Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-243

343. országos ülés május 14. 1877. •» 45 világ elé táratott : akkor helyre vau állítva annak teljes igazsága, hogy a muszka ezár, a midőn ki­jelentette az ő hadüzenetében, hogy a keleti ke­resztények sorsán kivan javítani: nem volt hü az igazsághoz ; hanem valótlanságot prédikált, mert saját birodalmában Orosz-Lengyelországban, a szegény lengyelek vallását és nemzetiségét tette semmivé. Ennélfogva engedje meg a t. ház, hogy in­terpellatiómat a legnagyobb tisztelettel felolvassam. (Olvas.) „Interpellatió a t. ministerelnök úrhoz! Az „Orosz-Lengyelország" szerencsétlen róm. kath. lakosain Oroszország czárja nevében elkövetett, s az „Angol-kék-könyvben" világgá tett, minden emberi fogalmat felül múló kegyetlenségek mel­lett eszközölt oroszhitre térítés miben léte iránt. Tekintve, hogy Oroszország czárja, a világ­békét azon ürügy alatt zavarta meg, hogy a Török birodalomban k.vö keresztény nép sorsán kivan segíteni. Tekintve azonban, hogy Oroszország czárja nevében épen az ő birodalmához csatolt Lengyel­országban, a becsületes, de szerencsétlen lengyel nemzetet hitvallásától és nemzetiségétől az „An­gol-kék-köny" adatai tanúsága szerint a legbor­zasztóbb ütések, kancsukáztatások mellett erősza­kos módon fosztja meg. Azon szánalomra méltó lengyeleket pedig, kik az ily ütések és kínzások daczára hitökhöz és nemzetiségükhöz hívek ma­radnak, s az orosz pópák tanait el nem fogadják, a szibériai ólombányákba, örökös rabszolgaságba hurczoltatja és igy az ország czárja saját tényei­vel tette semmisé azon különben is hihetetlen állítását, mintha ő a Törökbirodalom ellen, az abban élő keresztény népek sorsán segítendő nyúlt volna fegyverhez, melyre a lengyel keresz­tények üldözője, a törökbirodalombeli kereszté­nyek megmentósi czóge alatt merészkedik Isten­től áldást kérni 1 Tekintve, hogy az oroszok czára kegyetlensége az „Angol-kék-könyv" tartalma szerint elérte a lengyel katholikusok iránt azon határt, mely lehe­tetlenné teszi, hogy az egyéni szabadságot tisz­telni tudó ember, ilyen a középkorban is megve­tés tárgyául szolgáló egyén iránt csak parányi tisztelettel is viseltethessék : szükségesnek, sőt el­halaszthatlannak mutatkozik, hogy az osztrák-ma­gyar állam külügyi hivatala épen ugy mint a bölcs angol kormány cselekedett, sietve tegye közhírré mindazon diplomatiai okmányokat, me­lyek az orosz hatalom istentelen kegyetlensége bűnhalmazát, melylyel a Lengyel nemzetiséget és vallást megsemmisíteni törekedett és törekszik, ismerje meg a birodalom minden lakosa, mindazok, akik vakok voltak s nem látták a lengyel nem­zet testén az erőszak ütötte vérző sebeket, azokat megláthassák és azokat az egetverő segélyért kiáltó jaj kiáltásaikat meghallják. Mindezeknél fogva tisztelettel kérdezem : 1-ör. Van-e tudomása a t. ministerelnök ur­nák azon hajmeresztő kegyetlenségekről, kínzá­sokról és esetleg a szibériai ólombányákba való hurczolásról, melylyel a szerencsétlen lengyeleket az orosz czár nevében annak közegei illetik, csak szert, mivel ősi hitükhöz és nemzetiségükhöz hívek és a kath. vallásról az orosz vallásra át nem térnek ? 2-or. Miért nem közölte eddig az osztrák­magyar külügyi kormány ezen hajmeresztő kegyet­lenségekről, épen ugy, mint az angol hormány közölte a diplomatia ez ügyre vonatkozó okmá­nyait, ugy a Lajthán tul mint a Lajthán inneni parlamentekkel. 3-or. Szádékozik-e a t. kormány mindazon diplomatiai okmányokat, melyek ez ügyre vonat­koznak, a t. képviselőház asztalára betekintés vé­gett letenni, s módot nyújtani arra, hogy a hazai közvélemény ne a „londoni" kormány nyilatkoza­tából, hanem a magyar kormány hivatalos adatai­ból szerezzen meggyőződést azon hajmeresztő ke­gyetlenségekről, melyekkel az orosz czár a lengyel katholikusokat gol-kék-könyv" szerint csak azért bántalmazza, mert ezek vallásukat és nem­zetiségöket megtagadni nem akarják. 4-er. Kérdezem, mit tett a külügyi kormány a lengyelek üldözésének megszüntetése érdekében ? Ha nem tett eddig semmit: mulasztását mivel indokolja, és vajon szándékozik-e tenni olyan lépést, hogy az Orosz-Lengyelországban elkövetett erőszakos vallásüldözés, mely a 19-ik század szé­gyenére eddig türetett, egyszer valahára meg­szűnjék ?" Kérem méltóztassék ezen interpellatiót a mi­nisterelnök úrral tudatni. Elnök : Ezen interpellatió közöltetni fog a ministerelnök úrral. Kívánja-e a t. ház az inter­pellatiót még egyszer felolvastatni ? (Felkiáltások: Nem kívánjuk ?) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! Talán méltóztatik megengedni, hogy ezen interpellátióra egy pár szóval azonnal feleljek. (Halljuk!) Nem tagadom, hogy nehéz helyzetben vagyok annyiban, amennyiben akkor, midőn emberiségi és nemzeti szabadsági kérdések oly modorban hozat­nak fel, amelylyel szemben lehetetlen a kormány­nak az előadott követelményeknek lehetetlenségéről nem nyilatkoznia: a kormány kiteszi magát azon vádnak, hogy a csakugyan létezhető szenvedések és nemaeti bajok iránt nem viseltetik kellő érdekelt­séggel és kellő érzékkel. Én részemről ezen feltevés ellen minden esetben tiltakoznám. De midőn ezt te­szem, akkor egyúttal kénytelen vagyok nyilvánítani

Next

/
Thumbnails
Contents