Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-243

343. országos ülés május 14. 1877. •» 45 világ elé táratott : akkor helyre vau állítva annak teljes igazsága, hogy a muszka ezár, a midőn kijelentette az ő hadüzenetében, hogy a keleti keresztények sorsán kivan javítani: nem volt hü az igazsághoz ; hanem valótlanságot prédikált, mert saját birodalmában Orosz-Lengyelországban, a szegény lengyelek vallását és nemzetiségét tette semmivé. Ennélfogva engedje meg a t. ház, hogy interpellatiómat a legnagyobb tisztelettel felolvassam. (Olvas.) „Interpellatió a t. ministerelnök úrhoz! Az „Orosz-Lengyelország" szerencsétlen róm. kath. lakosain Oroszország czárja nevében elkövetett, s az „Angol-kék-könyvben" világgá tett, minden emberi fogalmat felül múló kegyetlenségek mellett eszközölt oroszhitre térítés miben léte iránt. Tekintve, hogy Oroszország czárja, a világbékét azon ürügy alatt zavarta meg, hogy a Török birodalomban k.vö keresztény nép sorsán kivan segíteni. Tekintve azonban, hogy Oroszország czárja nevében épen az ő birodalmához csatolt Lengyelországban, a becsületes, de szerencsétlen lengyel nemzetet hitvallásától és nemzetiségétől az „Angol-kék-köny" adatai tanúsága szerint a legborzasztóbb ütések, kancsukáztatások mellett erőszakos módon fosztja meg. Azon szánalomra méltó lengyeleket pedig, kik az ily ütések és kínzások daczára hitökhöz és nemzetiségükhöz hívek maradnak, s az orosz pópák tanait el nem fogadják, a szibériai ólombányákba, örökös rabszolgaságba hurczoltatja és igy az ország czárja saját tényeivel tette semmisé azon különben is hihetetlen állítását, mintha ő a Törökbirodalom ellen, az abban élő keresztény népek sorsán segítendő nyúlt volna fegyverhez, melyre a lengyel keresztények üldözője, a törökbirodalombeli keresztények megmentósi czóge alatt merészkedik Istentől áldást kérni 1 Tekintve, hogy az oroszok czára kegyetlensége az „Angol-kék-könyv" tartalma szerint elérte a lengyel katholikusok iránt azon határt, mely lehetetlenné teszi, hogy az egyéni szabadságot tisztelni tudó ember, ilyen a középkorban is megvetés tárgyául szolgáló egyén iránt csak parányi tisztelettel is viseltethessék : szükségesnek, sőt elhalaszthatlannak mutatkozik, hogy az osztrák-magyar állam külügyi hivatala épen ugy mint a bölcs angol kormány cselekedett, sietve tegye közhírré mindazon diplomatiai okmányokat, melyek az orosz hatalom istentelen kegyetlensége bűnhalmazát, melylyel a Lengyel nemzetiséget és vallást megsemmisíteni törekedett és törekszik, ismerje meg a birodalom minden lakosa, mindazok, akik vakok voltak s nem látták a lengyel nemzet testén az erőszak ütötte vérző sebeket, azokat megláthassák és azokat az egetverő segélyért kiáltó jaj kiáltásaikat meghallják. Mindezeknél fogva tisztelettel kérdezem : 1-ör. Van-e tudomása a t. ministerelnök urnák azon hajmeresztő kegyetlenségekről, kínzásokról és esetleg a szibériai ólombányákba való hurczolásról, melylyel a szerencsétlen lengyeleket az orosz czár nevében annak közegei illetik, csak szert, mivel ősi hitükhöz és nemzetiségükhöz hívek és a kath. vallásról az orosz vallásra át nem térnek ? 2-or. Miért nem közölte eddig az osztrákmagyar külügyi kormány ezen hajmeresztő kegyetlenségekről, épen ugy, mint az angol hormány közölte a diplomatia ez ügyre vonatkozó okmányait, ugy a Lajthán tul mint a Lajthán inneni parlamentekkel. 3-or. Szádékozik-e a t. kormány mindazon diplomatiai okmányokat, melyek ez ügyre vonatkoznak, a t. képviselőház asztalára betekintés végett letenni, s módot nyújtani arra, hogy a hazai közvélemény ne a „londoni" kormány nyilatkozatából, hanem a magyar kormány hivatalos adataiból szerezzen meggyőződést azon hajmeresztő kegyetlenségekről, melyekkel az orosz czár a lengyel katholikusokat gol-kék-könyv" szerint csak azért bántalmazza, mert ezek vallásukat és nemzetiségöket megtagadni nem akarják. 4-er. Kérdezem, mit tett a külügyi kormány a lengyelek üldözésének megszüntetése érdekében ? Ha nem tett eddig semmit: mulasztását mivel indokolja, és vajon szándékozik-e tenni olyan lépést, hogy az Orosz-Lengyelországban elkövetett erőszakos vallásüldözés, mely a 19-ik század szégyenére eddig türetett, egyszer valahára megszűnjék ?" Kérem méltóztassék ezen interpellatiót a ministerelnök úrral tudatni. Elnök : Ezen interpellatió közöltetni fog a ministerelnök úrral. Kívánja-e a t. ház az interpellatiót még egyszer felolvastatni ? (Felkiáltások: Nem kívánjuk ?) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Talán méltóztatik megengedni, hogy ezen interpellátióra egy pár szóval azonnal feleljek. (Halljuk!) Nem tagadom, hogy nehéz helyzetben vagyok annyiban, amennyiben akkor, midőn emberiségi és nemzeti szabadsági kérdések oly modorban hozatnak fel, amelylyel szemben lehetetlen a kormánynak az előadott követelményeknek lehetetlenségéről nem nyilatkoznia: a kormány kiteszi magát azon vádnak, hogy a csakugyan létezhető szenvedések és nemaeti bajok iránt nem viseltetik kellő érdekeltséggel és kellő érzékkel. Én részemről ezen feltevés ellen minden esetben tiltakoznám. De midőn ezt teszem, akkor egyúttal kénytelen vagyok nyilvánítani