Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

262. országos ülés június 28. 1877. 317 De t. ház, egész őszintén ki kell mondanom, hogy szerettem volna, ha a másik irányban is eapacitáltattam volna, mert én a t. pénzügyminister ur részéről nem hallottam — legalább általam — elfogadható argumentumot arra nézve, hogy ezen törvényjavaslat Magyarország pénzügyi érdekeiben és a magyar czukorgyárak érdekében is, vagy legalább azoknak lényeges kárositása nélkül megszavazható volna. Én azt hiszem, hogy ha a t. .minister urnák fáj a feje : akkor nemcsak a t. többség, de mi is ezen az oldalon hazafias kötelességünknek fogjuk tartani, részvétünket, támogatásunkat nyújtani neki; de ha a t. minister ur collegájának Depretis urnák ily nagy mérvben fáj a feje, {Derültség.) akkor legalább én részemről a hazafias részvétet és támogatást tőle határozottan megtagadom, és hogy miért teszem ezt: azt bátor leszek szintén némely számokkal illustrálni, épen szemben az igen t. minister ur által felhozott számokkal. A minister urnák egész argumentatiója ugyanis azon alapszik, hogy mi károsodunk, hogy mi adót ezen a czimen nem is veszünk be; hogy mi, ha vesszük a tényleges adó jövedelmet: czukrot tulajdonképen nem is fogyasztunk — a „mi" alatt mindig a magyar-osztrák monarchiát értve. Én beismerem a t. minister ur azon mondásának igazságát, hogy — mert valmely törvényes intézkedés Austriára nézve előnyös, azt nekünk megtagadnunk nem szabad, hisz olyasmit megtenni, mi akárkire nézve előnyös, de ránk nézve nem káros, ezt felebaráti kötelesség érzetünk dictálja. Sőt tovább megyek osztrák szövetségeseinkkel szemben t. i. addig, hogy ha rajok nagy előny háramlik valamely törvényes intézkedésből, ránk nézve pedig csak igen jelentéktelen kár háromolnók: még azt is hajlandó lennék bizonyos közös érdekek szempontjából megszavazni. De midőn meggyőződésem szerint az előny csupán a lajtántuli tartományokra nézve, reánk nézve pedig semmi tekintetben sem forog fenn: akkor ón sem keresztényszeretet, sem lovagiasság által vezéreltetni magamat nem engedem; (Helyeslés balról.) mert azt hiszem, hogy a politikában ily érzelmeknek nincs helye, miként ezt a ministerelnök ur fejbólintása mellett, tegnapelőtt a túloldalról egy t. szónok többször hangsúlyozta. A t. minister ur felhozott adatokat, melyek szerint mi az összes czukorgyárak, tehát az osztrák és magyar czukorgyárak után fokozatosan kevesebb és kevesebb adót szedünk be, ugy hogy a múlt évben, ha jól értettem a minister urat, már egy milliót kellett rá fizetnünk, míg ezen törvényjavaslat indokolása szerint a minus az 1876/77-ki campagneban 955,000 forintot teend ki. Gondolom ezt értette a minister ur, midőn azt mondotta, hogy körülbelől egy milliót tesz a ráfizetés. A t. minister úrral szemben bátor vagyok egy általa is bizonyosan teljes hitelességűnek elismert adatra hivatkozni, mely a kiegyezési törvénynek egyik alkatrészét képező — az osztrák Eeichsrathhoz is beterjesztetett ezukoradó törvényjavaslathoz csatolt osztrák Motiven-Berichtben foglaltatik. Talán csak költségkímélés szempontjából történt, hogy azon tabellák, melyeket az osztrák ministerium az osztrák törvényhozás elé terjesztett, melyek az osztrák ezukoripar felvirágzását, a magyar ezukoripar hanyatlását kiáltóan feltüntetik — lényegesen elütnek azon tabelláktól, melyeket a mi törvényjavaslati indokolásunk tartalmaz. Legyen szabad t. ház, miután ezen adatok itt nem hozattak fel, — hiszen igaz, az egész kérdés meglehetősen száraz, de én azt hiszem, hogy csakis számokkal fogjuk egymást kapacitálni, {Halljuk!) legyen szabad néhány tételt ezen hivatalos kimutatásokból fölhozni, melyek talán alkalmasak arra, hogy a t. minister urnák osztrákmagyar szempontból olyannyira hangsúlyozott argumentumait, magyar szempontból némileg értékekben csökkentsék. így látjuk, t. ház, hogy mig Austriában — és azt hiszem közgazdasági szempontból, melyekkel karöltve kell a pénzügyi szempontoknak menni, mégis csak a végeredmény határoz, — vajon ugyanazon adózási rendszer alatt, hogyan fejlődött az osztrák ezukoripar szemben a magyar iparral. Húsz évi időtartamot véve 1856-ban volt Ausztriában tényleg működő gyár 102, a múlt évben 1876-ban pedig volt 213, tehát könnyű a számítás, hogy az eredmény 100°[

0-nyi növekedés; Magyarországon ellenben volt 1856-ban 28 működésben lévő gyár, a múlt évben volt — legalább ezen kimutatás szerint — 18, tehát 28-ról leszállott 18-ra, ami igen lényeges. 35°j

0 csökkenés, mig Ausztriában 100% az emelkedés. De ha vesszük az 1868-iki vámszövetség életbelépte óta lefolyt időszakot, akkor a következő számok állanak elő: Ausztriában volt 1868-ban 140 gyár, növekedett múlt évig 213-ra, mindig azokat a gyárakat értve, melyek üzemüket be nem szüntették; Magyarországban ellenben 22-ről 1868csökkent 18-ra 1876-ban. Ily adatokkal állunk szemben t. ház, hogy ha vesszük az adó-jövedelmet, mely azonos magával, a termelési képességgel, és itt azt hiszem, a minister ur talán köszönettel veszi részemről azt, ha figyelmeztetem azon némi eltérésekre, melyek a megkötendő vám- és kereskedelmi szerződés általános indokolásában foglaltatnak. Nevezetesen a czukor-iparra nézve is igen furcsa dolgokra fogunk jönni. Hisz an lesz alkalmunk még más téren is kimutatni, hogy akkor, ha érdekében van a tör^ vényjavaslat indokolásának, a vám-közösség elő-