Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-264
364 264. országos ülés junins 30.1S77. épen ezen passusát egészen szóról szóra idézni. {Derültség ) B. Kaas Ivor: T. ház / Kegyes engedelmével néhány szóval leszek bátor a t. ministerelnök ur nyilatkozatára válaszolni. Minthogy a t. ministerelnök ur jelen nyilatkozatában azon beszédre hivatkozott, melyet a ház előtt tartott: én sem tehetek egyebet, minthogy azon beszédből vonjam le a consequentiákat. Azon beszédet az egész ház nagy megnyugvással, mondhatom, lelkesedéssel fogadta. Miért? Azt a beszéd maga magyarázza meg ; de én azt hiszem, hogy találkozom a ház véleményével, ha a következő pontokban találom azon okot, a miért a házat és az egész orságot ama beszéd megnyugtatta Először anrtak örvendett a ház, hogy a ministerelnök ur egész határozottan kijelentette,, hogy Bosznia oecupatiója nem szándékoltatik.; másodszor, hogy köztünk es Oroszország közt semmi szövetség nincs: harmadszor, mert kijelentette, hogy monarchiánknak az actióra teljes szabadsága megvan ; negyedszer, mert kijelentette, hogy monarchiánk Törökországban a hatalmi és birtoklási viszonyok sem miféle megváltoztatását nem tervezi; ötödször mert kimondotta hogy mindenféle, a monarchia érdekével ellentétes államalakulásokat meg akar akadályozni; hatodszor, mert kinyilatkoztatta, hogy ha szükséges: a monarchia haderejét is egész mórtékben alkalmazni fogja. Ezen kijelentést biztositékául fogadta a ház annak, hogy Magyarország és Ausztria érdekei meg fognak védelmeztefni. Nagyon tudom én azt. hogy ezen nyilatkozat mellett voltak a beszédben még egyéb nyilatkozatok is, a melyek azonban nem adtak okot nyugtalanságra. Ilyen volt az, hogy mi a háború localisálását óhajtjuk; természetesen azon határok Közt, ha érdekeink az által nem szenvednek. Ilyen volt a ministerelnök ur azon kifejezése is, hogy a haderőt nem kívánja nagyobb mértékben alkalmazni, mint épen szükséges és érdekeink megvédésére nézve elkerülhetlen. Azt is nagyon természetesnek találjuk, mert senki ok nélkül és czél nélkül, sem idő előtt nem kivan actiót létesíteni. Ilyen felfogással azt hiszem, hogy méltán megnyugodott az egész ország azon beszédben és magam is megvagyok nyugodva. Kern is szólalnék fel, ha némely nyilatkozatok nem történtek volna, melyek a ministerelnök ur beszédének oly értelmezést adtak, minőt e ház annak nem tulajdonit. Ezek között voltak olyanok is, és pedig nem az ellenzék padjain, a melyek tüntetőleg léptek elő kormánypártiságukkal s e beszédekben olyast hallottunk, hogy a ministerelnök ur nyilatkozata nem zár ki oly operatiókat, melyek Törökország integritásával ellenkeznek, nem zárja ki a hatalom ós birtokviszonyok megváltozását keleten, és nem zárja ki Bosznia oecupatióját, szóval ezen urak mindazt belemagyarázták azon beszédbe, mit mi, a többség, azon beszéd által megczáfoiva láttunk. Én ezen ellentétnél fogva kijelentem, hogy én részemről, s azt hiszem a t. ház és a közvélemény is, az igen t. ministerelnök ur beszédében megnyugszunk azért, mert az általam elősorolt 6 pontban foglaltak alapján véljük a kormányt cselekedni ; nem pedig azért, mert bele lehet magyarázni a beszédbe másokat is. És ezen magyarázatok ellenében bátorkodom kijelenteni azt is, hogy igen rósz szolgálatot tettek a kormánynak: mert aggályokat idéztek elő a közvéleményben azok, kik a ministerelnök ur beszédét másként interpretálták. — A közvélemény egységét és a kormánynyal való benső harmóniáját mindnyájan üdvözöltük, s én igen sajnálom, hogy ezen magyarázatok azon esélyre mutatnak, miszerint a kormány nyilatkozata csak arra czélzott, hogy pillanatilag megnyugtassa ezen képviselőházat, és hogy később, ezen ház eloszlatván, a kormány szabad kezet nyerjen és csináljon, a mit akar. Midőn mi megajándékoztuk a kormányt bizalmunkkal : megadtuk neki a szabad kezet az actióra. Nem is akarjuk azt abban korlátozni: mert szüksége van arra ; de midőn neki megadtuk a hatalmat, megadtuk azt azon praemissák után, melyeket jeleztem, tehát nem adtuk oda feltétlenül. Es midőn a kormány azon nyilatkozatot tette és pedig azon értelemben, a mint hallottuk és a mint azt a t. ház felfogta, — mert annak ellenkező értelmét a kormány nem jelentette ki, — az által a kormány erkölcsileg kötelezve érezheti magát ígéretéhez képest cselekedni. Es én hiszem, — hogy ugy fog tenni, sőt rágalomnak tartanám annak ellenkezőjét állítani, azt t. i. hogy a kormány nem fogja megtartani igéretót, minthogy ezen ellenkező eset nem volna egyéb, mint viszszaélés a ház bizalmával és a megnyugtatott nemzeti közvéleménynek kijátszása. — Ezt semmiféle kormányról sem teszem fel, mely ezen házban ült vagy ülni fog, annál kevésbbé teszem fel a jelen kormányról, melynek nemzeties érzületéről mindnyájan megvagyunk győződve. (Helyeslés.) Ezek után nem marad egyéb hátra t. ház, minthogy constatáljam, hogy azon mondott beszédben, mégis vannak passusok, melyek monarchiánk politikáját kétségesnek; sőt aggasztónak jelölték. Ily nyilatkozat főleg az, melyben az mondatik, hogy ezen monarchiának nincsenek szövetségesei. Én ezen egyet sajnálkozva és némileg csodálkozva hallottam, mert annyit beszéltek nekünk a hármas szövetségről, mely azután megczáfoltatott, annyit beszéltek azután a német szövetségről, hogy azt hittem, hogy ezen sokszor hallott szövetségben lehet bizni. Az ellenkezőről biztosított engem Zsedényi képviselő ur, mondván igen jeles, és szerintem
