Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-242

242. országos ülés május 12 1877 21 selóházhoz fölterjesztessék, az 1871. évi 18. t.-cz. pedig a községeknek és ezek közt a rendezett ta­nácsú városoknak nem adta meg, ennélfogva Hajdu­Böszörmény rendezett tanácsú város testülete mint ilyen, az országos ügyek megvitatására ós meg­állapodásainak felterjesztésésére nem volt és nincs jogosítva. A kérvényi bizottság a jelen kérvényt az előadottaknál fogva nem tartotta tárgyaiható­nak, s ebből folyólag azt visszavehetés végett a ház irodájába letétetni véleményezi. Simonyi Ernő: T. ház! A kérvényi bizott­ságnak most felolvasott véleményét nézetein sze­rint elfogadni nem lehet, ha csak a kérvényezési jogot tökéletesen megsemmisíteni nem akarjuk. Minden egyes honpolgárnak szabad kérelmezni. A törvényhatóságoknak a törvény szerint szabad külön kérvényezni; de hogy a községeknek ne legyen szabad kérvényezni: az nézetem szerint egy törvényben sincs kimondva és a dolog ter­mészetével ellenkezik. Hiszen a község kérvényez­het magát a községet illető dologban, filantropi­ous dologban vagy oly dolgokban, a melyek az összes államot érdeklik. Mindenki, a honpolgárok mindegyike egyenként bir kérvényezési joggal és így valamely gyűlés, egyetem szintén kérvényez­het abban, a miben minden egyes, embernek kü­lön-külön kérvényezni szabad. De különben is ezen kérvény valaki által csak alá van irva; ha tehát nem veszik e kér­vényt, mint a községét: fogadják el azt mint an­nak a kérvényét, a ki azt aláirta és benyújtotta. Ha nem hiszik el, hogy az az ur, a ki a kér­vényt aláirta, a község nevében kérelmezhet; el kell ismerniök, hogy kérelmezhet a maga nevében. De elutasítani a kérvényt azért, oly oknál fogva, hogy azon községnek joga nem lenne e tárgyban kérvényezni, midőn külön-külön egyes ember ké­relmezhet és az ellen semmi törvényes kifogás nem tehető: az nézetem szerint nem fogadható el, ha csak a t. ház, a kérvényezési jogot egy csapással megsemmisíteni nem akarja. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az előttem szólt képviselő ur a kérvényezési jog megsemmisítéséről beszélt azon esetre, ha a kérvényi bizottság véleménye a hajdúböször­ményi kérvénynyel szemben eífogadtatik. Mél­tóztassék megengedni, hogy kifejezzem azon né­zetemet, hogy abban igazsága egyátalában nincs, mert kérvényezési joggal élhetnek bármely köz­ségnek lakossai, ha azon czélból, mint népgyűlés, vagy bármely más utón öszzejönnek, és ugy a kérvényezési jogtól ezen az utón nincsenek el­zárva. De kérvényezési jogukat élvezhetik az il­lető törvényhatóság utján is. a melybe bekebe­lezve vannak. Tehát a kérvényezési jogot akár ugy mint egyesek, kik a község tagjai, élvezhe­tik ; akár pedig élvezhetik azon hatóságban, a melyhez tartoznak. Itt mindenesetre egy fontos kérdés van sző­nyegen, de a melyben, ha jó emlékszem, a t. ház­nak előzményei is vannak abban az irányban, a melyben a kérvényi bizottság véleményez. Es az abban áll, hogy vajon azon jog, a mely tör­vényeink szerint a politikai hatóságoknak meg­adatik, hogy mint hatóságok fordulhatnak az or­szággyűléshez közpolitikai ügyekben : ezen jog il­letheti-e a rendezett tanácsú és más városi közsé­geket vagy nem? Én részemről azt tartom, hogy épen törvé­nyeink tiszta, egyenes értelme szerint azon jog, hogy valaki mint hatóság kérvényezhessen, csakis a törvényhatóságokat illeti; hiszen máskép nemis lenne az ugy odaállítva, mint a törvényhatóság­nak egy első nagy fontosságú joga, melyet min­den egyebek felett bir. Nem semmisül meg tehát a kérvényezési jog, mert a községi városok kérvényezhetnek, mint ilyenek bármely belügyökben; de igenis megsér­tetnék szerintem a törvényes dispositió : ha má­sok, mint törvényhatóságok, hatósági minőségben kérvényezhetnének politikai természetű dolgokban. Én t. ház, azt tartom, hogy a törvényes ren­det megzavarni, ez irányban eltérni a törvényen alapuló gyakorlattól, egyáltalában helyeselhető nem volna. Az, a mit a kérvényn bizottság indítványoz, a kérvényezési jognak semmi veszélyeztetésével nem jár, és ha valaki nekem azt fogja mondani, hogy az mégis különös, hogy ne kérvényezhes­sen egy város, vagy hatóság akkor, midőn an­nak minden egyes tagja kérvényezhet, pedig a ha­tóság mégis több mint az egyes; arra azt fele­lem, hogy épen abban rejlik a törvényszerű rend. hogy mindenki csak azt tehesse, ami az ő ha­táskörébe esik. Felteszem, hogy valamint a na­gyobb városoknak, rendezett tanácsú városoknak, — mert hiszen a törvényhatósági joggal bírók­ról itt szólni nem lehet, — nagyobb a hatása, mint az egyes polgárnak ; ópugy nem fogja a t. képviselő ur tagadni, hogy hatósági szempont­ból egy belügyministernek is más magasabb ál­lása van, mint egy szolgabírónak, és mégis azon belügyministernek, a ki mozoghat más és nagyobb körben mint azon szolgabíró, épen a törvény nem engedi meg, hogy azon körben mozogjon, mely a szolgabírót illet, és nem is mozoghat ily kör­ben, ha csak a törvényt megsérteni nem akarja, így van ez ezen esetben is. {Helyeslés.) Továbbá azt mondja a t. képviselő ur, ha nem akarták igy elfogadni, fogadták volna el mint azon aláírók kérvényét. De ha azon aláíró ugy írja alá a kérvényt, mint a hatóság nevében, ha­tósági határozat alapján : akkor azt mint magán­kérvényt elfogadni nem lehet; mert az annyi volna, mint a benyújtott kérvény intentióját ha­misan magyarázni.

Next

/
Thumbnails
Contents