Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-264
3ÖG 264. nrnzdgos ül s június 30. 1S77. mának csakis egy minorum sőt minimorum gentium istenének, oly annyira nélkülözve van benne : minden íSnomobb tapintat, minden statusférfiui belátás. Miután ugy a ministeri átirat, mint a t. bizottság négysoru véleménye nem nyújtanak kellő I tájékozást a panaszos megyében fennforgó körül- j menyek és viszonyok iránt, legyen szerencsém j egész rövidséggel felhoznom az ügy keletkezését ; és állását. Nagy-Küküllő megyének főispánja, egy ! eredeti tanulmányfö, a kitől sok ildomot és államböleseséget tanulhatna az, a ki ex antithesi szokott tanulni, a közigazgatás teendőit elŐmozdithatóknak találta, ha a megyei közgyűlésben minden teendő- j jét tehát előterjesztéseket, kérdés tételeket, a ha- j tározatok kijelentését csakis magyar nyelven és minden tolmácsoltatás nélkül teljesiti tekintet nélkül arra, hogy a közgyűlésnek több mint s / s ré- ! sze csakis németül," és egy tized része ma- j gyárul tud. A főispán ezen eljárásának az volt a következménye, hogy a közgyűlés legnagyobbik I része nem birt tudomással a közzétett közlemények- j ről ós előterjesztésekről, kénytelen volt egy kér- j déstéte! alapján szavazni, melyet nem értett, és j egy határozat kihirdetése előtt meghajolni, melyről | sejtelme sem volt. Ezen képtelen és tűrhetetlen helyzet ellen a megyei közgyűlés ugy vélt legczélszerübben orvoslást nyerhetni, ha azon ügy- | szabályba, melyet a 'belügyvitel és a tanácskozási rend felett alkotni joga és kötelessége volt: felvette a főispán önkényével szemben a szükséges garantiákat. De kiemelem itt, hogy ezen ügyszabályzat idevágó l.-és 12. §-a értelmében nem a főispánt akarta terhelni ezen fordításokkal, hanem csakis azt követelte, hogy a főispán által magyar nyelvben előadott közlemények, kérdéstételek és hatá- j rozati kijelentések tolmácsoltassanak a jegyzők és választmányi tagok által a másik jegyzőkönyvi nyelven, hogy a közgyűlés legalább igy jusson tudomására annak, a mi elékerül, és a miről declamálni méltóztatott a főispán. Ez ugy hiszem, a legszerényebb és legjogosuitabb kívánság e kerek világon; — és mégis megtagadta a belügyminister ő excellentiája. En részemről pedig teljes bizalommal fordulok a t. ház elfogulatlan bírálatához és bölcs belátásához és kérdem: ha vajon indokolható, és helyeselhető-e ezen eljárás, összeegyezik-e a körülmények józan felfogásával és a közigazgatás valódi érdekével?! Én ugyhiszem, hogy nem. Kérdem, miért közöltetik a közgyűléshez szóló meghívókban a tárgysorozat? En ugy hiszem, hogy tudják a bizottsági tagok, hogy miről lesz szó. De eléretik-e ezen czél, ha ezen közöltetés csakis egy nyelven történik, melyet a közgyűlés legalább 4 | 5-öd része épenséggel nem ért, azon nyel- | ven pedig nem történik, melyet a közgyűlés csaknem minden egyes tagja tud?! És' a rendeleteket, utasításokat és más tudósításokat miért intézi a ministeriuin a megyei közgyűléshez ? én ugy hiszem hogy -tudomásra ós miheztartásul szolgáljanak ; de kérdem, megfelelnek-e ezen czélnak, ha a gyűlésben csakis ugy adatnak elő, hogy a gyűlés túlnyomó része nem érti, ós lehet-e tiszteletbentartását és alkalmazását követelni azoktól, kiknek tudomásuk sincs róluk?! Kérdem továbbá, szabad-e rá fogni valakire, hogy szavazzon egy kérdéstétel alapján, mely kérdést nem értett ? pedig nem érti a csak magyar nyelven feltett kérdést a nagy-küküllői közgyűlés túlnyomó része. Meglehet, hogy vannak, akik vakon szoktak szavazni, — ós példáját nem kell messze keresnem : — de ezt követelni és rendszabálykép felállítani, az csakugyan ugy logikai mint erkölcsi képtelenség! Így szintén semmi értelme és gyakorlati haszna nem volna annak, ha a hozott határozatok csak is ugy enunci ál tatnak, hogy a főispán és egy pár tisztviselő érti a kihirdetést: de nem érti a közgyűlés. Ennélfogva az, a mit Nagy-Küköllőmegyőben a főispán tesz ós a t. kérvényi bizottság helyesel: nem egyéb mint absurdumra vezetése és kigunyolása mindén tanácskozási rendnek, és ha ezen visszaélés ellen orvoslást nem nyújtunk: ki van zárva a megyének túlnyomó és leginteligensebb része a közgyűlésben való tényleges részvéteiből, és iílusoriussá van téve reá nézve mind azon önrendelkezési és önelhatározási jog, melyet törvényeink mint az önkormányzat exigentiáit minden állampolgárnak biztosítanak. Talán érdekében van ez az államnak, hogy az alkotmányos önkormányzati élet igy indirecte, de teljes sikerrel kijátszassók?! Talán előmozdittatnak az állami czélok — értem valódi cultur ezéljait — azáltal, hogy az állampolgárok kizáratnak ezen czélok elérésében való közreműködésből?! Az absolut állam ezt talán még tehette, mert nála az állam nem volt egyéb, mint a bürokratia. mint nagyobb és kisebb zsarnokok öszszefüggő szervezése. Hogy az alkotmányos állam pedig a lét alapját az állampolgárok önkormányzati közreműködését ós támogatását igy meghiúsíthatná, megsemmisíthetné: — ez előttem megfoghatatlan ! Némelyek talán azt hiszik, hogy a magyar nyelvnek ezen kizárólagos és kíméletlen alkalmazása által a magyarság eszméje előmozdittatik. De épen az ellenkezője áll. Ezen tekintetnélküliségek egyenesen elidegenitenek és visszaijesztenek a magyar állam eszméjétől, a mely most rokonszenvre és támogatásra bizony sokkal inkább szorul, mint valaha! Ily módon lehetne talán egy időig hatalmaskodni, de állandó erkölcsi vívmányokat tenni ily módon lehetetlen. — Nekünk e kérdést is a jelen század eszméi sze-
