Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

X 262. országos ülés június 28. 1817. 313 Az mondja a t. képviselő ur, hogy ingatag az alap, melyen a törvényjavaslat nyugszik, mert nem lehet azt bebizonyítani, hogy menynyi czu­kor vitetett ki külön Magyarországból; mert adat csak arra van, hogy mennyi vitetett ki az egész monarchiából, és miután a rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy 10 millió értékű czuk­rot vittünk ki, a melyre a quóta-törvóny értel­mében fizetünk 30 perczentet, a mi tesz a mi terhünkre 3 milliót. Erre azt mondani, hogy eb­ből nem következik semmi: az tökéletes képtelen­ség. Nem a t. képviselő űr mondotta ezt, nem is ezen házban mondatott; hanem ma vagy teg­nap egy lapban olvastam. Ezen adatokból igenis következik az, hogy ha én, a ki meg vagyok ter­helve 3 millió forinttal a restitutiónál, azt akarom hogy ezen megteiheltetes méltányosabb alapra fektettessék, hogy ezen teher kisebb legyen, erre csak egy ut vezet, t. i. az, hogy többet vegyek be. Ha csak 600,000 forintot veszek be a ezu­koradóból, akkor ama terheltetésből reám több esik, mintha 1 milliót veszek be, és ugyancsak há­rom milliót fizetek. Miután a törvény azt akarja, hogy többet vegyünk be, azt gondolom, egyszerű mathematicus calculus dolga, hogy a mennyivel többet fogunk itt bevenni: annál kevesebb lesz terhünk a restitutiónál kifelé. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen törvény a szakemberek véleményével és a ezu­korgyárosok érdekeivel ellentétben áll, mert a szakemberek és ^zaktestületek nem helyeslik ezen rendszabályt. Én nagy respectussal vagyok a szakemberek és szaktestületek iránt, de azon egyet legyen szabad a t. képviselő ur figyelmébe aján­lanom, hogy — a szaktestületekről ez nem any­nyira áll — a szakemberek rendesen egyúttal ér­dekelt felek is és a répa-ezukor kérdésében hi­vatott szakemberek rendszerint egyszersmind ha­talmas gyárak tulajdonosai. Természetes, hogy ezen szakemberek nagyon melegen védelmezik ér­dekeiket, melyek nagyban és egészben nem ellen­tétesek az államéval; de hogy ellentétesek ne le­gyenek, azt akarom épen most kivinni. Ok azon­ban nem ugy védelmezik érdekeiket, hogy tar­tassék fen a mai állapot, a mi nem jelentene egyebet, mint az ő érdekeiket ellentétes irányba helyezni az állam érdekeivel; hanem — és itt én védelmezem azon szakembereket a t. kép­viselő ur ellen, — mert azon szakembereket a kiket én is ismerek, a kikkel én is beszéltem ós azok is beszéltek nekem, nem csak a t. képvi­selő urnák, — azon szakemberek — tessék Magyar­ország 17 ezukorgyárának minden igazgatóját ide hozni, és ha közülök valamelyik azt fogja mon­dani, hogy neki ezen adótörvény nem kell, hogy ezen törvényjavaslat által, a melyet a pónz­ügyminister beterjesztett, tönkre megy: — akkor ám a t. képviselő urnák legyen igaza. (Helyes­KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. lés.) De én meg vagyok arról győződve, nem csak meggyőződve, de tudom, mert zsebemben van azon szakemberek nyilatkozata, a melyben engem arra kérnek, hogy ezen törvényt meg­hozzam, (Mozgás) ós igen egyszerűen; mert azok érdeküket sokkal jobban fel tudják fogni, mikor érdekeik latolgatásáról van szó, mint sokan, a kik — higyje el a t. képviselő ur, ő is elősorolt egy pár olyant — oda löknek egy phrasist, és abba ugy beleszeretnek, azt viszik tüskön-bokron keresztül és azt hiszik, hogy azontúl boldogulás nincs, — mondom, a szakemberek igy okoskod­nak : mert nem tudjuk, mi fog jönni, Magyar­ország-Ausztria is megunta már, hogy még ő fizessen felül a ezukoradóra, és igy ezt nem fog­ják tűrni, — mondom, ezen okos emberek, a kik belátják, hogy meg fog változni az állapot, és azt mondják: mert jönni kell valaminek, ámbár nem tudjuk határozottan, hogy mi: répa felmérés lesz-e, vagy a répáié megadóztatása, vagy a kész ter­ménynek megadóztatása, — mellesleg mondom, hogy én ez utóbbi mellett vagyok, majd későbben kifejtem okaimat; tehát azok nem tudják mi jön ezen három adónem közül; különösen az első ket­tőtől félnek, a harmadikról, a kész ezukor meg­adóztatásáról igy okoskodnak, ha mi átalányo­zási rendszer mellett fogunk fizetni az államnak annyit, a mennyire nézve be kell magunknak is látni, hogy a mi ezukorgyártásunk azzal a ter­melőképességgel bir, hogy azt megfizessük, ha ezáltal azon anomáliát, absurdumot, a mely most létezik, megszüntetjük: akkor természetesen a két kormány velünk teljesen kibékülve és elismerve, hogy mi az állam érdekeit csorbítani nem akar­juk, a jövő ezukoradó-rendszer megállapításánál méltányosan ós objective fog eljárni, és a mi nekik is érdekükben van, az átalánozási rend­szerre nézve kimutatják, hogy azzal is meg le­het élni, hogy az sem oly föltétlen okozója azon kirívó ellentétnek, a minek megszüntetését ma­guk is kívánják, mert mondom, az illetők maguk is restellik, hogy ez az állapot igy van, mert ők nem tehetnek arról, hogy nem fizetnek többet, mint a mennyit a törvény tőlük kér, mint a mennyi adót rá kivetnek; tehát restellik az álla­potot és tudván, hogy az tarthatlan, azt mond­ják : az átalányozás megmentessók, és állapittassók meg oly kulcs, a mely megfelel a tényleges vi­szonyoknak, ne legyen az hazugság, ne^ legyen az irott betű, és akkor a kormány, midőn ezen tény alapján a ezukoradó-törvényt be fogja hozni :' mindenesetre méltányosabban és objective fog velők szemben eljárni. T.^ház! Még egy pár megjegyzést kell ten­nem, mert ha állnának azon dolgok, a melyeket hallottam: akkor csakugyan igen szomorú sze­repet^játszanám ezen kérdés védelmezósénól; pe­40

Next

/
Thumbnails
Contents