Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-243
4g » 243. országos ülés május 14. 1877, azt is, hogy a mint a közös külügyi kormányzat nem tartotta szükségesnek és talán helyesnek, adatokat közölni a bulgáriai mozgalmakról , melyekkel Angliát tavaly fellármázták : épen azért nálunk az sem történt meg, hogy inquisitiók indíttattak volna meg más irányban az első irányban tett lépések által elért mozgalom ellensúlyozására (Helyeslés a középen). Es egyáltalában megvallom, hogy hivatalos értesítésem sem az egyikről, sem a másikról nincsen. Hivatalos értesítésem más államok belügyi dolgairól — azt tartom — nem is szükséges hogy legyen, mert nem tartom feladatomnak, hogy más államok belügyeibe avatkozzam (Helyeslés), és én azért kérem a t. képviselő urakat, kérem én, ki mindig tagadtam és mindig fogom is tagadni, mit némelyek szeretnek állítani, hogy mi oly véghetetlenül gyengék volnánk, s a ki azt tartom, hogy nem vagyunk oly gyengék, és erősen megvagyok győződve, hogy arra, hogy a magunk érdekeit megvédjük, bőven elég erőnk van,— kérem, mondom ne méltóztassanak még csak a kormányhoz intézett kérdések által is oly kivánatoknak adni kifejezést, melyek oda vezetnének, hogy mi — Magyarország — akarunk beavatkozni Európa összes hatalmainak belügyeibe, mert ez határozott képtelenség, s olyan, melyre oly kormány, mely az országot végveszélybe vinni nem akarja : soha másként, mint tagadólag nem felelhet. (Elénk helyeslés.) Csatár Zsigmond: T. ház! Én teljesen osztozom a ministerelnök azon kijelentésében, hogy a magyar-osztrák monarchia sok tekintetben ne avatkozzék más államok belügyeibe; de ez megállhatna azon esetben, ha azon hatalom, mely a lengyel nemzet egyesein és nagy többségén évtizedeken, illetőleg Lengyelország földarabolása óta tényleg végbe vitte a kegyetlenségeket, szintén nem avatkozott volna más birodalom belügyeibe ; de akkor, midőn a világbékét az éjszaki óriás nem csak megzavarta; de azt sem tudjuk, mit hoz reánk a holnapi nap: (Derültség a középen.) akkor azt gondolom, mélyen t. képviselőház, hogy elérkezett az idő, hogy azon hatalomról a lepel leszedessék, mely a lengyel nemzetet nemzetiségileg és vallásilag tönkre tette. (Felkiáltások a középen -. Eláll) Szükséges ez épen azon keleten lakozó keresztény testvéreink jobb útra térítési czéljából, kik tévedésben vannak saját életérdekeik iránt. (Miau) Es azt hiszem, hogy igen röviden elmondom a még hátralevőket, tehát kérek figyelmet. — Én lehetetlent nem kértem a ministerelnök úrtól, kértem csak azt, hogy valóban helyre legyen állítva, hogy igazak-e azon tények, melyeket a hírlapokból tudunk, melyek az angol kékkönyvben az angol parlament elé terjesztettek; mert ha azon tények valók, no ha ugy van: akkor azt hiszem, hogy elmondhatjuk Lengyelországról, „hol legtöbb honfivér lepi a harczi síkokat. A népszabadság ott tenyészt legszebb virágokat" ;— és meglehetnek nyugodva a lengyel testvérek, mert a müveit világ szelleme velők tart, s jövőjök biztos, mert meg van irva: „A porba hullott szép haza Fel fog derülni még; Van biró a felhők felett Áll a villamos égi" — És Lengyelországot helyre fogja állítani, de az orosz zsarnokot sújtani fogja. Kérem interpellátiómat tárgyalásra kitüzetni. Elnök: Méltóztatik a t. háznak a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni ? (Igen !) Tehát kimondhatom, hogy a ház egyhangúlag tudomásul vette ? (Felkiáltások a szélső bal felöl: Nem!) Akkor méltóztassanak azok, akik a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszik, felállani. (Megtörténik) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Simonyi Ernő: T. ház! A legközelebb múlt napokban Albrecht főherczegnek, a magyar és osztrák közös hadsereg fő-inspectorának Horvátország fővárosában, Zágrábban történt hivatalos fogadtatása alkalmából, az összes magyar lapok oly híreket hoztak, melyek nézetem szerint, ha igazak: méltán fölháboritották a közérzületet a magyar nemzet minden osztályában. Én ezekre nézve vagyok bátor egy interpellátiót intézni a ministerelnök úrhoz. Eltekintek azonban ez úttal attól, a mi ezen ünnepélyes fogadtatásnál magyarellenes és Magyarországot sértő volt. Azon szellemet, mely Horvátországban Magyarország irányában nyilatkozik, mindenki csak sajnálattal láthatja, (Felkiáltások balfelöl: Igen!) annál is inkább, mert Magyarország nagy áldozatokat hozott és hoz folytonoson azért, (Felkiáltások : Ugy van !) hogy Horvátországot testvérének fogadván és ismervén, a testvéri érzetet benne felébreszsze. Azon szellemet, mely ott uralkodik, én az 1872— 73-iki magyar kormány által követett szerencsétlen, mondhatnám eriminális politika következményének tartom. (Igaz ! a szélső baloldalon.) Mondom, eltekintek ezúttal ezektől, nem akarok ezekre ez alkalommal semminemű kérdést intézni a ministerelnök úrhoz. Minden félreértés kikerülése tekintetéből ki kell jelentenem azt is, hogy nincs kifogásom az ellen, hogy Albrecht főherezeg ő fensége akár Zágrábban, akár más városban, mely a magyar szent koronához tartozik, ünnepélyesen, a hatóságok által fogadtatik. Elismerem, hogy ugy magas állásánál, mint a múltban szerzett érdemeinél fogva .... (Madarász József közbeszól.) Engedelmet kérek, a ki az ellenséget megverte akkor, mikor az ország a legnagyobb bajban volt, az az ország irányában nagy érdemeket szerzett. (Általános élénk helyeslés) Hogy ez speciálisan a magyarok érdekében történt-e, vagy nem ? az nem kérdés, mert ő tiszti,
