Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-262
262. országos íiiés június 28. 1877. 319 tem és miután egyetlen indok a magyar czukorgyárak károsítása ellen, magyar szempontból a minister ur által fel nem hozatott: nem vagyok képes megingatottaknak tekinteni azon argumentumokat, melyeket Lukács Béla képviselő ur felhozott. Azonban eltekintve attól, hogy a magyar gyárakra nézve, — miután itt tulnyomólag sajtolási gyárak léteznek, — a czélba vett intézkedés aránylag sokkal sujtóbb, mint az ausztriai gyárakra nézve : bátor vagyok magára a t. minister urnák az eredeti kiegyezési czukoradó-törvényjavaslat indokolására hivatkozni. 0 maga azt mondja ez indokolásban, hogy nem jó a túltermelés következtében úgyis gyengélkedő magyar gyárakra nézve rögtönözve behozni az uj adórendszert. Szükséges, hogy kellő idő adassék arra, hogy a várható reformhoz képest a czukorgyártást, valamint az azzal összeköttetésben levő különféle szerződéseket szabályozhassák, ós az uj viszonyoknak megfelelő berendezéseket és átalakításokat jókorán megtehessék. Tehát a t. minister ur maga méltóztatik elismerni, hogy szükséges egy bizonyos átmeneti kor.szak, szükséges, hogy különösen a gyengébb czukor-ipar, — mely peclig okvetlenül a magyar, — berendezhesse magát, összes üzleti eombinatiójába bevehesse ezen uj rendszabályt. Már pedig hivatkozom a czukorgyárosok emlékiratára, melyben határozottan hangsulyoztatik, hogy már februárban tudni kell, milyenek azon számok, melyek az adóztatás alapját képezik; mert már február hóban kezdődik a nyers anyag beszerzése és ezen beszerzésre a leendő adótételek befolyással vannak, sőt már áprilisban ós májusban nagyobb kész czukorszállitás-kötések is történnek. Ha tehát a czukorgyárosok most júliusban fogják megtudni, hogy mily uj adóztatási alap fog fenállani a legközelebbi campagne alatt: azt hiszem, hogy minden czukorgyár, az osztrák is, de különösen a gyengébb, a magyar, — érzékenyen fog sújtatni. Továbbá felhozatott a t. minister ur által, szintén az indokolásban, és itt is. a külállamokhoz való viszony, hogy retorsiótól kell tartani, hogy ha a restitutionalis rendszer nem fog változni. Én nem tehetek róla, de ón ellentétet látok az indokolás, és a most felhozattak közt. Az indokolás azt mondja: „a küszöbén álló alkudozások lehetetlenné teszik, hogy már jelenleg végleges törvén}^avaslattal léphessen fel a kormány, mivel a küszöbön álló tárgyalások eredményétől fog függni, mily álláspontot foglaljon el a kormány a czukoradó kérdésében. (Felkiáltás: Nem végleges intézkedésről van szó.) Tudom, hogy ez nem végleges rendezés, tudom, hogy ez nem a czélba vett reform, hanem az indokolásból azt veszem ki, hogy nem oly sürgős a külállamokkal szemben a változtatás, és hogy igenis addig, mig gyökeresen meg nem változtatjuk az adózási rendszert, ily retorsióktól tartani nem kell: Átalában, ha monarchiánknak ily retorsiótól tartani kell: akkor a kilátásban lévő vámfelemelóseknél sokkal inkább kell tartani. Látjuk, hogy ezen argumentum osak akkor használtatik, mikor a szorosan vett magyar szempontokat védjük; nem pedig akkor, mikor az osztrák érdekekről van szó. Én mindazon adatokból, melyeket emlitettem ós azon tabellákból, melyekből néhány mutatványt voltam szerencsés a t. ház figyelmébe ajánlani, —• továbbá Lukács t. képviselőtársam különvéleményéből azon meggyőződést merítettem, hogy ezen törvényjavaslat, majdnem kizárólag az osztrák pénzügyek szempontjából lesz behozva, A 955,000 frtnyi hiányból, mely állítólag ez évben mutatkozni fog : a pénzügyi bizottság jelentése szerint reánk 300 ezer frtnyi károsodás fogna esni. Már most, t. ház, én azt hiszem, hogy vagy létrejön, mint Lukács Béla t. barátom is már hangsúlyozott, az uj kereskedelmi szövetség a vámközösség alapján, vagy nem ; ha létrejön : akkor nem fog továbbra ezen 30°| 0-os kulcs alkalmaztatni, hanem az adójövedelem alapján, a mely csak 5°j 0-ot tesz ki részünkre jelenleg, miután a mi ezukortermelésüuk, illetőleg adójövedelmünk az osztrák ezukortermelésnek, illetőleg adójövedelemnek csak egy huszadrészét teszi. (Ellenmondás a középen.) Itt van az indokolásban, itt világosan ki van mondva, hogy Ausztriában 13.274.579 métermázsa,Magyarországban 665,146 métermázsa répa esett adóztatás alá, a mi pedig, méltóztassanak utánszámitani, nettó 5°| 0-át vagyis egy huszadrészét teszi a ezukortermelésnek. Ennélfogva az én számitásom az, hogy ha létrejön a kereskedelmi szövetség vagyis a vámközössóg fenmarad: akkor ezen arányban csak 5°| 0-al fogunk részesülni, vagyis mintegy 47—48 ezer forinttal, a minek a kedveért bizony, én az anélkül is hanyatlásnak indult ezukor-iparunkat még nagyobb hanyatlásnak kitenni nem akarom. Ha pedig nem jön létre a vámközösség: ugy most még korai arról intézkedni; meglátjuk, hogy lehet háztartásunkat ugy rendezni, hogy ne legyünk kénytelenek a magyar érdekeken kívül saját kárunkra idegen érdekeknek is szolgálni. Én t. ház, az előadottak folytán, miután e törvény leginkább a magyar ezukoripart fogja sújtani, mert adatokkal mutattatott ki, hogy az évről évre mennyire hanyatlik, inig viszont kimutattatott az is, hogy az osztrák czukor-ipar még az adójövedelem tekintetében sem hanyatlik, minek bizonyítására bátor leszek a t. ház engedelmével még az adatot felhozni, hogy t. i. az osztrák adójövedelem 1868/69-ben 4 millió 979 ezer frt volt és 1875/76ban 8.844,000, vagyis száz percenttel növekedett, mig Magyarországban 1868-ban 831,000 forintról 1876-ban 485 ezerre csökkent; tehát ismétlem az
