eredményt elérjük, ily nagy költséggel fentartott apparátus nem szükséges. (Igaz balfelöl.) Sokkal kevesebb számú képviselővel is el lehetne ezt végezni; legalább, ha már a megtakarítások korszakában élünk, e tekintetben is lehetne valami megtakarítást eszközölni. Mondhatni ugyan erre, hogy ez nem szabadelvű irány, nem szabadelvű intézkedés, hanem én azt hiszem, hogy a demokrata elveknek helytelen időben és helytelenül alkalmazása sokszor a legnagyobb szolgálatot teszi a reaktiónak. Ezt láttuk Franeziaországban akkor, mikor Napóleon az átalános szavazatjog alapján a maga érdekében nagy eredményeket vivott ki. Teljességgel nem akarom, kivált a jelenlegi kormányt e tekintetben vádolni, mert elismerem azt, hogy a múlt választásnál teljesen szabad kezet engedett az országnak, s bár a t. ministerelnök urnák egy igen közel álló barátja és képviselőtársa a jövőre nézve azzal biztatott bennünket: „megálljatok csak, eljön a jövő választás, szétszór benneteket Tisza Kálmán, mint szél a pordorját". (Derültség.) Én azonban ezt csak tréfának veszem s nem tartom komolynak. Ezekből következik, hogy én a census felemelésének is barátja vagyok. Ez nem népszerű eszme, de kötelességem ezt elmondani, mert nagy tömegekre nézve a kormánynak mindég erősebb befolyása lehet és nagy tömegeknél én a biztosítékot a szabadság iránt nem találom fel. En a felemelt census mellett nem azt akarom vitatni, mintha a vagyonosság már magában véve bizonyos függetlenséget adna; hanem a nagyobb vagyonosodással rendesen bizonyos értelmi fensőbbség is szokott összeköttetésbe lenni, már pedig én a választásoknál mindenekelőtt az értelmiségre fektetem a fősúlyt. Azt mondják, hogy a jelszó most az, hogy európai színvonalon álló törvényeket kell alkotni. Ez igaz. Hoztunk is igen sokat. Az ország teljesen jóllakott vele; (Élénk derültség) hanem méltóztassék megengedni, ez a megelégedettség már a megelégedetlensógig megy. Nincs ott kun oly csend, mint önök hiszik. Vaunak kétségkívül jó törvényeink is; de vannak oly törvények, melyek végrehajtása, a mint mondani szokták, ad graecas calendas van halasztva, mert azok Magyarország anyagi és szellemi képességét felülmúlják. Nem azért mondtam el ezeket, mintha azt hinném, hogy szavaimnak legkisebb sikere lesz.
